Pszichopata Styles

Első évad: Huszonnyolcadik rész.

Harry végignézte, ahogy Lucifer kiszáll az ablakon, majd rám pillantott. A fáradtságtól remegő lábai térdre kényszerítették. Odasiettem hozzá és átöleltem.
- Felviszem Zaynt - mondta Andy, miközben a fekete vért törölte le a pengéről.
Harry a nyakamba fúrta az arcát. - Engem látsz benne - suttogta. - Őszintén belém szerettél - ölelt át szorosan.
- Igen, azt hiszem - feleltem halkan.
Andy visszajött és mindkettőnket felvitt a szobánkba. Harryt az ágyra helyezte, aki így pár pillanaton belül elaludt.
Órák teltek el, míg mindkét srác felébredt. Zayn volt az első, Harry nem sokkal utána. Én a fotelben ülve várakoztam.
- Szépen kidőltél - tette szóvá Zayn, mikor Harry is felkelt.
- Mondja az, aki jelen se volt a harcban! - vágta rá Harry, és óvatosan felült az ágyban.
- Tudod, hogy nekivágott a falnak? - kérdezte ingerülten Zayn.
Sajnálkozó tekintettel figyeltem Harryt. Ahogy rám nézett, elfordítottam a fejem, Andy felé.
- Mi van? - kérdezte, és összeráncolta a szemöldökét.
Andy odadobta mellé a gyémánt megmaradt darabjait.
- Hope elpusztította a tőrrel, amivel megsebeztem Lucifert. Viszont a listád, ami félig démonként tart a Földön, még mindig létezik - magyarázta az angyalom.
- Andy segítséget kért a felső vezetőktől. Ha egy halandó pusztítja el, akkor az semmit nem ér - tettem hozzá erőtlenül, majd lassan rápillantottam.
Harry arcáról harag és csalódottság volt leolvasható.
- Bocsánat - mondtam halkan.
- Nem megyünk sokra azzal, ha bocsánatot kérsz! - kiabált, majd leverte az éjjeli szekrényről a lámpát, aminek a csattanására összerezzentem.
- De azzal sem, ha ezt csinálod, Harry! - szólt rá Zayn.
- Te kussolj! Nem tudod, milyen érzés család nélkül, félig démonként élni!
- Képzeld, baszd meg, tudom, milyen! Ne felejtsd el, mi vagyok - kontrázott rá Zayn higgadtan.
Könnyes szemekkel lassan felálltam az ülőhelyemről és kimentem az erkélyre. Nekitámaszkodtam a korlátnak és sírni kezdtem. Csak segíteni szerettem volna neki.
Andy utánam jött, és hátulról átölelt. - Meg fog nyugodni, csak egy kis idő kell neki, míg feldolgozza - mondta halkan. - Te nem tehetsz róla, csak segíteni akartál. Majd keresünk más módszert, amivel visszaküldjük Lucifert a pokolba, és Harry is újra ember lehet.
- És mi van, ha nincs más módszer? Ha most tettem örökre tönkre az életét? - kérdeztem.
- Lucifert egyszer már visszaküldte valaki más a pokolba, szóval most is sikerülni fog.
- Igen, persze, csakhogy egyikünk se Mihály, és egyikünknek sincs meg a kardja. Ők pedig nem segítenek. Nem is értem. Hiszen az ő dolguk lenne - töröltem meg a szemeim.
- Nem, ez a mi dolgunk. Mi vagyunk a kiválasztottak, és le fogjuk őt győzni.
- Mivel, Andy? Gondolj kicsit bele, hogy milyen ez a család! Két ember félig démon. Én ember vagyok, te pedig angyal. Semmink nincs. Nagyon szuper, hogy neked aranyfonál van a szárnyadon, de Lucifernek hatalma van!
- Nekem nyolc almám van - jött ki Zayn, kezében egy iPhone 8-at tartva.
- Nem vagy vicces! - szóltam rá, és felé fordultam. - Harry? - kérdeztem halkan.
- A mosdóban. Elment megfürödni. Úgy hallottam, beleszerettél. Ez igaz? Csak mert egy félig démon lénybe balszerencsés beleszeretni.
- Már nem érdekelnek a hülye mendemondák. Körülöttünk úgyis minden balszerencsés.
- Hát, rendben. Elárulok egy titkot - tolta arrébb Andy-t, hogy elém tudjon állni. - Beléd szerettem - suttogta az ajkaimra.
Eltoltam őt magamtól. - Ne álmodozz, nem fogok veled lefeküdni, és nem is kóstolhatsz meg! - indultam el befelé. - És mossál fogat, vérszagú a leheleted! - csuktam be magam mögött az erkélyajtót, majd a fürdőszobához mentem és bekopogtam.
- Foglalt! - kiabált ki Harry. Én pedig újra dörömböltem, csak kicsit erősebben.
- Nem hallod, hogy...?! - nyitotta ki az ajtót hatalmas lendülettel. Szemei éjfeketék voltak, amíg meg nem pillantottak, és ágyékát csak egy törölköző fedte.
- Bejöhetek hozzád? - kérdeztem halkan, kissé megszeppenve.
Lassan arrébb állt az ajtóból. Besétáltam, és mikor hallottam az ajtó koppanásszerű hangját, ami azt jelezte, hogy becsukódott, nekikezdtem vetkőzni. Mikor már csak fehérneműben álltam ott, hallottam egy tompa hangot a padlón, és tudtam, hogy a törölközője hullott a földre.