Pszichopata Styles

Első évad: Huszonkettedig rész.

Pár óra beszélgetés után vissza mentem Harryékhez hátra de Andyt sehol nem találtam.
-Andy?-kérdeztem és beültem Harry ölébe.
-nem tudom, nem is érdekel, valószínűleg itt van csak láthatatlan -mondta és átkarolta a derekamat.
-képzeld Zayn azt mondta, hogy léteznek unikornisok. Aztán kiderült , hogy még se -biggyesztettem le alsó ajkam.
-megmutatjuk neki hogy létezik?-vigyorodott el Harry majd a csípőmbe markolt és lassan rá húzott a dudorra.
Beharaptam az ajkam.
-szeretkeztél már repülőn?-kezdtem el játszani egy göndör fürttel.
-még nem de egyszer mindent el kell kezdeni. -kezdte el lehámozni rólam a ruhákat.
Igazából nagyon hamar el tud menni egy repülő út csak egy jó társaság kell hozzá. Miután egy pár órát erotikusan töltöttünk eléggé kimerültnek éreztem magam. Gondolom nem kell részleteznem miért. Mindketten vissza öltöztünk ruhánkba majd elfeküdtem Harry ölében és lassan elaludtam.
-reménykedj hogy az ilyen bűneit megfogja bánni-szólalt meg Andy Harryvel szemben ülve az ülésen.
-ha nem, ígérem a pokolban nagyon sokat fogunk dugni-vigyorgott Harry.
-ha nem feküdne az öledben akkor most rád borítanám a pezsgőt-tűnt el ugyan azzal a gyorsasággal mint ahogy megjelent.

