Ez nem megy. Egyszerűen most nem. Olyan szinten le vagyok sokkolva, hogy az agyam esküszöm, nem funkcionál.
Egész héten, egész hónapban ezt vártam. Ezt az egy napot, ezt az egy órát. És már reggel gyomorgörcsöm volt, már reggel pillangók repdestek mindenfele a testemben, már reggel teljesen ki voltam borulva. Még jó hogy rohantam, hogy odaérjünk időben, hiszen rólad volt szó. És emlékszem hogy nagyon vártam az első pillanatot. Amikor először megláttalak. Ott az aszta alatt, ahogyan csak néztél a távolba, és hogy mennyire beleélted magad a darabba. Még mindig itt lebeg a szemem előtt, az agyam amikor meglát átkapcsol ilyen energiatakarékosra, és igazából nem is működik, csak egy dolgod csinál, de azt legalább nagyon: memorizál. Memorizálja minden mozdulatodat, lélegzetvételedet, minden apró arckifejezésedet, minden kis részletet. Pontosan emlékszem, hogy hogy állt a hajad. Minden szálra, hogy ketté volt választva, pont úgy ahogyan én abba beleszerettem. Ahogyan levetted a sapkádat megint, ugyan úgy a szemedbe omló hajad, ahogyan azt a mosolyt csalod az arcodra, a hangod, ahogyan énekelsz. Nem tudlak jobban körülírni, nincs erre jobb szó: TÖKÉLETES
VOCÊ ESTÁ LENDO
online szőkeherceg
Poesia~ egymásé a halál után avagy a reménytelen és értelmetlen szerelemtől szenvedő depressziós, írói vénával rendelkező lány rövid novella féle irományai part two ❝ megtörtént események alapján ❞ › borítókép: saját (pinterest) › fejezet képei: pinteres...
