Reménytelen? [ BEFEJEZETT]

- 7 -

A kiborulás határain álltam

egyre jobban tört rám a pánik hogy mit is tettem,,,

számtalan kérdés fogalmazódott meg bennem amikre választ akartam és nagyon jól tudtam hogy ezt csak egy valakitől tudhatom meg,,,,

ha ez kiderül elvesztem a legjobb barátomat a szemem egyre jobban kezdet szúrni de meg embereltem magam és próbáltam megoldást találni erre rájöttem hogy a sírás itt nem segít. egy biztos tudnom kell mi történt a bulin a másik hogy Amyvel is kezdenem kell valamit mielőtt bárkihez is kerülnének ezek a képek és nem vakíthatnak el az érzéseim senki felé sem.

a legjobb döntésnek azt tartottam ha Brianel tisztázom a dolgokat először és jobb ha ő is tud erről.

- „beszélnünk kell azonnal lehetőleg Zach nélkül. nagyon fontos! „

- Baj van? hol vagy? oda megyek!

- majd elmondom nálam találkozunk.

a beszélgetést hamar lezártam és futva elindultam haza. a házunk elé érve láttam hogy Brian kételkedve és aggódóan néz rám.

csodásan nézhetem ki ennyi futás után próbáltam normalizálni a lélegzésemet mikor sikerült be rántottam a házba.

- Na jó ez egyre frusztrálóbb ide rángatsz hajnali 4-kor és most érsz haza! arról meg ne is beszéljünk hogy csak otthagytál minket reggel ok nélkül amikor egész este melletted voltam hogy ne csinálj nagyobb idiótasággokat és meg se köszönted!- kezdet el panaszkodni

- jó bocs a reggeli miatt de valami nagyon fontosról van most szó és te tartozol nekem magyarázatokkal! és jó lenne ha te vallanád be előbb hogy mi is történt az este!

- mit is kellene bevallanom? mindent tudsz elkezdtél inni és kiütötted magad majd elkezdtél a konyhapulton vetkőzni és táncikálni és csinálni a show-t amit köszönj meg mert hamar leszedtelek onnan úgy hogy kiverted a hisztit h te folytatni akarod. ezek után úgy viselkedtél mint egy durcás gyerek és sértegetni kezdtél hogy mekkora egy fasz vagyok hogy nem hagylak szórakozni! itt kezdted el felbaszni az agyamat és utána sikeresen lehánytad a pólómat és a végén kiütötted magad és el ájultál és bevitelek egy szobába hogy aludd ki magad ennyi történt és én végig ott voltam veled mert mondtam hogy vigyázok rád szóval nekem ne lökd a szemrehányós köröket mert én veled törődtem nem Zachel! tessék most már mindent tudsz!

- azt kötve hinném hogy mindent! hát bocs hogy velem kellet lenned és nem a pasiddal szexelni az egyik szobába és nem vele enyelegni! Eleve nem is akartam el menni mert amibe te vagy benne az sose jó! és rohadtul nem mondtál el mindent!- felé fordítottam a telefonomat a képpel és az üzenettel. amint meglátta lefagyott

- ez honnan van meg?!-akadt ki

- hm nocsak akkor még is van valami amit elfejtettél elmondani a kis monológodba.

- ne baszakodj velem Ethan! honnan van ez meg?! És mi ez a üzenet- láttam rajta hogy egyre idegesebb lesz.

- jól olvasod ez egy fenyegetés. és ez a te hibád ha nem velem foglalkoztál volna nem történt volna meg! és minek csókoltál meg? hogy lehetsz ennyire szerencsétlen és idióta hogy a pasid legjobb barátját kapod le?!

- te csak ne mondj semmit, mert rohadtul nem tudod mi történt és hogy ez kinek is a hibája! ja és okoska csak szolok nem én kezdeményeztem!- egyre jobban kezdet felidegesíteni

- mi az hogy nem te kezdeményeztél?! Brian ez a helyzet mind kettönknek szar és együtt kellene megoldanunk! és ez a nélkül nem megy hogy ha nem mondod el hogy mi történt pontosan. egyikünk se teheti ezt Zachel!

bele néztem a szemébe és próbáltam ki olvasni az érzéseit de nem sikerült. sötét szemei vonzották a tekintettem közelebb lépet hozzám és lehajolt a homlokát a homlokomhoz nyomta és csak annyit mondott

- jobb ha nem tudod mi történt ott mind a kettőnknek jobb lesz neked a tudatlanság nekem meg a tudat hogy mit csesztem el.

ezek voltak az utolsó szavaim hozzá ezután otthagyott a nappalimban és a szavai visszhangoztak a fejembe.

nem tudom hogy jutottam fel a szobámba nem értettem miért nem mondja el mi is történt pontosan és hogy miért nem akarja velem megoldani ezt a egészet és hogy mi volt ez hogy a tudatlanság jobb nekem?! a telefonom rezgése megint kizökkentet a gondolataimból és reménykedtem hogy ennél rosszabb híreket és dolgokat nem kaphatok

- „ sajnálom hogy csak úgy ott hagytalak de nem értheted ezt meg ezt nekem ott van Zach és óriási hibát követtünk el jobb lenne ha ezt elfelejtenénk hogy mi is történt köztünk. a képet és Amy-t is el kell intéznünk mielőtt mindenki megtudja „

- „ miért csókoltál meg csak ennyit mondj „

- „ nem tudom miért csak akartam abba a helyzetben de ha tudtam volna hogy ez lesz passzoltam volna amúgy is borzalmas volt ;) „

- „persze hogyne,,, a képen nem úgy néz ki mintha annyira szörnyű lett volna és amúgy is én nem is emlékszek rá szóval akkor elégé feledhető volt pont amennyire te! :'D „

- „ Akkor szomorú lehetsz cicám hogy elfelejtetted mert még egyszer nem lesz ilyenre lehetőséged és sose fogsz ennél szenvedélyesebben kapni mástól sem ;)"

- „persze-persze, Brian én félek nem akarom hogy ez ki tudodjon és azt se hogy ezt Zach megtudja az hatalmas probléma lenne. és Amy üzenete hogy magának akarja frusztrál..."

- „Nem fogja én szeretem Zachet és nem fogom hagyni hogy egy hülye ribanc szét szedje ezt"

ez volt a beszélgetésünk zárása nem akartam erre reagálni már. fura érzés kerített hatalmába magamnak is féltem be vallani hogy talán tényleg elkezdtem érezni valamit Brian iránt,,,,

már majdnem el aludtam mikor egy pillanat kép perget le elöltem ép brian próbál bevonszolni egy szobába de nem sikerül neki

- komolyan mondom ennyire kiütni magadat szörnyű vagy és nehéz is fogynod kellene!- erre csak egy kuncogás volt a válaszom hirtelen meginogtam és Brianel együtt estünk egyet mert nem tudott megtartani. rajta fekve az arcunk milliméterekre volt egymástól mikor bele néztem a szemébe kezdtem el veszni benne de Brian megelőzött és mielőtt én tehetemvolna bármit is meg tette ő. meg csókolt.