Szeret, nem szeret...

18. rész

-Lilian? Lilian hol vagy? Tudom, hogy itt vagy... Csak nem szöktél meg az iskolából ugye? - szólongatott remegő hangon Jake, a végét pedig már csak halkan motyogta szerintem saját magának. Nem szóltam semmit csak lehunytam a szemem és engedtem, hogy a sós könnycseppek megint eláztassák az arcomat. 

-A kurva életbe! - rúgott bele Jake a falba, de hallottam a hangján, hogy remeg. Kifutott a WC-ből én meg elengedtem a számat és ismét hangot adtam sírásomnak. Pár perc múlva becsengettek, de én csak ültem tovább és írtam egy SMS-t Sky-nak:

Én: Sky kérlek gyere a mosdóba. Most. 

Nem kaptam rá választ csak azt hallottam, hogy ismét kicsapódik a mosdó ajtaja. 

-Lilian? - hallottam Sky hangját. Felálltam a WC-ről és lehajtott fejjel kiléptem. - Mi az mi történt??? - futott oda hozzám barátnőm.

-Menjünk át hozzátok és mindent elmesélek.

-Most? De hát most kezdődött csak a suli! - rázta a fejét értetlenül. 

-Kérlek. - néztem fel rá könnyes szemmel.

-Oké... De nem mehetünk haza hátha ott vannak a szüleim. Üljünk be a Star Bucksba. - simított végig a vállamon, majd csendben elindultunk a kávézóba. Egész úton nem szóltunk egymáshoz, én mert nem akartam, ő meg nem akarta erőltetni. Miután megvettük a kávékat leültünk egy szimpatikus sarokba. Ő kíváncsian méregetett én meg kortyoltam egyet a forró italba, majd lassan visszatettem és felnézve rá belekezdtem a történetbe. Elmeséltem neki a bált, hogy ott aludtam, hogy milyen jól szórakoztunk, hogy azt mondta szeret, azt is elmeséltem mikor majdnem elraboltak minket, hogy azt mondta mindennél fontosabb vagyok neki, mindent. A mai napot is beleértve. A végére ismét eleredtek a könnyeim, de persze csak csendben mert voltak egy-ketten rajtunk kívül. 

-Ó Lili... - fogta meg a kezem. - Figyelj... Lehet, hogy Kylie csak azért csinálta, hogy szétszakítson titeket. Szerintem Jake nem akarta. - nézett rám biztatóan.

-Nem hiszem. Gondolj csak bele. Majdnem rögtön azután történt, hogy sikerült megfektetnie. Kylie-nak igaza volt. Csak a fogadás miatt csinálta. - bámultam a semmibe. 

-Gyere ide! - jött át az én felemre és szorosan magához húzott. Pár percig csak így ültünk majd elváltunk, én letöröltem a könnyeimet ő pedig felemelte az állam. - Most szépen elmegyünk shoppingolni oké? Elfelejtjük azt a gyökeret! - adta ki az utasítást mire halványan elmosolyodtam és bólintottam egy aprót. Elindultunk a legközelebbi üzletbe és körül néztünk. Rengeteget hülyültünk, rosszabbnál rosszabb összeállításokat próbáltunk ki, a végére végre (amúgy a folytonos alliteráció befigyel) nevettem is és jól éreztem magam. Amíg haza nem kísért és egyedül nem hagyott nem is gondoltam Jake-re. Aztán eszembe jutott. Nem sírtam el magam de a kedvem az teljesen elbaszódott. Felsiettem a szobámba és bekapcsoltam a Let You Down-t. Csak feküdtem az ágyamon és bámultam ki a fejemből. Szerintem egy két órán keresztül lehettem így mikor egy koppanást hallottam az ablakomon. Majd még egyet. És még egyet. A harmadik után már idegesen felpattantam és az ablakhoz trappoltam. Elhúztam a függönyöm és láttam, hogy Jake apró kavicsokkal dobálja az üveget. Mikor észrevett elejtette a köveket, előkapta a telefonját és elkezdett valamit pötyögni rajta, hamarosan pedig üzenetem érkezett.

Jake: Gyere le kérlek! 

Írta, majd reményteljes szemekkel felpillantott rám, de én csak megráztam a fejem.

Jake: Kérlek! Meg kell beszélnünk! 

A szemeiben fájdalom csillogott az enyéimben pedig könnycseppek gyülekeztek. Lehunytam a szemem, nagyot sóhajtott és bólintottam egy aprót mert tudtam, hogy nem fogja feladni. felkaptam a mamuszomat és a kabátomat, majd lebotorkáltam hozzá. 

-Lilian én... - kezdte, de közbevágtam.

-Nem kell bocsánatot kérned. Nem haragszom. - ó dehogyisnem! - Csak csalódtam benned. - de még mekkorát... - És megértem, hogy inkább Kylie-val akarsz lenni. - bár ne lenne igaz. - Csak nem értem, hogy miért volt jó átverni engem. - hajtottam le a fejem.

-Nem vertelek át és nem akarok Kylie-val lenni! Nagyon nem! Csak veled akarok lenni! - hadart.

-Hát persze! - röhögtem fel kínomban. -Tudod... Én nagyon nehezen bízom meg emberekben... Te elég rövid idő alatt kiérdemelted a bizalmamat... De sajnos ugyan ilyen gyorsan el is veszítetted. És soha többet nem kaphatod vissza. - sziszegtem lassan az utolsó szavakat.

-Lilian, figyelj tudom hülye voltam, nem kellett volna visszacsókolnom... De abban a pillanatban valamiért azt hittem veled vagyok. Amikor kinyitottam a szemem, rájöttem, hogy Kylie az és elküldtem a picsába, utána meg elkezdtelek keresni téged égen-földön. Mert szeretlek Lilian. Csak is téged szeretlek. Te vagy az életem. - kereste a tekintetemet.

-Ezek mind csak üres szavak Jake... - ráztam a fejem, egy könnycsepp közben végigszántott az arcomon.

-Nem üres szavak Lily... - remegett meg a hangja, mire felkaptam a fejem és láttam, hogy könnyezett egy kicsit. 

-Sajnálom. De ezt elszúrtad... - szívtam be élesen a levegőt, majd befutottam a házba, fel a szobámba, gyáván, megtörten, sírva. Erőt vettem magamon és a fürdőbe battyogtam. A ruháimat levetve, beálltam a zuhany alá és némán folyattam magamra a forró vizet. Égette minden porcikámat, de nem érdekelt legalább elterelte a figyelmemet. Hamarosan kiszálltam, megtörülköztem és felöltöztem. Az ágyamba huppanva magamra húztam nyakig a takarót, bekapcsoltam a kedvenc lejátszási listámat aminek hála sírás nélkül el tudtam aludni...