Annyira de annyira várom. Az a nap lesz életem legjobb napja. Vagy ha nem is az egész életemé, de ebben az évben tutira. Remélem nem rontod el. Annyira szeretnélek újra látni téged. Újra hallani a hangodat. Újra érezni az illatodat, a tapintásod, a bőröd simaságát. Ma is csak a hangodat hallgatom. Ahogyan énekelsz, ahogyan beszélsz. Csak egyszerűen szeretem hallgatni. Megnyugtat. Így kicsit könnyebb elviselnem a hiányodat. Mert hiányzol, bármennyire hihetetlen, tényleg hiányzol. Biztosan jó gyerek ez az Andris... Annyira jó hogy már túl tökéletes. Szeretek benned minden apróságot, minden kis részletedbe szerelmes vagyok, nem tudok nélküled élni. Nehéz. Nincs égvágyam már megint, megint mindig amikor eszek te jutsz az eszembe, nem tudom miért, csak úgy rámjön az a gyomorgörcs, és nem csúszik le egy falat sem a torkomon. Remélem azért még 19 napig kibírom. Olyan szomorú vagyok ilyenkor, hogy nem jelentek neked semmit, olyan elszomorító, hogy másoknak milyen egyszerű minden, én meg rájövök, hogy te soha nem írnál nekem olyan cuki dolgokat, és még csak le sem szarsz. Annyira elszomorító, hogy én ezek után még mindig futok utánad, van az a mondás is amit apám mond mindig: Villamosok és lányok után nem futunk. Majd jön másik.
Hát igen, de akkor én fiúk után futhatok elvileg, belőled aztán nem jön másik abban biztos vagyok.
Amúgy azt mondják, a spanyol fiúk aranyosak, helyesek és imádnivalóak. Miért is nem egy spanyol srácba szerettem bele halálosan? Hol vagy te hozzájuk képest? Sehol?!
YOU ARE READING
online szőkeherceg
Poetry~ egymásé a halál után avagy a reménytelen és értelmetlen szerelemtől szenvedő depressziós, írói vénával rendelkező lány rövid novella féle irományai part two ❝ megtörtént események alapján ❞ › borítókép: saját (pinterest) › fejezet képei: pinteres...
