Legjobb Barátom, A Szomszédsrác ( Shawn Mendes Fanfiction)

10. Fejezet

Nagyon szépen köszönöm a majdnem 5k megtekintést és ígérem, hogy többé nem fogok ennyi szünetet hagyni két rész között, csak ebben az egy hónapban vagy külföldön voltam tanulmányi kiránduláson, vagy beteg voltam, vagy egy hét alatt 6 témazárót írtam szóval ezer bocsi és köszönöm a díjat is amiből majd a kexiben lesz egy külön poszt.

De nem is húzom tovább a szót, jöjjön a várva várt rész!

Reggel Shawn karjaiban ébredtem. Közelebbhúzódtam hozzá és mélyen beszívtam a illatát. Éreztem, ahogy közelebb húzott magához és az orrát a hajamba fúrta. Elmosolyodtam, de közben sírhatnékom volt. Még egy hónap és utána hosszú idejig nem fogok vele találkozni. De ha később mennék el, akkor lemaradnék a tizennyolcadik születésnapjáról. Azt pedig soha az életben nem hagynám ki.

Észre sem vettem, hogy egy apró könnycseppem végigfolyt az arcomon, egészen addig, amíg Shawn le nem törölte.

-Minden rendben lesz-suttogta.-Nem örökre fogsz elmenni.

-Azt hittem alszol-néztem fel az arcára.

-Szerinted tudtam aludni? Egy hónap múlva a világ másik felére fogsz költözni. És minden percet ki akarok használni, amíg ténylegesen itt vagy velem. Szóval van egy ötletem.-A szemében elszántság csillogott.-Vegyük ki ezt a hónapot. Négy hónapnyi emléket csinálunk.-Elmosolyodtam az ötletére.-És akkor lehet, hogy egy kicsit könnyebben fog menni a búcsú.

-Rendben,-mondtam-de ezalatt az egy hónap alatt nem beszélünk a búcsúról.

-Megegyeztünk-adott puszit a homlokomra.

Meg sem várta, hogy rendesen felébredjek, kirángatott az ágyból és leszaladt velem a lépcsőn, majd leültetett a reggelizőpulthoz és egy prec alatt kipakolta a fél konyhát. Csak mosolyogva néztem, ahogy próbált mindent egyedül elémcipelni. Eléggé viccesen nézett ki, ahogy egyszerre próbálta odahozni elém a hűtő teljes tartalmát.

-Segíthetnél-nézett rám szúrós szemmel, de nem tudtam komolyan venniőt, miközben egy üveg majonézt próbált egyensúlyozni a feje tetején.

-Jó nekem itt-mondtam fulldokolva a nevetéstől. Most az egyszer kihasználtam, hogy ő csinál valamit a konyhában és hátradőlve néztem az ügyetlenkedését. Annyira édes volt, hogy arra nincsenek szavak. Ahhoz lehetne hasonlítani, mint amikor egy hiperaktív kiskutya megtudja, hogy kiviszik sétálni.

Nem is az én Shawnom lenne, ha nem talált volna ki valami ehhez hasonló dolgot. Az, hogy kihagyjunk egy hónapot a suliból, egyszerre volt őrültség és egyben egy zseniális ötlet is. És csak én vagyok ilyen hülye, hogy belemenjek. És ezt pntosan tudta, mielőtt rábólintottam volna.

Mire feleszméltem, addigra már előttem is volt a reggelim. Ránéztem Shawn kreálmányára. Valami szendvics-féleség akart lenni, de túl sok dolgot rakott bele.

-Asszem elrontottam valamit-mondta Shawn mosolyogva, miközben én jobban szemügyre vettem a tonhalas, salátás, moyoróvajas csodát.

-Tudod, hogy szeretlek, de ebből nem eszek-nyomtam egy puszit a konyhafőnök arcára-és, mi terveztél mára?-Kérdeztem, miközben nekiálltam a reggelinek-

-Az titok-mondta és hátulról átölelt.

Villámgyorsan kezdtem el vágni a zöldsédeket, miközben egész végig éreztem Shawn egyenletes szívverérét és az arcát a hajamban. Egyszercsak megfogta a kezemet.

-Ha ennél gyorsabban vágsz, akkor kettévágod a pultot-nevetett fel.

-Kés van nálam-fordultam felé villámgyorsan, de arra nem számítottam, hogy ennyire közel volt hozzám. Hirtelen beléfagyott a szó-és nem félek használni!-Alig tudtam kimodnani a mondat második felét, annyira megbabonázott a tekintete.

Láttam rajta, hogy meglepődött a hirtelen mozdulatomra, de nem húzódott el. Láttam valamit megcsillanni a tekintetében, de szinte azonnal elhalványult. Nyomott egy puszit az arcomra, majd elengedett.

Innentől kezdve tisztes távolságból figyelte, ahogy elkészítem az ehető reggelit.

-Hova megyünk?-Kérdeztem márvagy századjára, de Shawn akkorsem akarta elmondani, hogy hova visz, sőt még ahhoz is ragasztkodott, hogy ő vezesse a kocsimat. Ha meghúzza, vagy bármi módon megcsonkítja szegény kocsimat meghal.

-Titok!-Mondta mosolyogva.-De remélem azért rendesen összepakoltál és lesz elég ruhád ahhoz a körnezethez.

-Honnan tudjam, hogy lesz-e elég ruhám, ha azt sem tudom, hogy hova megyünk?

-Majd meglátod-felelte, majd rákanyarodott az autópályára.

Egy idő után abbahagytam a kérezősködést és kinéztem az ablakon. Hirtelen Shawn forró tenyerét éreztem meg a kezemen. Elmosolyodtam, majd éreztem, ahogy a szemem lecsukódik és elnyel magával a sötétség.

-Tamyphoto.