Legjobb Barátom, A Szomszédsrác ( Shawn Mendes Fanfiction)

23.fejezet

Éreztem az illatát, mindenem csak rá tudott koncentrálni. Minden sejtem rá vágyott. Keze az enyémre csukódott és egyik pillanatról a másikra a mellkasom a mellkasának feszült. Fejünk egyszerre dől oldalra, hogy az ajkaink összeérjenek. Egy kis apró rés hiányzott meggyvörös szája és az enyém között. Egyik kezével a hajamat túrta a másikkal pedig a derekamat simogatta. A selymes tincsei kicsúsztak ujjaim között, arcán egy nagyon halvány borosta díszelgett. Nem szúrt, csak csikizte a tenyeremet.
-Hiányoztál-suttogta az ajkamra, mielőtt nekiesett volna és a hátamon végigfutott a hideg. Szája puha volt, édes. Már el is felejtettem milyen érzés a csókja, habár eddig csak háromszor csókolóztunk. Éreztem a mosolyát, azt a tökéletes mosolyt, ami miatt meg tudtam volna halni, amiért bármit meg tudtam volna tenni. Azt a levegőt szívtam be, ami előtte az övé volt. Azt a levegőt, amiben az illata volt, és az megtöltve a tüdőmet, megrészegített.
Mintha most éledtem volna újra, és idáig csak egy élettelen testként vergődtem volna két teljes hónapig. A szívem olyan hevesen dobogott, mint még soha, éreztem, ahogy pezseg a vér az ereimben. Ahogy az eddig tompa érzékeim kiélesedtek. Ajkaink elváltak, és belenéztem sötétbarna szemébe.
-Nekem is nagyon hiányoztál Shawnie-suttogtam, majd elkezdtem sírni. Letörölte a könnyeimet, majd szorosan magához húzott. A mellkasába fúrtam a fejem és csak sírtam. Éreztem, ahogy simogatta a hajam, ez megnyugtatott.
-Párizs szép-szólalt meg hirtelen- szebb, mint néhány éve, amikor itt jártunk. Főleg innen. Emlékszel arra a cukrászdára, ahol a világ legfinomabb tortáját ettük?-Bólogattam.-Elmehetnénk oda megint. Csak mi ketten. Igazából, oda is telefonáltam, hogy csináljanak nekünk egy egész csokitortát. Aztán, vagy megesszük ott, vagy elmegyünk valahova megenni.-Halkan felnevettem.-A suli-váltott komolyra-nem olyan jó nélküled. Mindenki hiányol. Még a ribancok is, bár szerintem ők inkább irigyek, vagy a helyedre pályáznak. Azóta üres a mellettem lévő szék. Senkinek nem engedem, hogy odaüljön, mert az a te helyed. Nagyon furcsa, hogy nem alszunk együtt. Hiányzik az illatod az ágyamból. És persze te is. Mikor lesz már vége ennek a négy hónapnak?
-Félidőben vagyunk-suttogtam, mire ő elmosolyodott, hallottam.
-Igen, félidőben.

A csokitorta finom, főleg egy parkban, a füvön ülve és nem szeletekre vágva, hanem csak úgy, egészben villával megenni a legjobb. Közben a legjobb barátoddal beszélgetni, akit a világon mindennél és mindenkinél jobban szeretsz, aki szinte már a testvéred, a védelmeződ. Nagyon jó érzés, hogy mindig megvéd, mindentől és mindenkitől. Hogy az erős karjai körém fonódnak, és soha nem engednek el. Hogy nem engedi, hogy bárki bántson. Imádom ezt az érzést. Mellette nem félek semmitől és senkitől. Teljes biztonságban érzem magam.

Este Shawn nyakába hajtottam a fejem és ő hallkan felnevetett.
-El is felejtettem, hogy mennyire csikiz a hajad-suttogta, mire én direkt megcsikiztem őt vele.-Ez már szándékos kínzás-nevetett, mire én is elkezdtem nevetni.
-Tetszett a mai nap-suttogtam ránézve-főleg amikor megjelentél mellettem.
-Meglepetéééés-mondta, és elnevette magát-de azért valld be, hogy a torta sem volt semmi-kacsintott.
-Igen, jó volt, én meg jó dagadt leszek tőle.-Néztem rá.-Te vagy a hibás a dagadtságom miatt.
-Nem is vagy az, nézzél rám-felhúzta a pólóját-tiszta zsír vagyok.
-Aha persze Mr. Kockahas.-Nyújtottam ki a nyelvem, mire ő ásított egy hatalmasat.
-Álmos vagy?-Nyomtam egy puszit a homlokára.
-Néhány óra repülőút és egy fergeteges nap után veled, neeeem, nem vagyok álmos.-A nyakába fúrtam volna a fejemet, mire ő elkezdett krákogni.
-Akkor hova feküdjek?-Kérdeztem, mire ő elmosolyodott.
-Ide-mutatott oda, ahol a szive van-a mellkasomra-ráhajtottam a fejem, éreztem szívének ütemes dobogását és elkezdtem az ujjammal mintákat rajzolni a hasára.-Mit rajzolsz?
-Egy házat, fákkal, napocskával-pont akkor fejeztem be a napot.
-A napocskát érzem.-Játszott a hajammal.
-Rajzolhatok valami olyat is, amit szeretnél.
-Rajzolj két embert-az ujjammal két pálcikaember rajzoltam-az egyiknek rajzolj szép hosszú hajat-úgy tettem, ahogy mondta-az vagy te-suttogta-a rövid hajú pedig én.
-Aranyosnak tűnnek-mosolyogtam.
-Ők mi.
-És mit csinálnak?-Kérdeztem.
-Összebújnak-mondta és mégjobban megölelt, majd egy puszit nyomott a hajamba.
Aznap este végre voldogan aludtam el.

Sajnálom, hogy nem volt rész, de most újjult erővel térek vissza. Remélem tetszik nektek ez a rész 😘.