Legjobb Barátom, A Szomszédsrác ( Shawn Mendes Fanfiction)

17.fejezet

Köszönöm az előző bejegyzésemhez fűzött kommenteket és bár lehet hogy nem mutattam de higyjétek el higy nagyon sokat segítettetek 😘😘.

-Shawn kezdek félni-mondtam, miközben ő a kezével eltakarta a szemem. Hiába volt tavasz és hiába sütött egész idáig a nap, a levegő egy pillanat alatt kihült körülöttünk. Ráadásul, ahova Shawn hozott, ott eléggé fújt a szél. Egyik kezét levezette az oldalamon majd ősszekulcsolta a kezemmel.

-Már csak néhány lépés-suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg. Hirtelem megéreztem ajkát a nyakamon. Éppenhogy hozzámért, de már ettől is olyan érzésem lett, mintha minimum negyven fokban állnék a tűző napon. Nem, ez forróbb volt. És ez ijesztő, hiszen ő a legjobb barátom. Nem szabadna, hogy ilyeneket érezzek iránta. Hogy egy arpó érintésétől így átforrósodjak, teljes egészemben.
Újra belecsókolt a nyakamba. A forróság újult erővel tért vissza. Ez már nem egy kósza érintés volt. Ezt már akarta. Mindketten akartuk. Halkan felsóhajtottam. Tudtam, hogy hallotta, mert megéreztem a mosolyát az érzékeny, átforrósodott bőrömön. Elhúzta az ajkát és helyét az orra vette át.

Éreztem, ahogy kapkodta a levegőt. Én sem tettem máshogy. A szívem őrült tempóban dobogott a mellkasomban, amint rájöttem hogy ő ténylegesen a nyakamat csókolgatta és, hogy milyen reakciót és érzéseket váltott ki belőlem. És egyik dolog sem volt igazán baráti jelentésű.

-Nyisd ki a szemed-suttogta a fülembe, hogy az ajka egyáltalán nem érintette a bőrömet. Fájdalmasan hiányoltam az ajkának érintését.

Kinyitottam a szemem. Egy kilátónál álltunk. Erről a helyről egész Torontót be lehetett látni. A korláthoz léptem és végigfuttattam a szemem az egész városon. Sok-sok apró kis fénylő ponton. Ez volt a legcsodálatosabb dolog, amit valaha láttam. Innen nem láttam az embereket, nem hallottam az autók folytonos zúgását. De láttam a városban lévő életet. A házakban égő lámpák halvány fényét. A város felett elrepülő repülőgépeket. Holnap már én is egy olyanon fogok ülni és úton leszek Párizs felé. Lehunytam a szemem és elmorzsoltam egy könnycseppet.

Shawn keze mégszorosabban ölelte körül a derekamat. Mégjobban összefonta az ujjainkat. Sikerült elhoznia nekem a legtökéletesebb pillanatot. Mint, ahogy az elmúlt hónapban minden egyes nap. A hiánya máris mázsás súlyként ült a vállamon. Nem akartam elszakadni tőle. Túlságosan szeretem őt. A puszta hiánya felér nekem egy kínzással. De meg kell tennem. Ilyen lehetőség csak egyszer adódik az életben. Ki kell használnom. Mégha ez azt is jelenti, hogy egy időre meg kell válnom tőle.
A kezemet a bemohásodott fa korlátra tettem.

-Ez gyönyörü. És tökéletes.-A hangom nem volt erősebb puszta suttogásnál, de tudtam, hogy hallotta.
-Azt akartam, hogy tudd, hogy honnan indultál. És, hogy amikor Torontóra visszaemlékszel, akkor ne a reggeli dugó és az állandó rohanás jusson szedbe, hanem ez. Több ezer apró fénypont a sötétségben.-Elmosolyodtam azon, amit mondott. Ennél tökéletesebb búcsúajándékot soha nem kaptam. Egy kicsit lehajtottam a fejemet. Tekintetem az összekulcsolt ujjainkra siklott.
Eddig soha nem engedtük el egymást. Soha. És nem akartam tőle különválni. Mindemellett, ahogy szorítottuk egymás kezét, úgy eszembe jutott, hogy soha nem fogjuk tudni egymást teljesen elengedni. Soha nem tudnánk elmenni egymás mellett, mint kettő ismeretlen.

Egy kicsit oldalra fordítottam a fejem és apró csókot nyomtam az arcára. De hiába húztam el a számat tőle, az arcom ugyanúgy maradt. Ahogy a vállamba hajtotta a fejét, az orrom súrolta a nyakát. Éreztem, ahogy levegőért kapott. Még a sok réteg ruhán keresztül éreztem, ahogy a szive eszevesztett tempóban dobogott a mellkasában.

Ajkaim elnyíltak és hatalmas vágy lett úrrá rajtam. Meg akartam csókolni. Érezni akartam a bőrének ízét. Hallani akartam, ahogy hirtelen levegőért kap.

A vágytól vezérelve döntöttem meg egy kicsit a fejemet, így az ajkam súrolta a nyakát. Éreztem, ahogy az összes izma pattanásig feszült, abban a pillanatban. Megszorítottam a korlátot, majd a kezét is. Ajkamat újra a nyakára tapasztottam, de most egy kicsit elnyílt az ajkam, így mostmár éreztem a bőre ízét. Újra és újra végigcsókoltam a nyaka összes pontját. Nem akartam abbahagyni. Az egész testem remegett újabb és újabb csókokért. És a vágytól fűtve tettem eleget a saját kérésemnek. Éreztem, ahogy Shawn kapkodta a levegőt. Imádtam, hogy mindezt én váltottam ki belőle. Ahogy az egész teste megremegett az ajkam érinésétől. Ahogy az összes izma egyszerre feszült meg, amikor csókokkal hintettem be a fedetlen bőrét.

Hirtelen ötlettől vezérelve megfordultam a karjai között. Az arcára kiült az őszinte meglepettség. A szemében nem láttam mást csak nyers vágyat. Így szinte fekete volt. Mindkét kezét felvezette a derekamra, majd közelebb hajolt hozzám. Mindkét kezem megtalálta a mellkasát. Viszont, míg az egyik kezem ott is maradt, addig a másikat felvezettem az arcára, majd sötét ticseivel fűztem össze az ujjaimat, így elérve, hogy mégközelebb legyen hozzám. Míg ezt megtettem, addig folyamatosan a szemébe néztem. Beharaptam a szám sarkát, miközben folyamatosan egy dolgot akartam.

Érezni akartam őt. A lehető legtöbb módon. Mohón vágytam az ajkának érintésére. A testének forróságára. Arra, hogy a tesünk szünetek nélkül összeérjen. Meg akartam érinteni őt. Hogy az ajka az egész testemet bejárja.

Ezelőtt is volt, hogy ilyen módon vágytam rá, de soha nem volt ennyire erős. Soha nem akartam őt ennyire és ennyire sokfajta módon. Teljesen kikészített.

Közelebb húzott magához. Ahogy kapkodtuk a levegőt az ajkaink érintették egymást. Alig tudtam megmaradni mellette. A térdem remegett és az eddig ismeretlen menyiségű vágy hullámokban áradt szét a testemben.

Lehunytam a szemem és vártam az ajkának lágy érintését. De nem kaptam meg. Shawn helyette egy apró csókot nyomott a homlokomra és ellépett előlem.

-Jobb lesz, ha megyünk-szólalt meg rekedt hangon. Én csak bólintottam, majd követtem őt a kocsiig.

  -Tamyphoto