Cat (H.S) •Befejezett•

/Chapter ten/

  ~Tudtam, hogy meg fogom csókolni, és tudtam, hogy meg fogom bánni. Ám abban a pillanatban az utóbbi egyszerűen nem érdekelt.~

▁▁▁▁▁▁∞▁▁▁▁▁▁▁

Catherine Marshall~

Abban a pillanatban, mikor nem láttam Found fehér bundáját sehol sem, megijedtem. Szinte egyszerre pattantunk fel Harryvel, és keresgélni kezdtük a kisállatot. Benéztünk az ágy alá, a szekrény mögé, és szinte mindenfelé, ahova beférhetett a macska. 

-Ha bepiszkít valahova, az a te hibád lesz.-morogta Harry. 

Dühösen kaptam felé fejem, s karjaimat magam köré fontam. Mi az, hogy az én hibám lesz? Nem én hoztam ide szegényt! 

-Ha jól emlékszem, mikor elbóbiskoltam akkor te még ébren voltál!-kontráztam. Felvonta szemöldökét. 

-Igen, elaludtál, két percen belül pedig rajtam kötöttél ki! Sajnálatos, de még le sem tagadhatnád, hogy még álmodban is rólam fantáziálsz.-lépett közelebb, kaján vigyora pedig egész arcát beterítette. Ajkaim elváltak egymástól. 

-Még a feltételezés is sértő, hisz ha minden igaz, te keltettél fel hajnalban, hogy segítsek, mert nem bírsz egy apró kiscicával!-tártam szét karjaim-Szóval, ha valakire rá akarod kenni az ügyet, akkor inkább te magad legyél az.-miközben beszéltem, hátrálni kezdtem, majd kiléptem az ajtón. Fogalmam sem volt, hogy miért sétáltam le, de muszáj volt innom egy pohár vizet a veszekedés után. 

-Persze, mert minden csak az én hibám lehet, nemde? Különben is, önszántadból segítettél, és ha jól láttam, elvoltál bűvölve a macskától!-emelte maga elé védelmezően kezeit, ahogy utánam szaladt. 

-Inkább azzal kéne foglalkoznod, hogy megtaláld, és nem azzal, hogy tiéd legyen az utolsó szó.-szóltam ingerülten. 

-Inkább nem kellene visszabeszélni. Azt hittem, hogy az apácák megtanítják az árvaházban élőket arra, hogyan is beszéljenek!-amint a konyha és a lépcső fordulójába értünk, azonnal megtorpantunk, tekintetünk pedig kitágult. 

Hát persze, a fene sem gondolta volna, hogy Gemma felkel, s benéz Harryhez. Found a szőke lány ölében pihent, míg az fejét simogatta, és nagy szemekkel nézett ránk. Túl hangosak voltunk? Ugye nem hallotta Harry szavait? 

-Jó reggelt.-köszönt, és mindentudó pillantásokkal illetett minket. Látta, ahogy Harryre másztam, igaz? Véletlen volt, az isten szerelmére! 

-Öhmm...hogy találtál rá?-kérdezte a mellettem álló férfi. Nővére csak megrántotta a vállát, és így szólt:

-Kopogtam hozzád, de senki nem nyitott ajtót. Elakartam menni, de aztán macska nyávogást hallottam. Bementem, és megtaláltam Őt. Éhes volt, ezért megetettem.-mondta. Nem ejtett egy árva szót sem arról, hogy látott e minket vagy sem, de az, hogy köztünk jártatta sötét íriszeit mindent elárult. 

-Úgy találtam, és elhoztam, nem akartam, hogy meghaljon.-szólt a göndör férfi, majd közelebb lépett nővéréhez. 

Én is hasonlóan tettem. A lány, felém nyújtotta Foundot, én pedig elvettem tőle, s karjaimba kaptam. Az hozzám bújt, s dorombolni kezdett. Bundája már megszáradt, s talán mintha a közérzete is jobb lett volna. Már nem nyávogott olyan keservesen mint hajnalban. Fehér bundája már nem volt szürkés, és jobb illata volt mint mikor először láttam, ebből arra következtettem, hogy Gemma már meg is tisztította Őt. 

Hirtelen egy nagy kéz simította meg Found fejét, s le egészen testig vezette azt. Mivel csak egy bő póló, és egy rövidnadrág volt rajtam, a felső alatt pedig nem volt melltartó, éreztem, ahogy Harry hosszú ujjai végigsimítottak mellemen. 

A levegő a tüdőmben maradt, arra a pár pillanatra, s éreztem, ahogy arcomra pír szökött. Biztos voltam benne, hogy a mellettem álló férfi direkt csinálta és abban is, hogy ez szórakoztatta Őt. Egy furcsa érzés, csaknem már izgalom támadt bennem, ezért muszáj volt beharapnom alsó ajkam. 

