"Natalie Smith vagyok.
Jelenleg Londonban élek, immár három éve. Ez az eddigi leghosszabb idő, amit egy helyen töltöttünk. Apám munkája miatt folyton költözünk. Megígérték, hogy az érettségit itt fejezhetem be.
Az első évem a Carlstonban nehéz vol...
ओह! यह छवि हमारे सामग्री दिशानिर्देशों का पालन नहीं करती है। प्रकाशन जारी रखने के लिए, कृपया इसे हटा दें या कोई भिन्न छवि अपलोड करें।
„ Hurrá! Újra hétfő, újra iskola. Gyűlölöm.
Nehezen elkészültem, a jól bevált csőnaci, egyszerű felső,tornacipő kombinációt választottam aztán rohantam a sulibuszhoz.
ओह! यह छवि हमारे सामग्री दिशानिर्देशों का पालन नहीं करती है। प्रकाशन जारी रखने के लिए, कृपया इसे हटा दें या कोई भिन्न छवि अपलोड करें।
Apa még egy gyors puszit nyomott a homlokomra majd utamra engedett. A busz tömve volt, hátra passzíroztam magam Sarah mellé, zenét hallgatva vártuk az érkezést. A szekrényemen LÚZER felirat díszelgett. Megpróbáltam letörölni, sikertelenül. A csengő után kivettem a könyveim, indultunk bioszra. Kely meg a picsák el is kezdték az ócsárolásom, ahogy a terembe léptem.
Sarah már régóta ide jár de hiába szólt rájuk, nem hatja meg őket.
Mire beért a tanár már cifrábbnál cifrább dolgokat mondtak rám. Ezzel mit sem törődve ültem végig a napot. Egészen a hetedik óráig, ami testnevelés. Már alig vártam, hogy vége legyen a napnak. A teremben fociznak a fiúk, a lányok egy része elvonult a matracokra, röplabdázott vagy a kispadon ülve beszélgettek, ahogy én is Sarahval. Kely és a többiek hamar kiszemeltek, egy srác belém kötött, földre lökött, hogy imponáljon neki.
- Sétálj kutyus. - szólt rám.
Nem csináltam ezért újra ellökött. Sarah kiabált, hogy hagyjon békén, ő meg sem hallotta. Már épp megakart rúgni, amikor Sean lépett oda.
- Hagyd már békén, mit ártott neked?! - lökte meg a fiút.
- Ne avatkozz bele Sean.- Kely rögtön oda szólt.
Szó szót követett míg végül a két fiú összeverekedett. Kihasználtam, hogy nem rám figyelnek kimentem a teremből, összeszedtem a cuccom az öltözőben és ahogy voltam haza mentem. Senki sem volt otthon, így nyugodtan kisírhattam magam. Itthon sosem mondom el ezeket. Van elég gondjuk, nem csinálok mégtöbbet. A nap további részében nem hagytam el a házat, leckét írtam, vettem egy nyugtató fürdőt aztán aludni mentem. Reggel kezdődik újra minden elölről.
ओह! यह छवि हमारे सामग्री दिशानिर्देशों का पालन नहीं करती है। प्रकाशन जारी रखने के लिए, कृपया इसे हटा दें या कोई भिन्न छवि अपलोड करें।
Apa szokás szerint puszit nyomott a homlokomra aztán indultam. A gyomrom görcsben volt ahogy a busz megállt az iskola előtt. Sarah a suli előtt várt, néha behozzák a szülei.
- Hova tűntél tegnap? Jól vagy? - érdeklődött.
- Minden oké, haza mentem.
Bementünk, előkészültünk Matekra. A szekrényemről eltűnt a felirat.
- Te szedted le? - néztem a barátnőmre.
- Nem, én voltam.- Sean lépett mellénk.
Köpni, nyelni nem tudtam.
- Köszönöm ... - dadogtam ki végül.
- Sean vagyok. - nyújtotta felém a kezét.
- Natalie.
- Azt hiszem már nem fognak piszkálni téged.
- Ezt kétlem. Mióta ide jöttem, mást sem csinálnak. Mintha nekem akkora öröm lenne, hogy ide kellett jönnöm.
- Mostantól szeretni fogod. - mondta és elindult velünk a terembe.
Leültünk Sarahval a helyükre, meglepetten vettem észre, hogy senki nem dobál, nem vágnak hozzám mindenféle szöveget. A mögöttünk lévő padból előre nyújtott egy papírdarabot Pete.
Megmondtam. - állt a cetlin.
Csak mosolyogtam, egy köszönöm-öt firkáltam rá, majd vissza küldtem. Szünetben, ahogy mindig Sarahval a folyosón beszélgettünk amikor Sean, Pete és Lucas oda jöttek. Bemutatkozás, ettől fogva mindig bandáztunk.
Megszűnt a piszkálás, a szívatás. Megszerettem a sulit, vele együtt Seant is.
🔸 🔸 🔸 🔸 🔸
Az iskolás évek teltek, ahogy ott javult, otthon romlott minden. Anyáék folyton vitatkoztak. A pénzen, anya viselkedésén, hogy apa sokat dolgozik és így tovább.
Emiatt alig voltam otthon. Legtöbbször Seanel voltam. Sarahval tudtak mindenről.
Zoe az új lány, össze jött Lucassal, Sarah pedig Peteel alkot egy párt. Én élem a szerencsétlen szinglik életét, miközben csak álmodozom Seanről.
Hamar elrepült ez az év, 2015-öt írunk és végzősök vagyunk."
