Legjobb Barátom, A Szomszédsrác ( Shawn Mendes Fanfiction)

25. fejezet

A fejemet Shawn vállára hajtottam és úgy néztük a vizen csillogó naplementét. Éreztem, ahogy az ujjai összefonódnak az enyémmel. Óvatosan cirógatta az ujjaimat a sajátjával. Az arcomra halvány pír szökött, amit ő habár nem vett észre, de én határozottan éreztem. Óvatosan rásandítottam, mire ő visszanézett rám. Megfogta a derekam és az ölébe ültetett, neki háttal. Éreztem, ahogy a nyakamba hajtja a fejét és halkan sóhajt. Lehunytam a szemem és mosolyogtam. Egy halk sóhaj szökött ki az ajkaim közül, mire erősen megmarkolta a derekam. Elmosolyodtam és arra gondoltam, hogy milyen lenne, ha megfagyna a pillanat. Hogy Shawnnak tetszene-e. Hátranéztem rá, mire észrevettem, hogy az ajka csak miliméterekre van az enyémtől. Éreztem a lehelletét a számon. Meg akartam csókolni, de nem tettem. Csak ott tartottam a fejem, mozdulatlanul. Ő sem tett máshogy. Szinte hallani lehetett az ajkaink között elpattanó szikrákat. Éreztem, ahogy dől. Rá az ajkamra. Finoman végigsimított a számon, majd elhajolt. Én gyorsan visszafordítottam a fejem, mintha semmi sem történt volna.
-Asszem, ideje lenne mennünk-mondtam és megpusziltam Shawn arcát.
-Igen-mondta kicsit rekedtes hanggal, majd megköszörülte a torkát-ideje lenne menni.
Beültem mellé az autóba, majd ugyanúgy énekelve telt az idő, mint amikor jöttünk. A szél felborzolta a hajam, de csak nevettem rajta. Shawn rámnézett és mosolygott. Azzal a mosollyal, ami minden lány álma.
-Shawn, itt fordulj jobbra-mondtam, amikor már teljesen sötét volt és csak annyit láttunk az útból, amennyit a lámba megvilágított.
Megjelent előttünk Párizs. A tökéletesen rendezett utcáival és kis kávézóival. Kis idő múlva és az én navigálásommal, Shawn leparkolt az Eiffel torony közelében.
-Meglepetés-mondtam mosolyogva, miközben Shawn csak az előttünk lévő épületet bámulta. Édesen nézett ki. Hirtelen fogtam meg a kezét és kezdtem el húzni a torony irányába, aminek felrángattam majdnem a legtetejére, ahova már minden elő volt készítve. Leültünk a pokrócra és megettük a kedvenc ételeinket. Alattunk pedig elterült az egész Párizs. Itt senki nem tudta, hogy mi ketten legjobb barátok vagyunk, hogy lassan, de biztosan híres leszek, hogy mennyire kusza az egész kettőnk között. Semmit sem láthattak, csak kettő tizenévest, akik csak élvezik az együtt töltött időt. Akikről azt lehetne feltételezni, hogy együtt vannak és randiznak. Akik illenek egymáshoz. Akik csak mosolyognak egymásra, mint két gyerek. Akik úgy néznek ki, mint a szerelmesek. Akik úgy néznek egymásra, de félnek megérinteni egymást. Akik mintha az első randijukon lennének.
Felálltam és a korláthoz mentem. Éreztem Shawn ölelését. Ahogy a mellkasa a hátamnak simul. Az ajka a nyakamhoz ér. Lehunytam a szemem és elmosolyodtam. A szája olyan tökéletesen ért a nyakamhoz. Megfordultam a karjaiban és a szemébe néztem. Az éjszaka fényében feketének tűnt. Éreztem, ahogy éhesen pillant a számra. Lehunytam a szemem és éreztem, ahogy mellettem megkapaszkodik a korlátban és jobban hozzámsimul. A testének minden apró részletét éreztem. Lehunyt szemmel mosolyogtam. Egyik kezével kutakodóan végigsimított az oldalamon, megcirógatta az oldalamat. Égette a bőrömet az érintése. A másik kezével óvatosan végigsimított az arcomon. Ujjával megérintette az ajkamat, ami elnyílt az érintésére. Finoman megemelte a fejemet az államnál fogva. Lélegzetét ismételten magamon éreztem. Halk sóhaj hagyta el az ajkam, mire ő végighúzta az ajkát az ajkamon. Furcsán tökéletes volt a pillanat. Picit oldalra döntöttem a fejem, engedve neki, hogy közelebb hajoljon hozzám. Ezt az alkalmat kihasználva nyomta az ajkát az enyém ellen. Végigsimítottam az arcán és óvatosan mozgattam a számat. Szinte egyszerre sóhajtottunk fel. Éreztem, ahogy elmosolyodik, és végigsimít a nyelvével az ajkamon.
Erre éheztem egész nap. Nem tudtam megállni. Nem tudtam nem visszacsókolni. Nem tudtam ellökni magamtól. A szája édes volt, az ajkaimon szinte elolvadt. Nyelve gyengéden simogatta az enyémet. Megremegtem az érintésétől. Mintha még sosem éreztem volna ilyet. Belemarkoltam a hajába, többre ösztönözve őt. Teljesen elgyengített, mint más még soha. A lábaim lassacskán felmondták a szolgálatot, de olyan erősen tartott, hogy semmi sem változott.
Hirtelen elengedett és lesütötte a szemét.
-Azt hiszem-suttogta, majd hirtelen megállt, mire kérdően néztem rá.-Semmi-mondta maga elé és megrázta a fejét, majd elengedett. Megállt mellettem-Csodás a város-mosolygott-főleg innen fenntről. Majdnem olyan szép, mint Torontó.-Magamban mosolyogtam.-Veled minden szebb.-Éreztem, ahogy a pillantása égeti a bőröm, elpirultam.
Csak néztem, ahogy a keze az enyémhez ér. Bizsergett a bőröm.
-Haza kéne mennünk-mondtam, mire ő helyeslően bólogatott. Csak azt nem tudta, hogy én már otthon voltam. Ott van az otthon, ahol ő van.