Legjobb Barátom, A Szomszédsrác ( Shawn Mendes Fanfiction)

8.fejezet

OMÁJGÁD... nyagyon szereném nektek megköszönni a 2K megtekitést. Imádlak titeket!! 😘😘

Reggel Shawn karjaiban ébredtem. Pontosan úgy, mint ahogy este elaludtunk. Még mélyen aludt. Arca még mindig a hajamban pihent.

Ránéztem az órára. Hajnali 4-et mutatott. Próbáltam visszaaludni, de nem sikerült. Fél óra múlva kimásztam Shawn öléből és a fürdő felé vettem az irányt. Nemsokára lefürödve, tiszta ruhában jöttem ki a bézs színű csempével borított szobából. Megszárítottam a hajamat és hagytam, hogy begöndörödjön. Nem sminkeltem ki magamat, mondván minek, hiszen még több órám van, mire indulnunk kell.

Mire beléptem a szobámba, addigra más Shawn is felkelt. A telefonját nyomkodta. Két ásítás között rámnézett.

-Kávét nem kapok?-Mosolygott, mint egy kisgyerek.

-Tíz perc-mondtam, majd kimentem a szobámból. Ilyenkor nem érdemes vitatkozni vele.

Lementem, majd odaraktam neki a kávét. Magamnak teát csináltam. Tíz perc alatt minden kész lett és a gőzölgő italokkal felmentem a szobámba.

Shawn visszaaludt. Odamentem élé, majd meglengettem az orra alatt a kávét. Nem nyitotta ki a szemét csak elvette az italt.

-Nagyon szívesen-mondtam, khmm... inkább üvöltöttem Shawn képébe.

-Köszi, de tudod, hogy reggel van-morogta. Hátat fordítottam neki és leültem az ablakülésbe.-Miért göndör a hajad?-Kérdezte, de csak fé lfüllel figyeltem rá.

-Nem volt kedvem kivasalni-mondtam egyhangúan.

-Ilyen is csak szökőévente van. Mi a baj?-A kérdése végére már beült mellém. Félig átkarolt és a vállamnak támasztotta az állát.

-Semmi-válaszoltam, miközben kibámultam az ablakon.

-Akkor van valami-gondolkodott el. Sóhajtottam egyet. Túlságosan ismer.

-Csak izgulok-nyomtam egy puszit a hajába.

-Ne izgulj. Ha nem lesz belőle semmi, akkor sem lesz katasztrófa.-Nyúgtatott meg.

-Mi lenne velem nélküled?-Kérdeztem.

-Valószínüleg nem lenne életed és nem aludnál minden este a suli legjobb pasijával. Talán híres lennél. És egész nap rólam álmodoznál.-Válaszolt a költői kérdésemre. Mindketten elnevettük magunkat.

-De veled is ugyanez lenne-löktem meg egy kicsit.

-Csakis magamról álmdodoznék-mondta fulldokolva a nevetéstől.

-Inkább menj el zuhanyozni-kaptam ki a kezéből az, immáron üres, bögrét.

-Rendben, rendben-Állt fel mellőlem, majd a szekrényemhez lépett. Kinyitotta a bútort.-Itt alig van ruhám-mondta, mire én melléálltam és belenéztem a szekrénybe. Majd kiestek belőle Shawn ruhái.

-Nagyon vicces vagy-kiabáltam vissza az ajtóból. Lementem a konyhába. Gyorsan nekiálltam a reggelinek. A gófri mellett döntöttem. Kikevertem a tésztát, majd mikor odaraktam az első adagot sülni, két kezet éreztem a derekamon. A hirtelen érintésre megugrottam.

-Ennyire félelmetes vagyok?-Suttogott bele a nyakamba.

-Ha rámijesztessz, akkor igen-mondtam neki vissza.

-Remélem még van itt, abból a finom lekvárból-ölelt més szorosabban magához. A kezébe adtam az üveget-imádlak.-puszilt meg.

-Engem is csak a lekvár miatt szeretsz-tettetve felháborodtam és karbatett kézzel néztem a colost.

-Nem-mondta-isteni kávét főzöl.

-Cöhh-fújtam egyet, majd visszafordultam a gófrisütő felé.

-Tudod, hogy szeretlek-nézett rám kiskutya szemekkel. Ki tud neki ellenállni?

-Ha csinálok neked kaját-mosolyogtam.

-Pontosan, mellesleg-mondta, majd a háta mögől elővette Mackó Urat-Mackó Úr olyan puha.

Gyorsan kiszedtem a gófrit a sütőből és elkeztdem Shawn felé futni. Ő pedig felsprintelt az emeletre. Utánarohantam, de csak hült helyét találtam. A szobám felé vettem az irányt. Tudtam, hogy odafutott.

Konkrétan kivágtam a szobám ajtaját. Shawn éppen az ág alá akarta betuszkolni az én egyetlen mackómat. Gyorsan kikaptam a kezéből.

-Nem lesz semmi baj-kezdtem el csitítgatni a plüssállatot-te meg rohadj meg ott ahol vagy!-Shawn bocsánatkérően nézett rám. Próbáltam komoly lenni, de nem igazán ment. Egy perc múlva elröhögtem magam. Shawn leült mellém és olyan erősen megszorított, hogy majdnem kiköptem a tüdőm.

-Shawn,-kezdtem-tudom, hogy most szeretetrohamod van, de én itt mindjárt meghalok miattad.-préseltem ki magamból, mire Shawn észbekapott és enyhített a szorításán.-Köszönöm.-Néztem rá enyhe szarkazmussal.-Na, menjünk enni-mondtam miközben felálltam az ágyról, így felhúzva, a még mindig engem szorongató, Shawnt.

-Elengednél-kérdeztem, mikor leértünk a konyhába.

-Nem-mondta ezt az egy szót úgy, mint egy kisgyerek. Sóhajtottam egyet és újra nekiálltam a sütésnek. Shawn az esész sütés alatt hátulról ölelt engem. Fejét vagy a hajamba hajtotta, vagy megtámasztotta a fejem tetején s onnan figyelte, ahogy én csináltam neki a reggelit.

-Shawn, szeretnéd magad hasznossá tenni?-kérdeztem, de nem igazán kérdésnek szántam.

-Hmm, nem. Jó nekem itt.-Válaszolt.

-Rendben, akkor megterítenél, vagy azt is én csináljam?

-De csak azért,mert éhes vagyok-mondta, majd elkezdett megteríteni a reggelizőpulthoz. Öt perc múlva már mind a ketten ettük a reggelit.

-Nem lesz semmi, nyugodj meg-nyúlt át Shawn a pulton és fogta meg a kezem.

-Tudom, de akkor is-hajtottam le a fejem.

-Nyugi, ha neked nem tetszik, majd jön másik.

-Igen-sóhajtottam, majd éreztem, ahogy Shawn adott egy puszit a homlokomra.

-Tamyphoto