Fehér sikló - Így neveld a sárkányodat fanfiction

12. |Az alku|

Lys oldalán mindketten a kikötőbe indultak. Úgy volt, ahogy a lányuk mesélte — most már ők is látták.

— Drákó flottája — sziszegte összeszorított fogakkal Valka.

Pléhpofa nemtetszése jeléül dühösen mordult egyet.

— Ő lesz az — szólalt meg vészjósló hangon.

— Biztosak vagytok benne? — kérdezte Lys.

— Holtbiztos — fordult felé Valka. — Évekig harcoltam ellene. Ezer közül is felismerem a hajóit.

— Azonnal riadóztatnunk kell a falut — Pléhpofa máris indult, hogy megfújja a vészkürtöt. — Pár óra múlva itt vannak. Lys — nézett a lányára. —, kivételesen jó, hogy nem fogadtál szót.

A vészkürt hívó szavára nemsokára vikingek sokasága rohant a nagycsarnokhoz.

— Figyelem, emberek! — harsogta Pléhpofa. — Tudom, hogy korán van, de ez nem tréfadolog. Vészhelyzet van, és sürgősen cselekednünk kell. Nem fogtok örülni a hírnek. A lányom, Lys, és a sárkánya, Százszorszép látták, amint egy hatalmas flotta közeledik a sziget felé, élükön egy régi ellenségünkkel. Drákó Vérdung tart ide — attól tartok, a gnúvadjával együtt, és éppenséggel nem mondhatnám, hogy békés szándékkal érkeznek.

Az embereken nyugtalanság lett úrrá a baljóslatú kijelentés hallatán.

— Már küldtem rémpostát Hablatyéknak, hogy tájékoztassam őket a helyzetről, de még várnunk kell rájuk, amíg visszatérnek. Addig is, magunkra maradtunk.

— Drákó itt lesz, mielőtt Hablatyék hazaérkeznének — tette hozzá keserűen Lys —, és pont ez volt a célja. De nyugalom, emberek, kitalálunk valamit.

— Vikingek vagyunk! Megküzdünk velük — jelentette ki Pléhpofa. — Ez a mi otthonunk. Megvédjük a szigetet!

A tömeg fellelkesült a közelgő harc hírére.

— Készüljetek! Ellátjuk annak az embernek a baját! — rikoltotta Bélhangos. — Méltó fogadtatásban lesz részük — dörzsölte a tenyerét.

A hajnali napsugarak fénye megcsillant a kardokon és a fejszéken, ahogyan a vikingek felsorakoztak a part mentén. Többüknek is eszébe jutott, hogy legutóbb Drákó távozásakor álltak itt ugyanígy. Bíztak benne, hogy most is le tudják győzni. Maga Lys is készen állt a harcra — bár nemigen örült a helyzet alakulásának.

— Ő van előnyben — magyarázta aggodalmasan az apjának. — Nincsenek itt Hablatyék.

— Nekem sem tetszik, hogy a terve eddig jól alakul — mondta Pléhpofa —, de egyelőre muszáj Hablatyék nélkül harcolnunk, nem tudunk mit tenni.

— Talán mégis tudunk! — kapta fel a fejét Lys.

— Mi jutott eszedbe? — kérdezte Valka.

— Drákó nem tudja, hogy apa és én élünk, igaz?

— Így van — felelte Valka.

— Ránk nem számít — helyeselt Pléhpofa.

— Remek — bólintott a lány. — Velem pedig még sohasem találkozott...

— Mi a terved? — fürkészte a lánya arcát Pléhpofa, de semmit nem tudott leolvasni róla.

— Nincs időm elmagyarázni, nemsokára ideérnek. Bízzatok bennem! Most haza kell rohannom valamiért, de hamarosan visszajövök. Azt hiszem, támadt egy őrült ötletem — mondta elszántan Lys, azzal felpattant Százszorszép hátára, és sárkányával együtt elsuhantak a falu felé.