Pszichopata Styles

Első évad: Kilencedik rész.

-Szóval ezt álmodtad?-kuncogott majd megrázta mosolyogva a fejét.
-Ne aggódj én soha nem fogok ilyet tenni veled -mondta.
-És mi van apával?-kérdeztem és össze húztam magam a kanapén.
-még él-mondta és hátra turta a haját.
-Mi a terved vele?-kérdeztem elhalkulva.
-Megkínzom-mondta teljes nyugodtsággal majd elmosolyodott.
Lenyeltem a gombócot a torkomból.
-Vissza kapja azt amit neked adott.-mondta.
-Ígérem be fogom a száját.-simitotta meg a karom.
-Pedig amúgy egy fájdalom teli könyörgő sikoly a legszebb dolog amit lehet hallani-nevetett majd hátra dőlt a kanapén.
Nem ijedtem már meg ettől a mondattól. Az elmúlt pár napban annyi mindenen keresztül mentem ami megrázott hogy ez volt a legkisebb. Főleg a tudattal hogy Pszichopata.
-imádom hallani amikor könyörgnek vagy az életért vagy azért hogy meghaljanak,és nem tudjak hogy még csak a felénél tartanak-mosolygott.
-Az emberi élet olyan törékeny akár egy pitypang szeles helyen, kivéve ha az ember tudja hogy kell bánni velük.-nevetett.
-Miért lettél ilyen?-kérdeztem halkan.
-Nem vagyok Pszichopata,ez csak egy szó amit az emberek találtak ki az olyanokra akik kedvtelésből kínoznak embert. Persze élvezem,elképesztő érzés mikor érzem hogy valaki vére a kezemre tapad. De én nem azért ölök mert ez olyan rohadt jó dolog. Én azért ölök hogy vissza kapjam az életem.-mondta és a szemeibe nézett.
-Tehát az a mondat a könyvben hogy 10 halott 1 élet erre utal?-kérdeztem.
-Lucifer drága azt mondta vissza kapom a családom,egy feltétellel. A kezembe adott egy listát azoknak az embereknek a neveivel akiket rabszolgának akar ezt nevezik az emberek démonnak.
-Varj egy percet-szakitottam félbe.
-akkor benned egy másik ember lelke van? Mármint egy rabszolga aki démon?-kérdeztem.
-Nem nem-rázta meg a fejét.
-Az én lelkem két részből áll,az igazi kedves jó szívű mosolygós Harry,és van az amit akkor kaptam mikor a pokolba kerültem, az én lelkem már félig rabszolga, tehát félig démon érted?-kérdezte én pedig rá biccentettem.
-szóval a kezembe adott egy listát emberek neveivel,ha kinyírtam Őket vissza kapom a családom-mondta.
-Viszont hozzájuk nem könnyű az út, több embert is ki kell végezzek ahhoz hogy az Ő lelkű a méltó helyre kerüljön.-mondta.
-És apa?-kérdeztem és a szemeit néztem.
-apád csak egy bónusz. Ő csak megérdemli ahogy az összes hozzá hasonló is.-mondta.
-tehát nem vagy Pszichopata?-kérdeztem.
-nem.-mondta
-De nem mondhatom el egy elmegyógyintezetben vagy a rendőrségen azt hogy velem mi történik.
-Igen ez logikus-mondtam és szám belső felét kezdtem harapdálni.
-ne harapd a szád azért mert nem mersz feltenni a kérdést inkább mondjad-kuncogott.
-Csak nem értem miért élvezed,és miért kinzod miért nem csak megolod az áldozatokat.
-Azokat akiket a nagy főnök akar magának mind benne vannak mélyen az alvilágban. Mind megérdemli azt hogy hosszu kínok közötti halált haljon. Emellett az is rá jatszik hogy démon vagyok-mondta és közben lassan fekete szemei csillantak meg a nappaliba beszűrődő nap fény miatt.
-van bennem egy enyhe vágy is amit próbálok elnyomni. De nem igazán megy -vakarta meg tarkóját majd ismét hátra turta a haját.
-mikor megütöttel akkor ...
-Akkor az nem én voltam-szakított félbe.
-Ha ismertél volna a dolog előtt tudnád hogy én nem teszek ilyet,de a düh előhozza belőlem. Az az énem ebből táplálkozik, és a körülöttem levő emberek félelem energiájából is. Napról napra egyre erősebb ahogy egyre több embert ölök meg. Mind fél a haláltól és mind táplál engem.