"Natalie Smith vagyok.
Jelenleg Londonban élek, immár három éve. Ez az eddigi leghosszabb idő, amit egy helyen töltöttünk. Apám munkája miatt folyton költözünk. Megígérték, hogy az érettségit itt fejezhetem be.
Az első évem a Carlstonban nehéz vol...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ma éppen a huszadik születésnapomat ünnepeljük. Meghívtuk a barátaim, felállítottak egy sátrat az udvaron, a zene hangosan szól miközben apám és a szerelmem bográcsozni készülnek.
- Milyen férfi vagy te ha tüzet sem tudsz rakni? - kérdezte nevetve apu nevetve.
- Kérdezd meg a lányod. - vágott vissza Sean - Benne elég jó tüzet tudok rakni.
Gaby a szája elé kapta a kezét, azt hitte itt robban ki a balhé.
- Folyton ez megy. - legyintettem - A baj csak az, hogy azon a tűzön nem fől meg semmi!
Most már mindenki nevetett. Közben videóhívásban beszéltem Sean szüleivel.
- Isten éltessen sokáig! - mondták egyszerre.
- Köszönöm szépen! Kár, hogy ti nem tudtatok eljönni.
- Igen. - lépett oda apám - Itt lenne a helyetek. Lehet, hogy veled többre mennék tűzrakásnál. - utalt ezzel az iménti beszólására.
- Mi nem megy fiam? - kérdezte tőle az apja.
- Jó vagyok én tűzrakásban csak egész más területen.
Szemem forgattam erre a mondatra. Néhány perc múlva csengettek. Sean rohant a kapuhoz.
- Ooo szuper. - pillantott vissza rám de arca semmit sem árult el - Az első meglepetésem baby.
Elképezlni nem tudtam mi lehet, megdöbbentem mikor megláttam bejönni Pete-et, Zoet, Lucast és a sor végén Saraht.
- Istenem. - könnybe lábadt szemekkel mentem oda üdvözölni őket.
- Nat. - szólalt meg Sarah mikor elé álltam - Ragaszkodott hozzá, hogy én is jöjjek, de ...
- Kuss. - szóltam rá nevetve miközben megöleltem - Hülyék voltunk. Örülök, hogy itt vagy.
Bemutattam őket Gabynak és Lolának, akik ugyan olyan örömmel fogadták őket mint én.
Nem sokkal dél után készen lett az ebéd, Sean terített. Apa közben poharakat, pezsgőt és rövideket hozott le.
- Mielőtt neki esnénk az ételnek koccintsunk a lányomra! - töltött mindenkinek.
Természetesen semmiben sem segíthettem a lepakolás során, Sean össze szedte a tányérokat, aztán újalat hozott. Apa megjelnt a törtával.
- Komolyan képesek voltatok bele szúrni húsz szál gyertyát?! - a fejem fogtam mikor megláttam - Ez így olyan sok. Vénnek érzem magam tőle!
- Fújd el és kívánj valamit!
Vágtam mindenkinek, miután az is elfogyott apám az udvar közepén állva kezdett szónoklatba.
- Bár nagy vagy, mégis az én szemembe örökre kicsi maradsz. Emlékszem, nem rég még a nappaliban ültél a minamanó mese mellett. Aztán mikor reklám volt a kezdésig visítottál. Elkezdődött az ovoda, egy szem pillantás alatt az iskola. Egyik nap még kis rózsaszín masnikkal a hajadban motoroztál, a másik nap már szoknya, magassarkú volt rajtad. Mostanra meg itt lakik velünk a szerelmed. Együtt vele találtuk ki a most következőket. - nyújtott két borítékot.
- Húzz egyet. - mondta mellém lépve Sean.
Kihúztam a jobb oldalit.
- Nyisd ki.
Egy kék lap volt benne.
- Mondtam! - kiálltott fel Sean.
- Jó nyertél. Ez azt jelenti, hogy Sean nyerte a fogadást.
- Milyen fogadást?
- Azt mondta tuti a kéket húzod ki előbb.
- A jelentősége csupán annyi, hogy apád áldását adja valamire. - karolt át Sean.
