Próbálom elterelni a gondolataimat rólad. Nézem az új S betűsömet, és próbálom elképzelni milyen lenne ha szeretne. És még amikor őt nézem akkor is te jutsz eszembe. Nem tudom meddig fogok még reménykedni, nem tudom. Mert először a fiúnak kell lépnie. Ugye. Akkor miért van az, hogy bárki akibe beleesek leszar. Miért nem tudna csak legalább egy valaki hozzám szólni magától? Vagy csak jelöljön be facebook-on. Vagy mindegy. Csak legyen már valami. Es nem egészséges. Az, hogy mindig én szenvedek, én remélek, én írok regényeket. Nem tudom. Ennyire csúnya lennék? Vagy csak túl magasra tettem a lécet? Csak nem tudom min változtassak. Festessem a hajam? Csináltassak műkörmöket? Pakoljak magamra minden reggel 3 kiló sminket? Ez kell már a pasiknak? Igen? Azt hittem elég ha magamat adom. Hát mégse. Micsoda jó ez a világ.
YOU ARE READING
online szőkeherceg
Poetry~ egymásé a halál után avagy a reménytelen és értelmetlen szerelemtől szenvedő depressziós, írói vénával rendelkező lány rövid novella féle irományai part two ❝ megtörtént események alapján ❞ › borítókép: saját (pinterest) › fejezet képei: pinteres...
