Cat (H.S) •Befejezett•

/Chapter twenty-seven/

 ~ A szeretet lényege, hogy fogjuk a másik kezét, akivel törődünk, és a jelenben élünk. A múlt és a jövő csak mítosz. Nem valóság. A múlt nem más, mint a már elhalt jelen, a jövő pedig soha nem is létezett, ugyanis mire odaértünk hozzá, jelen lett belőle. Csak a jelen számít, az örökké változó, nyughatatlan jelen, amely oly könnyen elillan.~

▁▁▁▁▁▁∞▁▁▁▁▁▁▁

Catherine Marshall~

Szavaival olyasféle félelmet keltett bennem, amelyet már régen éreztem. Szívem ütemtelenül dobogott bordáim börtönében, miközben a férfi még éppen olyan közel volt hozzám, mint pár másodperccel ezelőtt. 

-Fogadd el, kérlek.-helyezte a fegyvert szorításomba, de még mielőtt elengedhette volna, hátam mögé húztam tagjaimat. 

-Nem vehetem el.-ingattam meg a fejem-Különben sem tudom, hogyan kell lőni. Nálad sokkal jobb helyen van.-bizonygattam, de csak ezek után néztem a férfi szemeibe. Gyönyörű íriszei sötétnek tűntek, hiszen a kint uralkodó fényviszonyok túl gyérnek bizonyultak ahhoz, hogy megmutassák elképesztően szép színüket. 

-Megmutatom, hogyan kell lőni, de addig is maradjon nálad. Biztonságban szeretnélek tudni.-szavai után egyik kezét a mögöttem lévő korlátra rakta-Kérlek, Cat.-szólított becenevemen. 

-Miért akarsz ennyire megvédeni? Tudtommal nem vagyok veszélyben.-kérdeztem remélve beavat valami előlem elhallgatott dologba. Mélyet sóhajtott, ezután pedig eltávolodott tőlem. 

-Tudtoddal...-motyogta orra alatt, ám olyannyira mélyre és rekedtre sikerült ez a szava, hogy nem voltam biztos abban, hogy komolyan ezt mondta. Bement a hálószobába, a fegyvert pedig az ágyra dobta. Utána siettem. 

-Mond el mi folyik itt!-próbáltam szemkontaktust teremteni vele, viszont Ő azt sehogy sem akarta. Megfogta nadrágja övét és kicsatolta azt-Most mit csinálsz?-kérdeztem döbbenten. 

-Vetkőzöm, minek látszik?-kérdezte és felvonta szemöldökét. 

-Annak, de ha nem vetted volna észre, próbálok veled beszélgetni arról, hogy mi történt ma, amiért úgy határoztál, hogy nekem adsz egy pisztolyt.-ismertettem vele nézőpontom. Viszont elengedte a füle mellett, s nem is foglalkozott mondandómmal, egyszerűen csak levette magáról a pólóját és az ágyra dobta, a farmerja mellé.

-Gyere el velem fürdeni.-kérte, majd közelebb jött hozzám. Szemeim nagyra nyíltak. Mégis miért nem akarja megbeszélni velem ezt a dolgot? 

-Nem, Harry. Én már tiszta vagyok.-mutattam magamra. Ahogy végigvezette rajtam égető tekintetét, gyomromban izgatott görcs keletkezett.

Vajon mi lenne vele fürdeni? Szinte már éreztem, ahogyan a csupasz, vizes bőrünk egymáshoz tapadt, ettől pedig kirázott a hideg. Igaz, voltak már intim dolgaink mégsem tudtam volna teljes mértékben elképzelni a fürdőben történteket. Ahogy félmeztelen tetovált testére néztem, muszáj volt beharapnom az alsó ajkam annak érdekében, hogy ne egyezzek bele egyből minden szavába. 

-Nem, Cicám tudom, hogy ez itt még mocskos maradt.-mutatóujját halántékomhoz érintette, ezzel jelképesen megmutatva azt, hogy őszerinte mennyire piszkos fantáziám volt. 

-Harry, kérlek.-próbáltam eltolni magamtól, ám teste sehogy sem akart eltávolodni az enyémtől. Annyira furcsa volt azon az éjszakán. Olyan sokszor változott a hangulata, ahogy még nem láttam.