Cat (H.S) •Befejezett•

/Chapter fourteen/

  ~Néha, amikor az embert fájdalom éri, segít, ha beleveti magát valamibe, ami súlytalanná teszi, és megszabadítja a terhektől. ~

▁▁▁▁▁▁∞▁▁▁▁▁▁▁

Catherine Marshall~

Found társaságában sétáltam le az emeletről, hatóra magasságában. A fehér kisállat utánam ugrándozott a lépcsőn, mígnem megelégeltem, és felvettem apró testét. Együtt indultunk a hangok irányába, melyek a konyhához vezettek. Óvatosan letettem a macskát, majd Anne és lánya, Gemma társaságában foglaltam helyet, akik vidáman beszélgettem az asztalnál, valami divatlapról, melynek a neve számomra teljesen ismeretlen volt. 

-Catherine! De jó, hogy itt vagy!-csillant fel szeme, majd felém fordította a katalógust-Szerinted ez a ruha nagyon csicsás egy találkozóra?-kérdezte, én pedig lepillantottam. 

Egy fehér, egybe ruhát mutatott, melynek csaknem egésze televolt piros virágokkal, kivéve a szabás legalját és legtetejét. A ruha valóban szép volt, azonban nem tudtam volna elképzelni a lányon, ezért inkább lapozgatni kezdtem. Mikor megakadt a szemem egy hasonló fazonú ruhán, elmosolyodtam. Az anyag fekete volt, felül a mellrésze szív formára volt alakítva, azonban onnét felfelé csipke borította, ezzel izgalmasabbá téve a megjelenését. 

-Attól függ milyen találkozó.-ujjamat rátettem a lapra, majd visszafordítottam arra a helyre, ahol Gemma választása volt látható. 

-Ez egy randi lesz.-kuncogott Anne. Felnéztem rá, majd inkább az előbb megtalált feketeséghez fordítottam. 

-Az a fehér ruha számodra valóban túl merész lett volna, de ez a fekete megy a hajad szőkeségéhez, nem mellesleg...ez a csipke nagyon dögös.-mondtam. 

Ahogy kiejtettem a dögös szót, kezem egyből szám elé kaptam, jelezve, hogy ez véletlen merészkedett ki ajkaim közül. Az előttem ülő nők csak nevetni kezdtek arcom halvány pirosságán, de bennem egy furcsa érzés támadt. 

Sosem voltam ennyire szókimondó, és bátor. Főleg nem a történtek után...de most, hogy idekerültem, minden teljesen más lett. Kimerem mondani azt, amit gondolok. Vajon, ebben Harrynek is szerepe van? Miatta tudok ennyire felszabadult lenni? Hisz mióta megtörtént köztünk az első csók, mintha nem csak belül, de kívül is változtam volna. Mintha boldogabb lennék. Vagy, ez csak nekem tűnt fel? 

-Szerinted anya?-fordult Gemma édesanyja felé, segítséget kérve tőle is. 

-Igen, valóban sokkal dögösebb mint az előző.-kacsintott rám Anne, mikor a lánya felém fordult. Beharaptam alsó ajkam, és inkább elnéztem. 

-Tudtam, hogy rád számíthatok.-fogta meg kezem a lány, majd elvigyorodott, és felkapva az újságot elviharzott a szobájába. 

Egy ideig bámultam utána, de pár másodperc múlva Anne felé néztem. 

-Remélem az a fiú nem fogja megbántani.-sóhajtott az anya. 

-Elmondta neked ki az?-álltam fel, majd levéve egy poharat töltöttem magamnak egy kis narancslevet. Az asszonyt is kínáltam, de Ő csak nemlegesen megrázta a fejét. 

-Nem.-húzta el a száját-Jut eszembe! Janet hívott, mikor Gemma-val boltban voltatok, de mondtam, hogy nem vagy itthon. Sürgősnek tűnt amit mondani akart. Talán jobb lenne, ha visszahívnád.-nyújtotta felém mobilját. Értetlenül pillantottam rá, de elvettem a készüléket.