"Natalie Smith vagyok.
Jelenleg Londonban élek, immár három éve. Ez az eddigi leghosszabb idő, amit egy helyen töltöttünk. Apám munkája miatt folyton költözünk. Megígérték, hogy az érettségit itt fejezhetem be.
Az első évem a Carlstonban nehéz vol...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Már régóta beszéltem Marcussal arról, hogy el szeretném venni Nataliet. Azt mondta szerinte korai. Nem kellene ennyire sietni. Ezért kitaláltam ezt a borítékos fogadást.
Magamban tovább örültem, miközben Marcus át adta az ajándékot.
Oda adta kis dobozt Natalie forgatta halgatta mi van benne, majd kibontva meglátott egy kocsikulcsot.
- Ezt nem... - gyűltek könnyek a szemébe.
- De de. Menj csak ki.
Rengeteg autó parkolt a ház körül, szándékosan nem is tett rá masnit.
- A távirányítót megnyomod és meg kell találd.
Nem tartott sokáig megtalálni. Egy piros insignia. Az öröm könnyek nem maradtak el.
- Ezt múld felül Sean. - súgta Marcus míg Natalie az autó belsejét nézte meg.
Meg vártam míg mindenki felköszönti.
Zoé és Lucas egy ultrahangos képet hoztak.
- Neee tényleg? - ölelte meg barátnőjét - Gratulálok!
Sarah koncert jegyeket adott át a kedvenc előadójuk koncertjére.
- Egy este pasik nélkül. A régi idők emlékére.
Pete következett. Egy kis dobozkát nyújtott át, amely egy nyakláncot rejt.
Léna egy könyvet adott neki, aminek látszólag jobban örült mint eddig bárminek.
Majd Gaby lépett oda hozzá. Egy ajándék táskával.
Natali bele kukucskált.
- Ezt nem tudom eldönteni, hogy nekem ajándék vagy Seannek. - nevetett.
- Magyaráznom nem kell. Igaz? - kérdezte nevetve.
- Nem. - ölelte át őt is.
- Mutasd meg nekik ezt is. - biztatta Gaby mire kihúzta a szatyorból a piros csipke fehérneműt, fűzővel harisnyakötővel.
Az agyam rögtön kapcsolt, elképzeltem benne, beharapva ajkam néztem az ajándékra és Nataliera.
- Akkor most én jövök. - léptem oda hozzá - Mikor még az autót nézted apukád oda súgta nekem, hogy ezt múljam felül. De én nem akarom felűlmúlni. Nem verseny. Igazából az ajándék most ez volna. - adtam át neki egy borítékot amiben két repülő jegy és a szállodai foglalás papírja vannak benne - A mostani folytatást oda terveztem, de olyan szépen együtt vagyunk, mindenki itt van aki kell.
Lucas bekapcsolta a zenét amit megbeszéltünk.
/Caramell-Szeretlek/
Natalie kezét fogva álltam.
"Valahogy a szív mindig messze jár... Keresed a jót, hátha Rád talál. Kutatod a szépet, akarod az elmúlt időt. Idegen az út a lábad előtt," - ezen a részen még nem sejtette mi következik.
"Te vagy aki megleptél, nem számítottam Rád, De amikor Rám néztél, éreztem nincs tovább, Veled jön a kezdet, légy a végső állomás," - itt már könnybe lábadtak a szemei.
"Maradj még egy életen át! Maradj még egy életen át! Mindig légy velem akkor is ha fáj, hogyha távol vagyok, mindig vissza várj! Ha bántalak, hidd el, akkor is csak Te vagy Nekem! Mert csak téged szeretlek kedvesem! Mert csak téged szeretlek kedvesem!" - itt már zokogott.
" El nem mondható a büszkeség, amit érzek. Most sírni volna jó, most már csak érted élek. Ha átölelsz, megszűnik a világ, Egész életemben vártam rád. " - Lassan térdre ereszkedve a zsebemből elő húzva a kis dobozt vártam, hogy a dal utolsó mondatához érjünk.
Itt már persze mindenki tudta mi következik.
" Úgy rohan az élet, hogy soha nem hagy időt, Ne menjünk el egymás mellett, éljük át együtt a jövőt. "
Kinyitva a dobozt terdeltem előtte.
- Natalie... Lennél a feleségem? - tettem fel a nagy kérdést.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
