Szeret, nem szeret...

3. rész

Ezúttal magamtól keltem reggel. Azt én sem tudom hogyan, de végre egyszer sikerült. Kómásan tántorogtam a mosdó felé, hogy végre megmoshassam a fogam. Ezután kifésültem a hajam és kontyba fogtam egy kontyfánk segítségével. Feltettem egy kis szempillaspirált, a kontaktlencsét nagy nehezen bele erőltettem a szemembe aztán vissza mentem a szobámba felöltöztem:

és a szokásos kabát. 

-Elmentem délután jövök! - kiáltottam vissza aztán kiléptem a hűvös őszbe. Lassan sétáltam a suli felé, bőven volt időm. Pár perc múltán egy Sky ugrott rám. 

-Neked is jó reggelt Skyler! - nevettem ő meg végre lemászott rólam.

-Nem fogod elhinni mi történt Lilo! - vigyorgott

-Na mi?

-Dave elhívott moziba! Víííí!! - kezdett el ugrálni.

-Jó na nyugi! Gratulálok. - mosolyogtam őszintén.

-Köszönööm! Úúú mit vegyek majd fel? Ahj tökéletesen kell kinéznem érted?

-Nyugi Sky te mindig tökéletesen nézel ki. De ha akarod átmegyek és segítek készülődni.

-Oké, köszönöm! Imádlak! - vigyorgott még mindig aztán hamarosan meg is érkeztünk a suliba. Megölelve egymást elváltunk, én meg kedvtelenül mentem be a terembe. Leülve a helyemre bedugtam a fülem és elindítottam egy random listát a Spotify-on és olvasni kezdtem. Pár perc múlva arra kaptam fel a fejem, hogy becsöngetnek. Ekkor Jake már mellettem volt és a haverjaival beszélgetett, akik a csöngés után elszállingóztak a helyükre. A kémia tanár pár pillanat múlva egy halom papírral lépett be a terembe. Röpdoga. 

-Jól van gyerekek, üljetek le és pakoljatok el mindent, egy toll maradhat csak azt asztalon. - kezdte egyből a közepébe vágva. Én nyugodtan ültem le és pakoltam el, hisz készültem a többiek viszont elkezdtek össze-vissza sugdolózni, mindenki utoljára átfutotta a füzetet aztán szépen lassan mindenki elpakolt. - 15 percet kaptok rá, sok szerencsét! - bírom ezt a tanárt. Nem a kedvencem mert mindig hirtelen írat röpdogákat, és nagyon sokat is, de legalább jó fej. Én készen voltam kb 8 perc alatt ezért nyugodtan dőltem hátra és úgy terveztem senkinek sem segítek, hisz egyrészt úgy sem fogják kérni, másrészt minek? Hiszen mind bunkók, vagy éppen semlegesek velem. De persze ilyenkor mindenki tőlem kér segítséget, tőlem várják a válaszokat, ilyenkor bezzeg fontos vagyok nekik. Kösz szépen. Én meg vagyok olyan hülye és segítek is nekik. Így történt hát, hogy kb 10 ember dogáját írtam meg, köztük Jake-ét amit amúgy igazán nem érdemelt meg. Miután megkezdődött rendesen az óra nem is várt tovább megint bepróbálkozott.

-Köszi Lily, tudom, hogy nem érdemlem meg.

-Semmiség. - mondtam rezzenéstelen arccal, rá sem nézve, a füzetembe firkálgatva.

-Nézd tényleg félre érted...

-Továbbra sem érdekel. Tudom, hogy 100 dolcsiba fáj, de engem csak ne ültessen fel senki, főleg ne ilyen szánalmas bájgúnárok. - néztem a szemébe.

-Lily... - mintha megbánást és egyben csalódottságot láttam volna a szemében, de továbbra is tartottam magam. 

-Nem. - mondtam egyszerűen. Ezután befogta és egész nap nem beszéltünk egymással. Órák után lementem az ebédlőbe ahol Sky már várt így mosolyogva ültem le mellé annak ellenére, hogy a kedvem borzalmas volt a kajám meg úgy nézett ki, mint amit már egyszer megrágtak csak aztán rájöttek, hogy nem finom ezért kiköpték. Az én tálcámra. Bah. 

-Lilo jól vagy? Figyelsz te rám? - kérdezte Sky. Úgy látszik elbambulhattam pár percre. 

-Persze, figyelek.

-Igazán? Mit mondtam az előbb?

