"Natalie Smith vagyok.
Jelenleg Londonban élek, immár három éve. Ez az eddigi leghosszabb idő, amit egy helyen töltöttünk. Apám munkája miatt folyton költözünk. Megígérték, hogy az érettségit itt fejezhetem be.
Az első évem a Carlstonban nehéz vol...
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Később keltem mint Natalie. Ő már az ebédet főzte. Isteni finom volt ismét minden. Egy kis ejtőzést követően a többiek elindultak haza.
- Sean. - szólalt meg halkan a konyhából.
- Tessék. - indultam meg felé.
- El mehetünk valahova?
- Ahová csak akarsz. - öleltem át, ő nem viszonozta.
- Akkor induljunk. - a pultról felkapta a kocsi kulcsait és kiment.
Natalie kocsival akar menni?!
Sietve mentem utána, beültem mellé és bár kérdeztem, választ nem kaptam arra, hogy hova megyünk. Az első néhány percben még semmi fura nem volt. Aztán csak meredten előre és a forgalomra figyelt. Mintha ott sem lennék. Félelmetes volt ott ülni mellette miközben ő mintha teljesen máshol lenne.
- Natalie. - szóltam hozzá de hiába.
Ki nézve azonnal tudtam hol vagyunk. A baleset helyszíne. Csak idáig jöttünk, megfordult és a városba ment. Majd vissza fordult. És ezt ismételte újra meg újra.
Nem tudom hányadjára vagyunk itt. Hirtelen fékezve állt meg. Teljes testtel remegett.. Amint megállt kiszáltam át mentem az ő oldalára, hogy kivegyem. Szorosan magamhoz öleltem.
- Sean nem én voltam... - szólalt meg végre
- Baby. Tudom! Tudjuk! Mindenki tudja! Te is! - fordítottam magam felé az arcát.
- Újra és újra végig gondolom, percről percre de ugyan az. Mindig ugyan az!
- El kell felejtened! Az egészet. - megcsókoltam mielőtt bármit mondhatott volna.
Nyugtató hatással volt rá. Remegése alább hagyott.
- Menjünk haza.
Bólintva indult el.
➖➖➖
Teltek a napok. Az autós történetet nem mondtam el Marcusnak. Azóta nem volt ilyen. Natalie jön megy az autóval. Dolgozik. Éppen ma is. Sokat gondolkodtam, arra jutottam, hogy ideje kicsit kiszakítani ebből a környezetből.
- Marcus beszélhetek veled? - mentem le.
- Igen. Baj van Sean?
Álltam bambán. Igazából nem tudtam, hogy kezdjek bele.
- Úgy gondolom szüksége lenne egy kis környezet változásra. - fogtam bele - El vinném nyaralni. Ha nincs ellenvetésed.
- Felnőttek vagytok. - nevetett - De jól esik, hogy megkérdezed. Hova mentek?
- Neki még nem mondtam és szeretném ha meglepetés lenne. - utaltam arra, hogy ne mondja el.
- Tartom a szám.
- Maldív szigetre...foglalfam szállást, a repülő jegyet is megvettem.
