Pszichopata Styles

Első évad: Tizenhetedik rész.

-ezért ne legyél ideges-ráztam meg a fejem és rá mosolyogtam.
-de igenis az vagyok-mondta majd kiviharzott mellettem.
-esküszöm ha még egyszer ide tolja a képét letépem a fejét-mondta majd bele vert a falba.
-De nem is csinált semmit-szólt közbe Andy majd leült a konyhában levő kis asztal elé.
-Tudod mi a faszért gondolod ezt? Mert kis ártatlan angyalka vagy aki semmi rosszat nem tenne -emelte meg a hangját Harry.
-Hé nyugi-léptem elé és kezeim közé fogtam az arcát.
-elment , a telefon számát szét téptem. Kétlem, hogy vissza jön oké?-néztem szemeit amik lassan teljesen kitisztultak. Bólintott egyet majd magához ölelve a nyakamba fúrta az arcát.
-tudom hogy te nem vagy belém szerelmes, de én az vagyok beléd és félek, hogy elveszítelek, hogy egyszerűen elhagysz másért. -motyogta én pedig lassan átöleltem a nyakát.
-nem foglak elhagyni, még nem -mondtam halkan.
-Főleg nem szó nélkül -toltam el magamtól, hogy szemeibe tudjak nézni.
-hogy érted azt, hogy még nem?-kérdezte és össze ráncolta a szemöldökét.
-egyszer lesz valami ami elválaszt kettőnket-mondtam majd tanulva a viselkedéséből kimentem a nappaliba.
-De ne sétálj csak így el-jött utánam és finoman megfogta a karomat.
-Tőled tanultam-fordultam felé és kezem a mellkasára helyeztem.
-Nem fogsz csak úgy elhagyni a dolgok után igaz?-kérdezte és szemeibe a kétségbe esés tükröződött.
-Nem tudom , hogy alakul. Még nem tudom mi lesz ha vége lesz. Már ha vége lesz-mondtam halkan megsimítottam az arcát majd kimentem a nappaliba.
-ha rajtam múlna elhagyott volna-mondta Andy és egy halvány fintorral az arcán mérte végig Harryt.
-Annyi szerencséd van ördög fajzat , hogy az érzéseit és döntéseit nem én befolyásolom.
-Viszont én tudom őt befolyásolni és ha nem akarsz meg rohadni valahol-lépett egyre közelebb Anydhez majd a nyakánál fogva a falnak tolta .
-akkor befogod a pofádat és vissza veszel magadból te szárnyas tyúk-köpte a szavakat a képébe majd kihúzta az egyik tollát ami a kezei közt befeketült.
Harry elmosolyodott , a hamustálba dobta a tollat meggyújtott egy gyufát majd felgyújtotta a tollat és magabiztos léptekkel kisétált a konyhából.
Napok teltek el. Andy és Harry közötti feszültség szinte tapintható volt. Szó nélkül tűrtem úgy sem tudtam volna bármit is kezdeni a köztük lévő dologgal. Egyszerűen csak hagytam.
Teljes nyugalomban néztem a híreket amikor megcsörrent a telefonom. Igazából nem is vettem figyelembe idáig , hogy létezik. Bátyám úgy tudja elszöktem. Apám eltünése pedig hidegen hagyja. Elképzelésem sem volt arról ki keres.
Harry feszülten figyelte ahogy megemelem a telefont és a fülemhez tartom.
-Halo?-szóltam bele bátortalanul miután ismeretlen számot jelzet a kijelző.
-Jó napot kisasszony, Grey ügynök vagyok. Emlékszik?-kérdezte én pedig egy pillanatra beharaptam a számat.
-Igen persze, honnan tudja a számomat?-kérdeztem és szemöldök homlokom közepére szaladt.
-Ne felejtse a szakmámat -hallottam a hangjába a mosolyt.
-Igaz, szóval miért hívott?-kérdeztem és körmömet piszkáltam közben.
-Szeretném elhívni egy ebédre ha nem probléma, lenne pár kérdés amit még szeretnék önnek feltenni-mondta.
-Persze ha csak a párja is bele egyezik-mondta.
Harryre pillantottam aki megrázta a fejét és elindult felém , hogy elvegye a telefont.
-Persze semmi akadálya amint elkészültem és úton vagyok a városba felhívom-mondtam és letettem a telefont.
Harry szemei feketére váltottak.
-Normális vagy? Szórakozol velem?-kérdezte kiabálva de már nem rémültem meg tőle.
-Sajnálom Harry de ha nem megyek el vele Ő jön ide-mondtam és felálltam .
-Egyébként se vagyunk együtt, és elvileg nem fogva tartasz szóval azt csinálok amit akarok – toltam őt félre mellkasánál fogva. Éreztem ahogy szívverése egyre csak nő. Vettem egy mély levegőt majd felmentem az emeletre elkészülni.