-Azt, hogy... hogy... Nem tudod mit vegyél fel a moziba. - tippeltem. Talált. Túl jól ismerem már őt.

-Okés figyelsz. Szóval majd segítenél nekem? Holnap átjöhetnél és együtt kiválaszthatnánk. - mosolygott folyamatosan. Örültem, hogy legalább ő boldog így örömmel mondtam igent. - Klassz viszont most mennem kell, nekem még lesz egy órám. Puszi! - köszönt el aztán rohant a termébe. Én meg egyedül maradtam a kajámmal... Vagy valakinek a köpedékével. Haza felé sétálva megpróbáltam kizárni a külvilágot, kisebb-nagyobb sikerrel. Ám hamarosan egy kéz visszarántott egyenesen magához, erősen tartva. Azt hiszem nem kell ecsetelnem mekkorát sikítottam. 

-Hé nyugi csak én vagyok az. - csitított mosolyogva Jake. Na itt a félelmem átment dühbe. 

-Eressz el!

-Nem. Hadd magyarázzam meg! - kérlelt.

-Nem vagyok rád kíváncsi!

-Ó, dehogynem.

-Pff! - prüszköltem karba font kézzel.

-Márpedig addig nem engedlek. - nézett le a karjára, ami a derekamat ölelte át erősen tartva, majd vissza a szemembe. 

-Arrgghh! - morogtam.

-Jó akkor ezt úgy veszem, hogy meghallgatsz. - döntötte el magától én meg csak megforgattam a szemem jelezve, hogy mondhatja, de nem érdekel. - Szóval. Először tényleg fogadás volt az egész. De bevallom a fogadás nélkül is elegem lett abból, hogy folyton csesztet mindenki, köztük én is. Amit nagyon sajnálok. Nem tudom miért viselkedtem így... Csak... Szokatlan volt, hogy...

-Hogy nem ájulok el tőled. 

-Tulajdonképpen... Igen ez volt a szokatlan... Most ne nézz nagyképűnek, de tényleg mindenki el szokott ájulni. De nem tehetek róla! - vigyorgott mire én is elmosolyodtam. - Szóval igazából kedvellek. De tényleg. Már megadtam annak a marhának a 100 dolcsit szóval ezt már nem fogadásból mondom. Komolyan így van. - nézett mélyen a szemembe. Annyira aranyos volt, hogy az büntetendő. De tényleg! 

-Oké. De nem lesz ám ilyen egyszerű dolgod! Megbocsájtok, de nem fogok egyből a karjaidba ugrani és agyon csókolgatni. Azt ki kell érdemelned. - mosolyogtam magabiztosan a szemeibe nézve.

-Oké! Meglesz! - mosolyodott el ő is. - Kezdhetnénk mondjuk egy holnapi mozizással. Mehetnénk Dave-ékkel. Úgy tudom jóban vagy Skyler-rel.

-Igen jóban vagyok és benne vagyok. Látod ez végre egy jó ötlet. De most már engedj el. - kértem aztán elnevettem magam, mert egyszerűen olyan fejet vágott, mint aki megnyerte a lottót és egyben meglepettet, mert észre sem vette, hogy éppen engem ölelget. - Szia. - adtam egy puszit az arcára aztán megfordulva ott hagytam meg sem várva a válaszát. Persze még azért vissza néztem és azt láttam, hogy elmosolyodva megrázza a fejét és lekanyarodik egy utcába. Boldogan toppantam be a házba és levéve a kabátomat, mindenkit puszival köszöntöttem.

-Mi volt a suliban kicsim? - kérdezte anyu kedvesen.

-Semmi különös, kémiából röpdogát írtunk, szokás szerint 10 ember dogáját írtam meg. Te anyu. Holnap elmehetek moziba Skyler-rel és két sráccal? - kérdeztem, mire apa felkapta a fejét, mivel eddig újságot olvasott.

-Sráccal? Kettővel? - pislogott meglepetten.

-Nyugi apa csak barátok. Vagyis Skyler-nek az egyikük nem, de ez lényegtelen. 

-Hm. - ez volt rá az össz reakciója. Hát jó. 

-Persze menj csak. - mosolygott anya én meg boldogon feltrappoltam a szobámba és nekiálltam tanulni szokás szerint. Hamarosan végeztem is majd mentem elvégezni az esti rutinomat. Az ágyba bedőlve egyből el is nyomott az álom.