H a r m a d i k E s é l y

⚜️ 39. ⚜️

Egy hajszálon múlt, hogy lebukjunk. Engem Marcus kicsinált volna, sőt...ki fog. Mert előbb utóbb megtudja.

- Apa. Te hogy hogy itt vagy ilyen hamar? - csatlakozott hozzánk Natalie is.

- Elmaradt két tárgyalás így jöhettem.

- Mit főzzek vacsorára? - érdeklődött - Úgy terveztük pizzát rendelünk, de össze dobok valamit.

Abban maradtak, hogy pizza lesz. Marcus elment még valahova. A rendelést ránk bízta.

- Ez meredek volt. - csuktam be magunk után az ajtót.

- Beszélni fogok vele.

Mintha ez olyan egyszerű dolog lenne.

- Na akkor én csomagolhatok is. - frusztrál ez a helyzet.

Épp akkor ért haza mikor a futár hozta a pizzát.
Együtt megvacsoráztunk, mesélt az útról aztán minket kérdezett, mit csináltunk.

- Vissza szeretnék menni dolgozni. - jelentette ki a semmiből Natalie.

Erről nem esett szó eddig, így meglepődtem.

- Akkor autót kell nézni, hogy be tudj járni.

- Nem, megoldom anélkül. - ebben a válaszban biztos voltam.

A baleset óta retteg, még utasként beülni is.

- Vissza térünk rá. - puszilta homlokon a lányát - Most lefekszem, hosszú nap volt.

Elpakoltunk, Natalie a kanapéról figyelt ahogy mosogatok.

- Ezt jó nézni.

- Én is jobban szeretem nézni mint csinálni.

Rá akartam térni a munkára, ahogy végeztem le ültem mellé.

- Mielőtt megszeretnél győzni arról, hogy nem kell dolgoznom... Kell, és akarok is.

A vesémbe lát.

- Nem akarlak arról győzködni, hogy ne dolgozz.

Amolyan tényleg pillantással nézett rám.

- Tényleg. De ehhez vissza kell ülnöd a nyeregbe.

- Sean. Ne kezd te is.

- Nézd én csak azt mondom...

- Ne mond! - indult fel.

Elkaptam a karját.

- Baby. - húztam vissza - Ne haragudj rám. - az ölembe húztam - Segíteni szeretnék.

Nem akartam feszültséget generálni.

- Tudod mi jutott eszembe? - váltottam témát.

- Ha elmondod tudni fogom.

- Szeretnélek elvinni randizni.