Supernatural | BEFEJEZETT

02.

Reggel mikor felébredtem, sajnos ugyanabban a mocskos kis motel szobában voltam. Gyorsan felvettem a kedvenc fekete bőrnadrágom és egy fekete pólót, magamra kaptam a bőrdzsekim és el is tűntem a szobából. 

Már rég meg akartam látogatni az unokahugomat, Missouri-ban. Vele mindig jóban voltam. Persze ő nem tudja, hogy én mivel foglalkozom, azt hiszi, hogy boncnok vagyok, ami ha úgy vesszük nem áll messze az igaszságtól. Két éve futottunk össze Miami-ban. Ő nem ismert fel engem, de én őt igen, ezért mikor elmondtam, hogy ki vagyok leesett az álla. Azóta is tartsuk a kapcsolatot de már egyre ritkábban. Épp ezért most jót tenne egy kis kikapcsolodás.

***

Estére oda is értem. Lassan lépdeltem fel a márvány mintás lépcsőn és becsöngettem. Eleanor, ő az egyetlen rokonom aki tudja, hogy még élek. Benne megbízom.

- Szia, te hülye! - köszöntem neki megvillantva legártatlanabb mosolyom, mire ő nekem szökött. Nevetve öleltük egymást, majd bementünk a házba. 

- Hogy-hogy erre jöttél? Már ezer éve nem jártál itt. - mondta meglepedten. Na igen Ell a barátjával lakik egy házban, akit én személy szerint nem bírok. Szerintem túl nagyra értékeli önmagát, na meg folyton mások után néz.

- Én is pont ezt gondoltam, hogy már ezer éve nem láttuk egymást, úgyhogy megleptelek szerény szemályemmel.- küldtem felé egy mindentudó mosolyt.

- De még mennyire! - menet közben vissza szólt a válla fölött - Hozok valami inni valót!

- Oké.

Ahogy eltűnt a falak mögött elkezdett rezegni a telefonom.

- Oh, ne most. - motyogtam majd felvettem. Lehet fontos, ami nem nagy valószinűségű. - Igen? - szóltam bele a készülékbe.

- Ruby... - kezdte de nem hagytam befejezni.

- Igen, én vagyok, miben segíthetek? - hadartam el. Majd bementem a mosdóba, gondolva, hogy nem lenne valami jó, ha Eleanor meghallaná miről beszélgetek.

- Egy ügy miatt hívom önt. - mondta kétségbeesetten.

- Nos, ha meg kell ölni az illetőt akkor a jó embert hívta.

 - Igen, csak, hogy ez kicsit bonyolultabb... - közbevágtam, újra.

- Ugyan, semmi sem bonyolult. Mikor, hol és mennyiért? - tértem rá a lényegre.

- Missouri, St. Thomas, Loui's 198-as raktárszobája, ha lehetne minél hamarabb. Az összeget megmondja ön miután elvégezte a munkát.

- Jól van. - mondtam magabiztosan. Mikor már majdnem letettem hallottam ahogy a férfi még mond valamit.

- Nagyon vigyázzon, azt hiszem valami megszállta. - újra az a kétségbeesett hang. Aztán semmi választ nem adva lezártam. Jah, valami megszállta. Biztos a gonosz. Erre elmosolyodtam, majd kimentem a fürdőből.

Eleanor a kanapén ülve nyomkodta a telefonját. 

- Ell, itt aludhatok pár napot? - bólintott, de látva értetlen arcát elkezdtem magyarázni mielőtt még kérdőre von. - Épp szabadságon vagyok. - mosolyogtam.

- Ja, persze. Gyere. - elvezetett egy kis szobáig, majd be hoztam a böröndöm és azt mondtam neki, hogy én lepihenek, mivel fárasztó volt az út.

Éjfélkor elmentem. Arra gondoltam, hogy gyorsan elvégezem a munkát aztán meg beugrok egy bárba hazafele. 

***

Beléptem a raktárba, biztos itt lehet az áldozatom, mivel egy elég fura helynek tűnt, a megölendő embereket pedig vonzzák a büdös sötét helyek. A helyiség közepében egy fickó ült egy széken megkötözve. Rám emelte fejét és meglepetten nézett. Talán nem gondolta, hogy majd megtalálja valaki. Egy másik pasas tünt fel. Nem vett engem észre, ezért közelebb lopakodtam hozzá.

- Dean, hajlandó vagy elmondani hol van a kis öcsikéd? - kérdése közben lehúzta a ragasztószalag darabot a szájáról.

- Soha a büdös életben! - köpte a szavakat a megkötözött férfi, ezek szerint Dean.

Az ismeretlen épp akart valamit mondani, mikor én hangosan megköszörültem a torkom. Rám emelte tekintetét és meglepetten nézett rám.

- Te meg ki vagy?

- Az aki meg fog ölni. - mondtam nyugodtan, majd rálöttem. 

Pár pillanatig lemerevedve néztem mivel, a lővést, mintha meg sem értezte volna. Mikor magamhoz tértem, elkezdtem felé futni, hogy megüssem, de kitért előlem. Le akart teperni, azonban, a rengeteg edzésnek köszönhetően, nem sikerült neki. Azért mégsem vagyok olyan könnyű eset. Pár ütést adtam neki, és kaptam is tőle. Bele akartam szúrni a tőrt amit a kezembe kaptam, amikor hirtelen megállt a levegőben a kezem. A férfi pislogott egyet majd fekete lett a szeme.

- Mi a...? - motyogtam. Majd mintha a nyakamat szorítaná, felemelte kezét. Neki csapodtam a falnak. Vagy inkább neki repültem.... Mi a szar?!

Láttam amint egy másik hosszú hajú pasas jön és hátba szúrja, majd, mint,ha fényleni kezdett volna a szeme meg a szája a támadomnak. A hosszú hajú odafutott Dean-hez.

- Jól vagy? - kérdezte tőle.

- Igen.

- És ő? - láttam amint még felém néznek, majd elájultam.