Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Megígértem Seannek, hogy beszélek apuval így gyorsan utána is mentem.
- Apu beszélhetnénk? – szóltam utána a lépcsőn.
- Persze, miről ? Van valami elképzelésed az autóra ? – kérzdte a jó öreg terelős dumát.
Tudhatná, hogy nálam ez cseppet sem válik be.
- Nem az autóról szeretnék beszélni. – álltam szembe vele – Seanről és rólam van szó.
- Megbántott ? – vette fel az óvó védő „kabátot” .
- Nem, csak kicsit összekaptunk. A szabályod miatt. – próbáltam rávezetni.
- Az én szabályom miatt ? – lepődött meg.
- Nem alhatok ott, nem kerülhetünk túl közel egymáshoz... Tudod , amiket Seannek mondtál.
- Kislányom mire is akarsz kilyukadni ?? – azt hiszem kissé dühös.
- Arra, hogy egy kicsit megnehezíted a dolgokat ezekkel a szabályokkal.
Szeme szikrákat szórt.
- Tele beszélte ez a gyerek a fejedet.
- Nem egyáltalán nem, sőt nem tett semmit amivel a szabályaid megszegné. Elaludtam mellette, de ő átvitt mielőtt elaludt volna.
- Helyes ! Nagyon helyes. 19 éves vagy.
- Ő meg 21 és ? – vágtam vissza.
- Kislányom. – kezdett volna bele.
- Apa már nem vagyok kislány.
- Nekem mindig kislány leszel.
Ezt tudom, egyetlen gyermekeként.
- De tudom, hogy már nem vagy olyan kicsi lány, mint amilyen kicsi nekem mindig is leszel.
- Csak azt szeretném ha elfogadnád, hogy szeret engem. És én is szeretem.
- Én elfogadom. – védekezett.
- De úgy nézel rá, mint akinek épp azt súgod, hogy hozzáérsz meghalsz.
- Ez ... – azt hiszem rájött – Sajnálom.
Csak megöleltem.
- Szeretlek apu. – engedtem el, elindutlam az emeletre.
YOU ARE READING
H a r m a d i k E s é l y
Romance"Natalie Smith vagyok. Jelenleg Londonban élek, immár három éve. Ez az eddigi leghosszabb idő, amit egy helyen töltöttünk. Apám munkája miatt folyton költözünk. Megígérték, hogy az érettségit itt fejezhetem be. Az első évem a Carlstonban nehéz vol...
