Cat (H.S) •Befejezett•

/Chapter seven/

~Tudom, hogy az első, akit megcsókoltam, korántsem lesz olyan fontos, mint az, akit utolsónak csókolok meg.~

▁▁▁▁▁▁∞▁▁▁▁▁▁▁

Harry Styles~

A sötét, kissé nyirkos londoni utcákon haladtam végig. Barna bakancsom alatt apró pocsolyák csattogtak, miközben csuklyámat fejemre húztam. Bal oldalamon autók haladtak, míg másik felemen az üzletekben, butikokban égő lámpák le-le kapcsolódtak. Nem csodálkoztam, mert már jóval éjfél után járhattunk. Fekete kapucnis alakomat csak a Hold fénye és az utcai lámpák világították meg. Ahogy egy sikátor közelébe értem, befordultam. A pár méterre lévő ajtóhoz siettem, majd kopogtam be rajta. Egy magas és rettentő izmos ember nyitotta ki azt, de ahogy levettem a fejemet takaró szövetet, s zsebemből elővettem egy kártyát, azonnal beengedett. 

Ahogy beléptem, megcsapott egy furcsa légkör, amitől a hányinger kerülgetett. A cigi, és a pia szaga belengte a környezetet, a füsttől, pedig alig lehetett látni. Elsuhantam a táncoló emberek mellett, miközben egy rettentő szám bántotta fülemet. Felmentem egy széles lépcsőn, ahol emberek csókolóztak, és simogatták a másikat. Nem néztem rájuk, hisz így is elég volt elviselnem a közelségüket. Szinte biztos voltam benne, hogy a lépcsőn lévő párok vagy kilencvenöt százaléka alkoholista, drog fogyasztó, vagy terjesztő. 

A folyosó végén lévő nagyobb ajtóhoz mentem, majd beütöttem egy számkombinációt. Egy ujjlenyomat olvasó emelkedett ki a falból, hüvelykujjamat ráhelyeztem. Mikor egy lámpa zöldre váltott, kinyílt az ajtó, én pedig beléptem egy teljesen más közegbe. 

A levegő tiszta volt, a lámpák pedig megvilágították a hatalmas teret. Erről a titkos épületrészről nagyon kevesen tudnak, de épp elegen ahhoz, hogy biztonságban maradjon. Megfogtam kabátom cipzárját, és lehúztam. Odamentem Ines-hez, a recepciós nőhöz. 

Mint mindig, most is egybe ruha volt rajta, ami fekete színben játszott. Mély dekoltázsa nem bízott sokat a képzeletre, úgy ahogy a ruha rövidsége sem. Vörösre festett ajkaival rám mosolygott, majd lejjebb húzta magán a szoknyát, és melleit alig-alig takaró textilen is rántott egyet. 

Üdvözölt, de én csak egy bólintással méltattam, és vártam, hogy odaadja az irodám kulcsait. Ahogy ezt megtette, még egyszer ajkaira néztem, ami eszembe juttatta azt, hogy mennyire jól is tudott oboázni tegnap este. Ám pár másodperccel később, már nem az a vérvörös száj járt az eszembe, hanem azok a rózsaszín szépen ívelt, telt ajkak és a nagy sötétbarna tónusú, sűrű, fekete szempillákkal keresztezett szemek. 

Nem! Nem szabad erre gondolnom! Ki kell vernem Őt a fejemből, mielőtt nagyobb bajok lesznek! A munkára kell összepontosítanom!-mondogattam magamban, ahogy benyitottam az irodába. 

Csapattársaim néztek velem szembe, ahogy beléptem, majd becsuktam magam mögött az ajtót. Kihúzták magukat, kezüket pedig hátuk mögött tartották. 

-Főnök!-üdvözölt tisztelettudóan Zayn. 

Mindannyian úgy néztek ki, mint akik karót nyeltek, így inkább felemeltem kezem, és leintettem Őket. Testtartásuk kevésbé lett feszes, s karjaikat maguk mellé engedték. 

A mögöttük lévő asztalhoz sétáltam, majd nagy sóhaj közepette lehuppantam a forgós székre, ami mögötte foglalt helyet. Nem csak én, de Ők is álmosnak, és gondterheltnek tűntek. Mindegyiküket sajnáltam egy szinten, de tudtam, hogy a munka az munka, márpedig nekünk ez volt az. 

