Reménytelen? [ BEFEJEZETT]

- 19 -

- pedig tényleg szerelmes vagyok beléd,,,,,

Szerintem te magadba vagy szerelmes. jegyeztem meg magamba haza fele sétálva, megint elő jöttek a negatív gondolataim már majdnem haza értem mikor egy könnycsepp végig futott az arcomon. Nem akartam el hinni Brian szavait de a lelkem mélyén még is hinni és bízni akartam ezekbe a szavakba és adni egy újabb esélyt. de nem, nem akartam megint valótlan álmokba ringatni magamat mert utána úgy is csak megint én esnék pofára. Így továbbra is kizártam magamból ezeket az érzéseket. fájtak a szavak, az emlékek minden, rég volt már hogy ennyire padlóra kerüljek szinte el felejtettem ezt az érzést. A magány érzete ami kezdet magába szippantani. Amikor beléptem a házba a kis állatkám egyből loholt elém és kezdet el fetrengeni elötem amivel egy újabb mosolyt csalt ki belőlem. Próbáltam magamat le kötni hogy a gondolataim megint ne szippantsanak be úgy döntöttem mikor be sötétedet hogy a legjobb a futás lesz. Furcsa érzés vissza gondolni hogy újra egyre rutinosabb mozdulatokkal futok le távokat és újra kezdek hozzá szokni a tempóhoz. Mit meg nem változtatnak azok a fránya érzések és érzelmek. Próbáltam futás közbe mantrázni magamba a pozitív gondolatokat és hogy egyedül is lehetek boldog és hogy az a lényeg hogy végre önmagam lehessek és végre csak magamnak kelljen megfelelni. Amikor kiértem a szokásos helyemre a kilátás ismét gyönyörű volt, a fények és sötét csillagos égbolt alkotta kontraszt megnyugtató volt. Amikor le akartam ülni megláttam hogy elszórtan vannak a földön rózsa szirmok amik mintha vezetek volna valahová első gondolatom az volt hogy ki ismerheti ezt a elhagyatott helyet? Amikor követtem a szirmokat egy csokrot pillantottam meg egy levéllel meglepődtem mert az én nevem volt rá írva. Nem tudtam eldönteni hogy most nyissam ki vagy csak hagyjam itt mintha nem láttam volna. igy csak méregettem a borítékot amire gyöngybetűkkel volt rá írva a nevem egy ismerős kéz írással... túl sokszor láttam ezt a írást.... Brian levelét a kezembe fogni vegyes érzelmek fogtak el. Haza fele sétálva végig gondoltam hogy mi legyen vele dobjam ki vagy olvassam el ezt a levelet.. Ha elolvasnám fájna a szívem tőle újra mint minden Brianhez köthető dologtól és emléktől. De ha nem olvasom el és kidobom akkor a kíváncsiságom fog fel emészteni. Amikor haza értem ledobtam a levelet a napaliba és úgy voltam vele hogy most nem szeretnék vele foglalkozni, helyette inkább zuhanyozni akarok és megnézni valami mérsékelten rossz filmet ami eltereli a gondolataimat mindenről. Ez egészen jól is működött hajnalig mikor győzőt a kíváncsiságom és végül úgy döntöttem hogy mit veszíthettek ha kinyitom ennél rosszabb már nem lehet....

Kedves Ethan!

Tudom hogy látni se akarsz és meghallgatni se de én akkor is szeretném elmondani hogy és mint volt ez. Mert nem úgy ahogy Zach elmondta! Igen rohadtul elcsesztem tényleg volt egy ilyen fogadás de én az első közös tanulásunk után kiléptem belőle. És hogy miért? Azért mert amikor megláttalak a könyvtárban ahogy elmélyedtél a régi versekben és a boldogság az arcodon talán ekkor voltál a leginkább önmagad mert én sose láttam ezt az arcodat Zach mellett. És lehet idiótának tartasz de ekkor tudatosult bennem hogy én nem akarlak meg bántani még jobban... főleg mert lehet nem tudod de Zach sose volt olyan jó barátod mint hinnéd. A fogadást is ő találta ki hogy szivassunk meg téged. Kezdetben nem értettem miért csinálja ezt veled hisz valljuk be neki mindene megvolt és népszerű is. Míg te inkább egyedül voltál és sokat szenvedtél az évek alatt még is boldog voltál és önmagad. Talán ezt irigyelhette tőled hisz tudjuk mind ketten nála kétszínűbb és magát meg játszós embert nem hiszem hogy találnánk. Őszinte leszek veled.... amikor ott hagytál a szobában és nem hallgattál meg nagyon fájt.... azt hittem hogy ez a fájdalom elfog múlni de nem,,, egyre jobban erősödött bennem és az hogy megbántottalak.... lehet nem hiszed el de én tényleg beléd szerettem... És ez nem egy fogadás és mások hatására történt meg. Ez csak te miattad lett igy beleszerettem a személyiségedbe abba hogy néha kivágnál az ablakon amikor kritizálom a magasságodat és a szemeidbe. amiket mindig megforgatod mikor cicának hívlak. Abba hogy bele állsz a vitába és nem hagyod magadat, abba mikor be durcizol egy kis dolgon és legfökébb azért mert önzetlen vagy és mások érzéseit képes vagy a sajátjaid elé helyezni és nem törődni azzal hogy ez neked fog fájni még ha az a illető nem is érdemli meg. És tudom rengetegszer a fejemhez vágtad hogy megjátszom magam.... előtted sosem tettem azt minden amit tettem és mondtam neked az igaz volt és nem használtalak ki.... Én tényleg akartalak azon az estén és most is! Tudom hogy te is érzel valamit irántam amit nem akarsz bevallani senkinek sem. De kérlek Ethan gondold át.... ne menyen tönkre ez, ami még el sem kezdődött köztünk... A levelet azért hagytam a menedék helyeden mert tudtam hogy úgy is oda fogsz menni és lehet nevetséges vagyok hogy levelet írok és abba reménykedek hogy elolvasod ezt... Tudom hogy egy seggfej vagyok és önző hogy ezek után is akarlak téged... de rég éreztem már ilyet hogy küzdeni akartam valakiért... és ez a ember te vagy! Szeretném ha újra kezdhetnénk mindent tiszta lappal,,,, Nem akarlak sürgetni de ha adsz egy új esélyt akkor pénteken a kedvenc helyeden leszek este és ott foglak várni. Ha nem jössz el ígérem fel adom és nem foglak tovább zargatni és elkerüllek az év további részében is.

Brian

A levél olvasása közbe többször is el sírtam magam... fogalmam sincs hogy ez után mit csináljak és mit gondoljak és azt sem tudom hogy mi lenne itt a helyes döntés és hogy hogyan is kellene cselekednem...