Szeret, nem szeret...

7. rész

Kellett pár másodperc mire felfogom, de végül rájöttem, hogy Jake megcsókolt (ugye milyen okos vagyok?). Ott abban a percben nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy mennyire tökéletesek és puhák az ajkai... Nem gondoltam arra, hogy ennek mi lesz a következménye, hogy miért tette ezt, csak lehunytam a szemeimet és visszacsókoltam, bár nehezen, mert közben a gyomromban lévő lepkékkel és a testemben szétáradó forrósággal küzdöttem. Pár perc múlva sajnos el kellett válnia tőlem, amit egyrészt azért nem akartam, mert azt akartam, hogy az a pillanat örökké tartson, másrészt mert nem akartam tudni mi lesz ezután. Miután elvált tőlem nem húzódott vissza mellém hanem az arcomat fürkészte és meglepő, de félelmet sugárzott a szeme. Lehet, hogy azért mert én még mindig lefagyva ültem ott? 

-Öhh, öhm... khm.. izé.. - dadogtam össze-vissza miután valamelyest feleszméltem. 

-Igen? Mit szeretnél mondani? Nem értem amit mondasz Liloo! - mosolyodott el.

-Mi... mi volt ez? - szedtem végre össze magam.

-Csók. - mondta ki egyszerűen. - Szeretnéd hogy elmagyarázzam mi az? - mosolygott tovább pimaszul.

-Nem Jake, tisztában vagyok a csók jelentésével, de köszönöm. Csak tudod mi barátok vagyunk. A barátok nem csókolóznak. Csak a szerelmesek. 

-Akkor ne legyünk barátok. - közölte.

-Jake mire akarsz ezzel...  - kezdtem, de közbevágott:

-Legyél a barátnőm. - jelentette ki, aztán leesett neki, hogy én nem az vagyok akire csak rá kell mosolyogni és egyből a karjai közé veti magát. - Mármint, leszel a barátnőm Lilian? - nézett mélyen a szemeimbe, amitől egyszerűen elkábultam. Úgy hatnak rám a szemei, mint a drogok. Esküszöm!

-Én.. nem .. nem tudom Jake.. - sütöttem le zavartan a szemeimet, aztán elgondolkoztam. Végig gondoltam minden egyes együtt töltött jelenetünket és rá kellett jönnöm, hogy szerelmes vagyok belé. Nagyon. De ott van az is, hogy mi van ha megbánt? Ha mégis csak a fogadás része vagyok? Jó ezt nem hinném, de egyenlőre maradok csak barátságban. -Jake.. Én nem tudom még, hogy mit érzek.. Szóval várjunk még jó? Meg tudsz érteni? - néztem rá félve.

-Persze! Teljes mértékben. - mosolygott kicsit szomorúan, de őszintén. - Akkor egyenlőre barátok. - mosolygott tovább és hátradőlt és közelebb húzott magához, így én a vállára hajtottam a fejem és újra a filmre koncentráltam, míg ő a derekamat karolta át és engem fürkészett, ami először kicsit zavart, de aztán annyira elmélyedtem a filmben, hogy nem láttam, nem hallottam. Miután vége lett a filmnek nyújtózkodtam egyet, majd felálltam az ágyra és lazán rugózni kezdtem.

-Na és most? - néztem rá kérdőn.

-Én aludni akarooook! - döntötte a falnak a fejét és lehunyta a szemeit. A laptopot az éjjeliszekrényre tettem és közelebb hajoltam hozzá, majd végigsimítottam az arcán és adtam rá egy apró puszit. Erre az egyik szemét kinyitotta és elmosolyodott, de nem mozdult meg.

-Azt hittem barátok vagyunk - vigyorgott immár. 

-Azok is szoktak egymásnak puszit adni. - léptem hozzá még közelebb, majd az egyik lábammal átléptem az övéit és ráültem a lábaira, vele szemben. 

-Ilyet is szoktak csinálni? - nyitotta ki mindkét szemét és kezeit a derekamra támasztotta.

-Néha. - kacsintottam. - Viszont most elég illúzióromboló leszek. - húztam el a számat.

-Igen? - húzta fel kérdőn a szemöldökét.

-Hát mennem kell. - néztem rá lebiggyesztett ajkakkal.

-Ne mááán! Máris mész el? - nézett szomorúan, mint egy kisgyerek.

-Sajnálom, de muszáj. - adtam neki egy puszit vigasztalásul. 

-Oké... - nézett még mindig szomorúan. - De holnap találkozunk igaz? - csillant fel a szeme. 

-Persze! - mosolyogtam miközben felvettem a kabátom. 

-Szia Lilo. - nézett szomorúan.

-Szia Jake. - mosolyogtam és elhúztam a csíkot. Hazafelé menet megállás nélkül vigyorogtam és majd szétrobbantam a boldogságtól. Ugyanis azt akarja hogy a barátnője legyeeeeeek! Ez már ök jó.  Belépve a ház ajtaján ledobtam a kabátomat és mindenkit köszöntöttem egy-egy puszival, még mindig mosolyogva... mosolyogva? Fenét. Fülig ért a vigyorom.. Jézusom mit tesz velem ez a fiú?

-Hé Lily! - szólt anya utánam miközben én indultam fel a lépcsőn.

-Igen anyu? - fordultam vissza.

-Beszélni szeretnék veled. - mosolygott titokzatosan.

-Öhm... oké gyere menjünk fel a szobámba. - javasoltam.

-Okés. - indult meg utánam. Mikor felértünk a szobámba én ledobtam magam a karosszékembe ő pedig az ágyam szélére ült és felém fordult. -Na mesélj csak! Mitől vagy ilyen boldog? - tért egyből a lényegre.

-Hát... Tudod van az a Jake... Nos.. azt szeretné, hogy összejöjjek vele de én egyenlőre gondolkodom rajta. - mosolyogtam lesütött szemmel.

-Juuuj! Lily ez király! Remélem hamarosan együtt lesztek! Örülök, hogy ennyire boldog vagy. - jött oda és ölelt meg. 

-Köszi anyu! - szóltam utána, miközben kifelé indult. Miközben kifelé indultam fürdeni, újra eszembe jutott a mai nap és ismét levakarhatatlan vigyor jelent meg a fejemen. Miután lefürödtem és megmostam a fogam bedőltem az ágyba és mosolyogva, Jake-kel a fejemben aludtam el.

Sziasztok! Tudom rövid rész lett, viszont annál lényegesebb! Remélem tetszik, és köszönöm hogy egyre többen olvassátok, igazán sokat jelent nekem :). Sietek a következő résszel, persze csak ha szeretnétek :D. Jelezzétek kommentben, hogy eddig milyen a könyv, mit vártok tőle, hozzak e következő részt, stb... de legfőképp, hogy tetszik e! <3