"Natalie Smith vagyok.
Jelenleg Londonban élek, immár három éve. Ez az eddigi leghosszabb idő, amit egy helyen töltöttünk. Apám munkája miatt folyton költözünk. Megígérték, hogy az érettségit itt fejezhetem be.
Az első évem a Carlstonban nehéz vol...
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
Sean elviharzott.
- Nem szólok az életedbe, de most neki van igaza! - mormogta apám le indulva.
Nem válaszoltam, nem akartam vele is veszekedni. Zuhanyozni mentem. Végeztem egy órája már, ő még mindig nem volt itthon. Hívtam, hiába. Világosodott mikor hallottam az ajtót csukódni.
- Nem akarok veszekedni Sean.
Ki kerülve ment a vendég szobába. Kopogtam a csukott ajtón.
- Nem fontosabb a munka, mint mi. - nyitottam be.
- Pedig úgy tűnik. - rám sem nézve feküdt.
- Én a barátnőd vagyok, nem kell eltartanod. Majd ha már gyereket várok el tarthatsz, ha a feleséged leszek,
- Akkor legyél az! Legyél a feleségem. Rajtam nem múlik, akár most azonnal elvennélek! - állt elém.
- Nem kell elvenned azért mert ezen múlik, hogy el tarts.
- Natalie! - emelte magára a tekintetem - Ez nem azért van. Enélkül is szeretném, hogy a feleségem legyél végre,
- Beszélek velük, hogy máskent legyen a beosztás.
- Most ne terelj. Komolyan beszéltem. Feleségül akarlak venni.
A szívem hevesebben vert.
- Ha te is akarod még. - tette hozzá kételkedve.
- Persze, hogy akarom. - csókoltam meg.
Abban maradtunk, hogy elmegyünk és választunk egy dátumot. Néhány óra alvás után így is tettünk. Szeptember 27-én lesz a napja. A cégnél jeleztem, hogy szeretnék kevesebb délutános műszakot. Mindenki le hurrogott emiatt. Direkt délutánra osztottak aminek a vége az lett, hogy felmondtam.
Sean ennek örült.
- Így van időd olyan esküvőt szervezni amilyenről mindig álmodtál. - nyomott egy puszit a homlokomra.
A napok rohamosan teltek, az esküvő szervezés lefoglal, ugyan Sean rám bízott mindent mindig mindenről ki kérem a véleményét.
- Minden olyan legyen amilyennek álmodtad kicsim.
- Azért nem ártana ha neked is tetszene. - tettem elé az ebédet.
- Tetszik. Egyetlen kikötésem van amit már mondtam is.
- Igen tudom. A fő asztalnál ketten üljünk.
Bólogatott evés közben.
Felsoroltam az eddig elintézett dolgokat.
- Tyű nem semmi. Ezt mind megszervezted már? - elképedt.
- Még nagyon sok minden vissza van. A meghívottakat kéne megbeszélni, hogy ki tudjuk küldeni a meghívókat.
- A postára majd én viszem őket. Hogy kivegyem a részem a dolgokból. - csókolt meg elszálva az asztaltól - Isteni volt. Köszönöm.
El pakoltunk, lezuhanyozott majd a szobában várt rám míg fürödtem én is.