Miután sikeresen leszálltunk egy kis reptéren és elutaztunk egy hotelba. Interneten utána néztem pár dolognak ezzel az intézménnyel kapcsolatban.
-Hát srácok egyenlőre szívás van-mondtam az ágyon ülve amin egy kényelmes rózsa mintás takaró volt. A két srác az ágyal szembeni kanapén helyezkedtek el ami bordó színben ékeskedett. Még sötétített rajta a dolog, hogy csak kettő lámpa világított a szobában. Az egyik az ágy fölött a másik a srácok mellett asztalon. Mindkettő meleg sárgás fényt árasztott magából a krém színű tapétára vetülve. Magasan voltunk. A 60. Szinten így a kilátás az erkélyről is ugyan olyan pompás volt mint a szoba. A város fényeit torzan láttam az ablak miatt. De még így is lenyűgöző látványt nyújtott az Obeliszk a távolban a fehér házzal együtt.
-Miért?-kérdezte Zayn és a nem rég rendelt étel hordó kocsiról falatozgatta a kekszet.
-felújítás alatt áll az a szint ahol a Hope gyémánt is elhelyezkedik-mondtam az intézet weboldaláról leolvasva az információkat.
-De ez nem gond.-mondta Harry és töltött még magának egy kevéske bort.
-szerintem ez pont hasznunkra fog válni. -folytatta majd a vörös folyadékot kissé megszaglászta és bele kortyolt.
-Hmmm igen ez Washington D.C. bolti szőlőjéből készült bor-szólalt meg mellette Zayn. Aki Harry előző mozdulat sorát parodizálta ki.
-nem akarunk elmenni sétálni ha már itt vagyunk?-kérdeztem.
-úgy sem tudjuk megcsinálni a lopás részleteit amíg nem mértük fel a terepet szóval felőlem menjünk-vonta meg a vállát Harry.
Miután kényelmesen felöltöztünk melegebb szettbe mint egy rövid ujjú, oda figyelve az esti hidegre elindultunk gyalog egy közeli parkhoz. Út közben az egész város lenyűgözött a hangulatával. Nem is tudnám semmi eddigihez hasonlítani a helyet. Csodálatos az egész. Nem sokára egy kisebb parkhoz értünk ahova lassan besétáltunk.
Én Zaynnel mentem elől és elbeszélgettünk egy kicsit arról mióta is vezet repülőt és hogyan jött neki ez az egész szenvedély. Hátul Andy es Harry követtek minket miközben azon vitatkoztak, hogy miért jó és miért rossz ötlet ez az egész amit mi tervezünk.
Egyik pillanatban Andy rá kiabált Harryre:
-jajj mert neked eddig csak csodálatos ötleteid voltak egész életedben ördög fajzat.-amint hátra fordultam hozzájuk, hogy rájuk szóljak már késő volt. Harry abban a pillanatban bevert egy nagyot Andynek. Aki nem hagyta annyiban az egészet és elkezdek verekedni. Addig fajult az egész, hogy már a földön voltak és próbálták egymást leszorítani és közben egymást verték.
- Fejezzétek már be! - kiabáltam rájuk, és elindultam feléjük, de Zayn kinyújtotta a karját a mellkasom elé.
- Ebbe jobb, ha nem avatkozol bele - mondta, én pedig tehetetlenül néztem a két srácot.
Eléggé durva verekedésnek lettem szemtanúja. Elfordítottam a fejem; nem tudtam nézni, ahogy egymást ütlegelik.
Hirtelen hatalmas mennydörgés törte meg a verekedők nyögéseit.
- Ez nagyon hiányzott - vette fel Zayn a kapucniját.
- Mi? - kérdeztem értetlenül.
Thort megszégyenítő ugrással érkezett le egy férfi a földre. Hatalmas szárnyai szinte elvakítottak. Harry és Andy ebben a pillanatban kétoldalt szaladtak.
- Na mi van, lehívtad apucit, mert nem tudod megoldani egyedül a dolgokat? Félsz, hogy szétverlek? - köpte a szavakat Harry, majd megtörölte vérző orrát.
- Odafigyelj arra, mit mondasz, mert nem csak az orrod fog vérezni! - sziszegte Andy.
- Elég legyen! - kiáltotta el magát Mihály. - Mindkettőtöknek lehetne annyi esze, hogy ha már egy oldalon álltok, nem csináltok ilyet! - folytatta ugyanazzal a hangerővel, én pedig lassan Zayn mögé húzódtam, aki mozdulatlanul figyelte az eseményeket.
- Ne feledd, hogy attól még el tudom venni az őrangyali státuszod, hogy Gábriel megbízott - ragadta meg Andy medálját, ami a nyakába csüngött. Andy, mint valami lázadó tini, akit lecsesznek a szülei, csak elnézett maga mellé. - Te pedig - fordult Harry felé. - A kardommal bármelyik percben vissza tudlak küldeni a pokolba. Lucifert is én taszítottam le a mennyből - mondta, egy fintorral az arcán.
- Nem félek tőled - felelte Harry. - Nem vagy a főnököm, nekem senki nem a főnököm - lépett közelebb hozzá, Mihály pedig az oldalán lévő tokhoz nyúlt és megmarkolta a kardja nyelét.
- Ne! - kiáltottam el magam, és Harry elé rohantam. - Kérem, ne! - mondtam pánikszerűen.
Mihály kirántotta a kardját, Andy pedig elém ugrott.
- Milyen édes, erről egy kép kéne - mosolygott Zayn.
- Te inkább fogd be a szád! Ne feledd, ha elpusztítom a testet, amiben élsz, senki nem tudja, hol a lelked - fenyegette meg Zaynt, majd felszállt és eltűnt a felhők fölött.
Lehunytam a szemem, és amint enyhült kissé az adrenalinszint a szervezetemben, felpofoztam a két fiút.
- Senki nem tudja, hol a lelked - parodizálta Zayn, és elindult tovább az úton, ahol alapból mentünk volna.
- Majd a végrendeletembe beleírom, hol a lelkem. Ja, várj, nekem nem kell, seggfej - morogta Zayn, én pedig lassan mentem utána. Harry és Andy halkan jöttek mögöttünk. Mintha nem is léteznének egymást, úgy haladtak tovább. Zayn mellé siettem.
- Hogy értette azt, hogy senki nem tudja, hol a lelked? - kérdeztem.
- Úgy, hogy egy fasz - közölte Zayn, és zsebre dugta a kezét.
- Komolyan, Zayn! - néztem a szemébe.
- Hiszel a mágiában? - kérdezte.
- Én már mindenben hiszek - vágtam rá, és az utat figyeltem magam előtt.
- Egy boszorkány volt a barátnőm, aki azt mondta, örökre vele lehetek. Szerelmes voltam, egyértelműen igent mondtam. A lelkemet egy üvegcsébe zárta - mutatta meg a nyakláncát. Egy kis fiola lógott rajta, amiben egy halványszürke, füstszerű valami volt. - Ekkor lettem vámpír. Majd, ahogy szakítottunk, megöltem - nevetett fel. - Kis kurva volt, nem hagyhattam élni, mégiscsak az exem. Ki ne akarná megölni az exét?
- Mondjuk én - feleltem halkan.
- Hát, akkor nem vagy normális - röhögött ki.
- Vagy én, vagy te - haraptam be az ajkam. - De akkor miért mondta azt, hogy senki nem tudja?
- Mert rajtad kívül még Harry tudja, és senki más. És azért is, mert egy fasz - magyarázta.
- De miért gondolod azt, hogy fasz? - értetlenkedtem.
- Mert az - hangzott a válasz. - Egy istennek vagy egy arkangyalnak nem fog tetszeni az, ha a lelked nem a testedben van, de ez a legkisebb dolog. Vannak olyan emberek, akiknek ugyanígy van lelkük, de nem vámpírok. Kétfajta bájital létezik. Van ez a szar, amit én ittam. Ettől ilyen izé leszel. És van a másik, amelyikkel pedig csak simán kiszeded a lelked.
- Mi a különbség?
- Az egyiknek szarabb az íze, mint a másiknak.
- És azon kívül?
- Az egyikhez egy démon lelke kell.
- Gondolom, pont ahhoz, amelyiket te ittad.
- Eltaláltad. Kell egy démonlélek meg egy csomó szarság, és ha nem hányod el magad az ízétől, ilyen leszel, mint én, és ezért kárhozat lesz a sorsod. A démon lelke miatt. Ezért egy fasz Mihály.
- Tudsz úgy is beszélni, hogy nem káromkodsz? - érdeklődtem.
- Kukifejű - felelte komolyan, majd elmosolyodott.
Harry mellém sietett és megállított. - Figyelj, én... bocsánatot szeretnék kérni - mondta halkan.
- Ne tőlem kérj bocsánatot. Nem velem verekedtél.
- Ne várd el, hogy hozzá szóljak! - fortyant fel.
- De elvárom, Harry.
Andy is lassan mellém sétált.
- Mind a ketten kérjetek bocsánatot! - kértem.
- De édes! Mint valami családi dráma - mulatott Zayn.