online szőkeherceg

nem akarom

Annyira de annyira szeretnék negszabadulni tőled. Behálóztad a gondolataimat, nem tudlak kiverni a fejemből. Már körülbelül 3 hónapja számolom vissza a napokat, és minnél közelebb kerülök annál kevésbé akarlak látni. Nem azért, várom, hogyne várnám, nagyon is várom, hiszen már 5 hónapja nem láttalak, de mégsem akarlak látni. Mert egyszerűen belefáradtam ebbe az egészbe, már nem értek semmit, nem tudom mi van, mit gondoljak. Nem segítesz semmit, nincs semmi amiből kiindulhatnék. Már eleget szenvedtem miattad, ez a könyvem a bizonyíték, csak el kell olvasni, és rájössz mindenre. Csak már nem bírom, már elegem van, megutállak lassan, annyira utálom hogy utálsz! Szomorú vagyok, dühös, de mégis izgatott. Nem tudon hogy keverednek ezek, de nem igazán tetszik. Annyira látom, hogy milyen vagy. Ha már nekem nem tudsz megnyílni. Értem én, kell majd idő meg minden. De ha csak tudnád mennyit is küzdöttem miattad. Nem láttalak 5 hónapig, mégis jobban megszerettelek mint ahogy eddig bárkit is szerethettem. Annyira nem jó ez az egész, olyan idióta, szabálytalan, nem így kéne, hogy megismerjelek. Nem így kéne megismernem az igazit. Miért nem kellek senkinek? Miért nem tudsz szeretni? Persze ez nem az én döntésem. Erről nem tehetünk. Se te, sem én. De én sem akarlak szeretni, mérgező vagy, mondom, egy drog, függőséget okozol. Nem akarom ezt az egészet, fáj, hogy minden egyes alkalommal amikor látok egy képet rólad mosolyognom kell, és tudom, hogy nem kéne mosolyognom, mert te nem szeretsz viszont, és én hiába mosolygok, te nem fogsz, és ez fáj. Nem akarok semmit, el akarlak már felejteni, pedig még csak most jön a java. Úgysem lesz semmi, tudom, nem így kell hozzáálni, mert akkor úgy is lesz. De azért nekem is van ennyi eszem, hogy tudom, hogy nem lesz semmi. Tudom, érzem, látom, hallom. Nekem is vannak megérzéseim a kapcsolatokkal kapcsolatban. Csak én nem anyukámtól örököltem. (amúgy anyukád mit gondol erről?)