-Mit találtatok a helyszínen?-kérdeztem, hisz néhány órája tértek vissza arról a tetthelyről, ahol megöltek két embert. A mi gyanúnk az volt, hogy a banda tette, amelyiket mi is kerestük, ám ezt be kellett bizonyítani. 

-Mi szinte semmit, de lehet, hogy a nyomozók, és a kutyák többet találnának.-kezdte Niall, majd előre lépett, és a zsebéből előhúzott két kisebb zacskót amiket elém tett-Találtunk egy hajszálat, és egy anyagdarabot, lehet, hogy ezek a tettes dolgai. Meg kellene vizsgáltatnunk.

-Nem is értem, miért vártatok rám.-ingattam meg a fejem-Már kész is lett volna a laboreredmény.-pillantottam a falon lógó órára. 

-De nem csak ezeket találtuk.-vette át a szót Zayn-A tetthelyen egy sáros cipőnyom, és rengeteg ujjlenyomat is várt ránk. Ha jó napunk van, valamelyik a gyilkosé.-tett elém pár képet a cipőnyomról-Negyvenötös férficipő, a márkáját még nem tudjuk, de kiderítjük. Ezen elindulhatnánk.-fejezte be. Liam lépett mellé, aki szintén képeket csúsztatott elém, amiket nem más volt, mint a két halott. 

-Mindkettőt megfojtották?-kérdeztem, bár láttam a nyakukon lévő vörös, véres csíkot. 

-Igen, nem mellesleg az arcukba égetett kör is azt jelenti, hogy azzal a bandával állunk szemben, amelyet keresünk.-tett elém még két képet, amin látszódott az égetés nyoma. Bólintottam, majd felnéztem rájuk. 

-Niall, hívd fel a központot, és kérd a keresőkutyák és nyomozók segítségét. Louis, vizsgáltasd ki a hajszálat és az anyagdarabot. Zayn, hívd fel Mr. Gibsont a cipő, és az ujjlenyomatok kapcsán. Liam, te pedig menj el a boncterembe, és bizonyosodj meg róla, hogy a két ember valóban fojtogatás áldozatai lettek e vagy sem.-adtam ki a parancsokat, majd megvártam míg mindegyikük kilép az ajtón. Ám Louis visszafordult, és felvonta a szemöldökét. 

-Te addig mit csinálsz?-kérdezte. Elhúztam a szám. 

-Meg kell írnom az előző eset zárójelentését.-kapcsoltam be a laptopom. 

-Mindig szeretted velünk végeztetni a piszkos munkát.-humorizált, de cseppet sem volt kedvem ehhez.

-Ha tehetném inkább veletek mennék valamerre, és az sem érdekelne, ha a boncterem lenne az a hullaszaggal.-szóltam. 

-Biztosan.-mosolyodott el, de látta meggyötört arcom, így inkább rákérdezett-Történt valami?-húzta össze szemöldökét. Felnéztem a laptopom képernyőjéről. 

-Menj Louis.

-De...-kezdte volna.

-Menj!-biccentettem az ajtó felé, hisz már rég el kellett volna indulnia. Feltartotta mindkét kezét, majd becsukta maga után az ajtót. 

Nem akartam elmondani neki, hogy a családom örökbefogadott egy lányt, aki látta, ahogyan kényeztettem magam. Nem, azt hiszem ez nem lett volna helyénvaló. Ahogy ezen fantáziáltam, gyönyörű szemei, és ajkai ugrottak be, és formás feneke. 

Ismét kirázott az ismerős hideg, mint akkor. Lenéztem dudorodó farmeromra, és nagyot sóhajtva hátradőltem a széken. Az elmúlt napokban megváltozott a véleményem Catherine-ről, de még mindig képes lettem volna elküldeni melegebb éghajlatra. Mindig képes volt feldühíteni, de viszont...olyan ártatlanságot láttam szemeiben, amit eddig senki máséban. 

Megfogtam a vezetékes telefont, majd kiszóltam a recepcióra. 

-Ines, kérlek, gyere az irodámba.-mondtam, majd letettem a telefont. 

Nem tellett bele három percbe, és kopogást hallottam odakintről. Kiszóltam, valami "tessék" félét, és megláttam, ahogy a fekete hajú nő belibeg az ajtón. Végignézve rajta, láttam, hogy szoknyája alig takart valamit. Ahogy közelebb ért, beleült ölembe, hisz tudta mire vágytam...