Persze ebből a jelenetből, Gemma semmit sem érzékelt, hisz Anne épp abban a pillanatban sétált le az emeletről férjével az oldalán, mikor ez történt. Harry, mintha misem történt volna, köszönt szüleinek, és leült nővére mellé. 

-Hát ez a kis csöppség?-lelkesedett Anne. Gemma elmesélte neki, hogy mi történt, és miért volt ott az állat. Hamarosan minden Found körül forgott, ezért gondoltam, hogy amíg elvannak varázsolva, átöltözöm. 

Fellépkedtem a lépcsőn, és bementem a szobámba. Becsuktam az ajtót, és a ruhásszekrényhez mentem. Miközben keresgéltem, hallottam, ahogy nyílt mögöttem az ajtó, ezért megfordultam. Harry állt előttem, ajkait pedig lebiggyesztette. 

-Reméltem, hogy később sikerül rád nyitnom.-mondta álcázott szomorúsággal. Tekintete szinte lyukat égetett bőrömbe, ahogy végignézett rajtam. Felforrt bennem a harag, s egyből elé siettem. 

-Te hozzáértél a cicimhez!-sipítottam kikelve magamból. Gyerekesnek tűnhettem sőt, biztos, hogy az is voltam, de nem érdekelt. 

-Tévedsz, Found-ot simogattam.-mondta, de kaján vigyora nem tűnt el arcáról. Már az is épp elég volt ahhoz, hogy megpofozzam, hogy tudta, melyik pillanatra gondoltam, nem mellesleg látszott rajta, hogy hazudott. 

Felemeltem kezem, s meg akartam ütni arcát, de megfogta csuklóm, s közelebb hajolt. 

-Vadulunk? Ez tetszik.-suttogta közel hozzám, majd megfordított minket, engem pedig a falhoz préselt. 

Két kezét megtámasztotta mellettem, miközben leheletünk találkozott, s összekeveredett. Mellkasom gyorsan emelkedett fel s le, ahogy az előttem álló férfi minden egyes levegővétellel közelebb jött. Testünk összesimult, ahogy egyszerre vettük a levegőt. Egyik keze levándorolt testemen, s éreztem, ahogyan két mellem közt simított végig. Ráfogott az egyikre, majd mellbimbómat simogatta körkörösen. Nem tudtam megállni, egy apró sóhaj kúszott ki ajkaim közül, amit egy szaggatott levegővétellel próbáltam palástolni.

-Hmm...valld be, hogy tetszik ez az érzés. Ne harcolj, csak hagyd, hogy uralkodjon feletted.-ahogy ezeket kimondta, Harry gyönyörű szemeibe néztem, és úgy éreztem végem van...

Harry Styles ~

A szemeimbe nézett elképesztő sötét íriszivel, de álltam aggódó, égető tekintetét. De aztán, figyelmem lejjebb kalandozott, szépen ívelt ajkaira terelődött. Ujjaimat elemeltem formás melleiről, majd kezem derekán állapodott meg. Bizsergés futott végig gerincem vonalán, ahogy megnyalva benedvesítettem ajkaim, és arra gondoltam, hogy a szája enyémeken mozog. Huszonnégy évem során, akkor először akartam, hogy megcsókoljanak. 

De rájöttem, hogy Ő nem tenné meg. Túl erkölcsi ahhoz, hogy elrugaszkodjon, és olyan dolgot tegyen, amit eddig soha az életében. De nekem muszáj volt. Nekem meg kellett ízlelnem száját, fejfájós kényszert éreztem, hogy megcsókoljam. Mikor közelebb hajoltam, s ajkaink súrolták egymást, ismét éreztem azt a furcsa csiklandozást, de az most tarkómtól kezdett végigfutni rajtam. Ám mikor ajkaink összeértek, mindkettőnkből felszakadt egy jóleső sóhaj. Szemeimet lehunytam, és átadtam magam az érzésnek, amely egész mivoltomat sakkban tartotta. 

Új érzés volt csókolózni, mintha ismét az elsőt éltem volna át. Ám nem hasonlított egyetlen csókra sem életemben. Olyan lágy volt, akár egy csók emléke, olyan óvatos, mintha csak az ujjaival simította volna végig az ajkaimat. Keze megérintette a nyakamat, a hüvelykujja az állkapcsom alatti bőrhöz simult. Nem azt mondta az érintés: több kell. Azt mondta: ezt akarom. Ajkaim többért kiáltottak, vadul és szenvedélyesen akartam csókolni, ám az Ő szája ügyetlen volt, forró és engedelmes. Fogvacogva próbált visszacsókolni, de a kezének már másik erő parancsolt, szabadulni akart a karjaimból...