"Natalie Smith vagyok.
Jelenleg Londonban élek, immár három éve. Ez az eddigi leghosszabb idő, amit egy helyen töltöttünk. Apám munkája miatt folyton költözünk. Megígérték, hogy az érettségit itt fejezhetem be.
Az első évem a Carlstonban nehéz vol...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Csak álltam a reptérenés, néztem ahogy eltűnik a szemem elől. Kis idő múlva beszálltam egy taxiba, haza mentem. A házba lépve hangos nevetés fogadott. Szóval itt van Bob, apa munkatársa és haverja.
- Sziasztok, megjöttem! - léptem be a nappaliba.
- Szia. - köszönt Bob.
- Kincsem. Mi volt ?! - lepett oda, egy homlok puszi kíséretében faggatni kezdett.
- Minden oké. Azt hiszem. - mondtam kissé bizonytalanul.
- Elment ? - kérdezte apa.
- Igen. De azt mondta vissza jön. - hadartam el a könnyeimmel küszködve.
- Légyen így. - ölelt át - De tudod ...
- Tudom. Ha rosszra készülök kevésbé fáj ha kellemetlen vége lesz de sokkal jobb lesz ha jóra fordul.
- Így így. - engedett el - Egyél. Csináltam pennét.
- Nem vagyok éhes. - indultam fel.
A szobámba érve ledobtam magam. A gondolataim össze vissza cikáztak.Tényleg visszajön?Valóban szeret engem ? Eldobná az ottani életét miattam?Az a lány sokkal szebb miért választana engem ?
Ki kellett zökkentenem magam a gondolataimból ezért vettem egy forró fürdőt majd lefeküdtem aludni.
🔸🔸🔸 másnap délután 🔸🔸🔸
Reggel korán keltem, én nyitottam az üzletet így most már mehetek haza. Apa nem lesz itthon egy hétig vagyis enyém a ház. Sean még nem jelentkezett ami miatt elkönyveltem, hogy már biztosan nem is jön. Becsapottnak érzetem magam. Bementem a közelebbi boltba, vettem némi nasit amit otthon a nappaliban tömtem magamba. Miközben a csatornákat váltogattam a tévén megszólalt az SMS-t jelző hangom. Sean irt. Az SMS-ét olvasva rettentően boldog voltam. Komolyan eljön. Ide jön. Istenem ez hihetetlen. Ugráltam örömömben. Felmentem, vettem egy zuhanyt majd bebújtam az ágyba gondolván, hogy ha hamar elalszom, hamarabb lesz reggel. Mosolyogva aludtam el. Reggel azt hittem mindezt álmodom de Sean újabb SMS - e bizonyította, hogy ez a valóság.
○ Jó reggelt! Holnap ilyenkor már ott leszek. Borzasztóan hiányzol. Alig várom, hogy újra magamhoz öleljelek!
● Atyaég azt hittem álmodom!
○ Biztosíthatom, ez a valóság.
A szívem majd ki ugrott a helyéről. Annyira várom. Akarom, hogy itt legyen. A mai napra nem terveztem semmit de elkapott a takaríthatnék így egész nap takarítottam. Apa hívott, hogy minden rendben van e. Elújságoltam neki a hírt. Azt hiszem örült neki. Legalábbis annak hogy én örülök. Mire mindennel végeztem fél 10 múlt. Gyorsan zuhany után csináltam pár szendvicset magamnak majd a tévé elé telepedtem. Kis idő elteltével SMS-t jelzett a mobilom.
○ Hamarosan indulok a reptérre. Aztán már csak pár óra!
Arcomra ismét mosoly terült.
● Az még rengeteg idő. Meg is gondolhatod magad.
○ Biztos vagyok benne, hogy nem fogom.
○ Téged akarlak!
○ Boldoggá akarlak tenni!
● Istenem Sean olyan ez, mint valami tündérmese.
○ Mikor felébredsz már ott leszek.
Időközben a szobámba mentem, az agyamból folytattam az SMS-ek írását.
● A reptéren foglak várni.
Ezt elküldve a párnám mellé tettem a telefonom behunytam a szemem és pillanatok alatt elaludtam.
🔸 🔸 🔸 6:00🔸🔸 🔸
Az ébresztőm hangos zenélésére ébredtem, aludtam volna még, de amint a telefonomra néztem elszállt minden álmosságom.
✉️ Sean : Csodás álmokat. Repülök hozzád! ✈️
Kiugrottam az ágyból, vettem egy zuhanyt, gyorsan elkészülten.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Egy utolsó pillantást vetettem magamra aztán elindultam. A taxi már a ház előtt várt. Hamar a reptérre értünk. Az embereket fürkésztem Seant keresve de nem láttam sehol. Csak álltam ott, egyre idegesebb és idegesebb lettem.
- Natalie! - Hallottam a nevem.
Csak forgolódtam de sehol nem láttam végül a mozgó lépcső tetején pillantottam meg.
- Sean ! - könnyek gyűltek a szemembe.
Tényleg itt van, vissza jött.
Szinte futólépésbe indultam meg felé, ahogy ő is felém, mikor végre odaértem a nyakába ugrottam.
- Soha többé nem engedlek el ! - suttogta miközben átkarolta a derekam - Soha többé!
Elléptem tőle, hogy a szemébe nézzek. Sean letörölte a kiszökött könnyemet majd magához húzva megcsókolt. Habozás nélkül vissza csókoltam. Isteni érzés volt. Levegő hiánya miatt elváltak ajkaink, én csak néztem rá.
- Gyönyörű vagy. - ölelt magához.
- Köszönöm. - dadogtam - Te is jól nézel ki.
- Van valami programod ?
- Öhhhm... Nincs.
- Akkor menjünk - mondta miközben az ujjait az enyéimmel összefonta, így elindultunk a kijárat felé.
Leírhatatlanul boldog voltam. Végre mellettem van. Végre engem csókol, engem szeret. Csak Engem.
