Supernatural | BEFEJEZETT

08.

Két szó. Újabb vadászat. Ezúttal megint az ördögre. Nos, nem mondhatom, hogy kimondottan örülök neki, mivel az első találkozásunk nem sikerült valami fényesen. De hív a kötelesség. Vagyis a vadászat. Nem érzem igazán kötelességemnek megvédeni az embereket a természetfelettitől. De még mindig izgalmasabb a majdnem meghalás, mint a netflixezés a bunkerben.

- Nem. - mondtam határozottan. Egy ruhás boltban voltam Sammel. Egy szerinte gyönnyörű, szerintem pedig túlzottan is hercegnős ruhában álltam előtte.

- De most miért? Ez már a... - tettetett elgondolkodtatást - ... a századik. - mutatott rám elgyötört fejjel.

- De ezeket mind az elárusító választotta, és mind hosszúak, meg túl feltünőek, túl sok az anyag. - magyaráztam neki - Hova fogom tenni a pisztolyt? - mondtam.

Az utóbbi mondatom után mindenki rám nézett. Sam elkezdett nevetni, majd hátrafordult és intett, azt mondva, hogy mennyire mafla és vicces vagyok. Felkelt a babzsákról, amin eddig ült és hozzám jött. Szemügyre vette a ruhát, majd megszólalt.

- Ide pont beférne. - húzott meg egy kis akasztó féleséget a csípőmnél, ami megtartotta a több réteg anyagot. Fel nézett az arcomba és mosolygott. Egy ideig néztük egymást. Kifejezéstelen arcal meredtem rá, túlságosan meglepett ahhoz, hogy bármilyenérzelmet is ki tudjak mutatni. Fogalmam sincs, hogy miért. Az elárusító szakított ki ebből a bámulásból.

- Kisasszony! Ne hordja annyi ideig a ruhát ha nem veszi meg, bele izzad! - csunyán ránéztem, majd felé indultam, majd én megmutatom neki mennyire izzadok meg miközben a földre küldöm. Sajnos csak két lépést tudtam tenni, mert Sam átkarolta hatalmas kezével a derekamat, ezzel megállítva.

- Ne aggodjon, megvesszük. - mondta nyugtatóan, majd rá nézett dühös tekintetemre - De ha tovább pofázik, nem hinném, hogy jó vége lenne. Tudja, mikor mérges elég jól el tudja törni bármelyik testrészét. - biccentett felém. A férfi szemén először rémület futott át, aztán bizonytalanság, végül egy szemforgatás kiséretében megfordult és egy másik vevőhöz ment kommentálni.

- Kösz. - biccentettem. - Bár még csíszolnunk kell a beszolásokon, de elég jól ment. - vigyorogtam. Nevetett és visszaült a zsákra. Megvettük a ruhát, habár nem igazán rajongok érte, de ez van.

Haza érve, bemutatót tartottam a másik kettőnek is.

- Ha nem lennél olyan mint a hugunk, akkor már réges rég beprobálkoztam volna. - mondta Dean csodálkozva. Mind felnevettünk, mert már számtalanszor használta rajtam a béna flörtölös dumáit.

- Gyönyörű vagy. - húzta félmosolyra a száját Jason. Felém lépett de Sam helyet talált közöttünk  arra gondolva, hogy miért nem állhatna oda, tuti nem szakít félbe semmit.

- Na, most menj vedd le, nehogy bele izzadj. - ismételte az elárusító korábbi megjegyzését, értetlenül néztem rá pár pillanatig, majd megfordultam és a szobám felé tartottam levenni a ruhát. 

Holnap egy híres színész valamilyen puccos bált tart, ezért kellett a ruha. Azt állítják a hírekben, hogy az a szinész az utóbbi időben elég furán viselkedett, és több halál eset történt körülötte. Vagyis nagy valoszínűséggel Lucifer barátunk kapott magának egy új testet. A bál úgy 8 óra múlva kezdődik. Gyorsan megy a készűlődés, úgyhogy volt időm még előtte egy hosszú forró fürdőt venni.

***

Az óriás kapuknál kicsit meggyül a bajunk a biztonságiakkal. Még jó, hogy nagyon hihetően tudok szerkeszteni képeket. Biztos voltam benne, hogy nem fogják elhinni, hogy harmadik unokatestvérek vagyunk ezzel a szinésszel, úgyhogy "bizonyiték"-ként megmutattam a szerkesztett képet a telefonomról. Rajta voltam én, Jason, Dean és Sam Lucifer új porhüvelye mellett, amint épp egy medencés bulin tequiláztunk. Azonban még így is alig akartak beengedni. Majdnem rávetettem magam az egyikre, de túl kockázatos lett volna, szóval visszafogtam magam.