Legjobb Barátom, A Szomszédsrác ( Shawn Mendes Fanfiction)

11.Fejezet

-Nem, nincs ébren-hallottam meg Shawn hangját, miközben halkan beszélt valakivel-nem, nekem már ma kell a ház! Rendben, rendben. Köszönöm!-Lerakta a telefont.
Kinyitottam a szemem és kinéztem az ablakon. Ismerős, erdős tájak suhantak el mellettem. Azt nem tudtam, hogy pontosan hova megyünk, bár volt egy sejtésem, miszerint a tóhoz megyünk, de ez lehetetlennek bizonyult.
-Jól aludtál?-Kérdezte Shawn, miközben vetett felém egy pillantást. Elmosolyodtam, miközben megpróbáltam elgémberedett tagjaimat valamelyest kinyújtani, több-kevesebb sikerrel, ebből a kevesebb van érvényben.
-Soha jobban-feleltem tömény szarkazmussal a hangomban. A mellettem ülő fiú hangosan felnevetett a válaszon de közben le nem vette a szemét az útról-hova megyünk?-Kérdeztem, mire Shawn csak mosolyogva megrázta a fejét.
-Titok-felelte, mire én durcásan az ablak felé fordultam-és itt is vagyunk ennél a titoknál-ekkor vettem észre a hatalmas házat, amelyben az összes gyerekkori nyaramat töltöttem Shawnnal. A sofőröm beparkolt a házhoz tartozó garázsba, majd miután leállította a motort, a nyakába vetettem magam.
-Ez egyszerűen tökéletes-suttogtam magam elé-de hogyan kaptad meg a nyaralót?-Kérdeztem, mire Shawn csak mosolygott.-Fel kell hívnom Emmát-mondtam, majd a telefonomért kezdtem el kutakodni a táskámban.
-Hagyd-mondta Shawn-már felhívtam és azt üzeni, hogy jó pihenést, meg hogy hogy merted őt egyedülhagyni egy rakás fiúval?-Azt hiszem majd Emmának lesz néhány kérdése hozzám.
-Akkor lesz mit megbeszélnem vele-sóhajtottam. Egyszercsak Shawn a vállára kapott és beszaladt a házba. Belépett velem az ajtón, majd lerakott.
-Egy pillanat és hozom a cuccokat-futott ki az ajtón, nekem meg eszembe jutott a sok régi emlék, amit ebben a házban éltem meg. Gyerekjátékok a sarokban, amikkel órákon át jászottunk. A kanapé huzatát kiszakítva ugráltunk éjjelt nappalá téve. A zongora,amin megírtam az első darabomat, még mindig a kandallóval szemben foglalta el örök helyét. A poros levegő, ami az otthon illatát árasztotta. Mintha most értem volna haza.
-Itt vagyok-Shawn hangja húzott vissza a valóságba.
-Annyira köszönöm-öleltem át őt újra, mire a csomagok a földön landoltak. Nem tudom meddig álltunk ott, de nem is érdekelt. Csak mi ketten voltunk. Nem rohantunk sehova, nem volt kötött napirendünk. Nem volt sem iskola, sem munka, ami elrabolhatta volna az időnket. Csak mi ketten.
-Menjünk aludni-suttogtam, mikor Shawn márvagy ötödjére ásított bele a hajamba.
-Nem-mondta ugyanolyan halkan, mint én-ma estére még terveim vannak.
-Nem lehetne holnap este? Nagyon fáradtnak tűnsz és ne merd nekem beadni, hogy egyáltalán nem vagy fáradt, mert az vagy, látom rajtad-időközben felnéztem rá-na most meg gyere! Elkezdtem húzni őt az egxik szobába, ahol régen a közös szobánk volt.
-De nem akarok-mondta, de a szeme már félig csukva volt. Elmosolyodtam azon, hogy mennyire ébren akar maradni.
-Ha most alszunk, akkor holnap több dolgot csinálhatunk-mondtam, mire Shawn szemei felpattantak.
-Rendben-mondta és már bele is vetette magát az ágyba. Adtam egy puszit a homlokára.
-Mindjárt jövök-mondtam, mire ő erőtlenül bólintott.
Lementem az előtérben hagyott csomagokért és felcipeltem azokat a szobába. Időközben gondolkodtam, mindenen. Egy hónap múlva már Párizsban leszek. Shawn nélkül. De most itt vagyunk, ketten. Egy teljes hónapom van arra, hogy rá figyeljek. Utána négy teljes hónapig látni sem fogjuk egymást, legalábbis élőben.
Közben csak egy dolog maradt a fejemben. Felejthetetlenné akarom tenni ezt az egy hónapot, számára és számomra is. Örök emlékként akarok erre az időre visszatekinteni.
Egy idő után felmentem a szobánkba, ahol Shawn görcsösen markolta a takarót, engem keresve. Óvatosan bemásztam mellé, majd kiszedtem a takarót a kezei közül és betakartam vele magunkat. Amint megérezte, hogy ott vagyok mellette sokkal nyugodtabb lett, és mélyebben aludt.
-Css, itt vagyok-Shawn erre az egy mondatomra teljesen elaludt.
Sokáig néztem alvó alakját, hallgattam egyenletes szívverését, szabályos lélegzését. Éreztem, ahogy néha felriadt, ilyenkor mégközelebb húzott magához. Óvatosan, finoman simogattam, ott ahol értem. Megnyugtatott. Így aludtam el, közel hozzá, érezve, hogy megnyugodott. Tökéletes.

-Tamyphoto