Nehezen megérthető ember vagyok. Nagyon. Nem tudom miért, ez ilyen velem született tulajdonság, igyekeztem pedig már kinőni, de még eddig nem sikerült. Néha van, hogy nem lehet hozzám szólni, vagy azért mert nem akarom meghallani, és akkor nem is fogom, vagy pedig bármit mondasz leüvöltöm a fejed. Érdekes egy emberi lény vagyok. Nem hiszem, hogy te el tudnál viselni, amikor kb. a családom nem tud, de bízok benne, hogy legalább veled más leszek. Igazából te valahogy teljesen más fizikai reakciót váltasz ki belőlem. Tudod mondják, van az a kémia vagy mi, nem mintha értenék hozzá amúgy de te akkor valami különleges vegyület vagy. Tudjátok amitől így reakcióba lépek veled, olyan amitől oxidálódok, vagy nem tudom. Fura, hogy ennyire ragaszkodom hozzád, pedig nem is ismerlek igazán. Olyan vagy mint valami jó drog, amit először kipróbálsz, aztán abba sem bírod hagyni. Függő leszel már az első alkalom után. Én is ilyen függő vagyok, bele sem akarok gondolni, hogy mi lesz, ha esetleg el kell, hogy felejtselek. Nem akarom azt tudni. Szeretném, ha lenne ebből valami, hidd el nálam jobban senki sem szeretné. Te meg főleg nem. Nem tudom, talán jobbnak kéne lennem, de már minden napom azzal telik, hogy másokhoz hasonlítom magam, és rájövök újra és újra, hogy nem vagyok elég neked. Nem vagyok elég jó melléd. És sajnos ezt nem tudom megváltoztatni, bármennyire szeretném. De még hogy mennyire szeretném. Én akarok lenni a te tökéletesed. Az aki tökéletes számodra. Pontosan az.
YOU ARE READING
online szőkeherceg
Poetry~ egymásé a halál után avagy a reménytelen és értelmetlen szerelemtől szenvedő depressziós, írói vénával rendelkező lány rövid novella féle irományai part two ❝ megtörtént események alapján ❞ › borítókép: saját (pinterest) › fejezet képei: pinteres...
