Reménytelen? [ BEFEJEZETT]

- 6 -

Sötétség van, a fejembe bele nyilal a fájdalom és az a érzés hogy a világomat nem tudom és fogalmam sincs hol lehetek, próbálom fel eleveníteni a tegnap este emlékeit de nem nagyon jönnek vissza. örömmel konstálom hogy senki nincs mellettem szerencsére, de hogy kerültem ebbe a szobába?!

nagy nehezen össze szedtem magam és kitántorogtam a szobából próbáltam fel térképezni hogy hol is lehettek. nagy nehézségek árán sikerült lejutnom az emeletről de ami a földszinten fogadott azon meglepődtem. páran kiütve feküdtek a padlón össze vissza úgy néz ki nem rég érhetett vége a partynak míg Brian nagy mosollyal az arcán kávézgat és röhög a többieken hogy szenvednek. amikor meglátott elröhögte magát mondjuk nem csodálom úgy nézhettem ki mint aki mindjárt össze esik annyira kiütötte magát vagy akit elütött egy úthenger és valahogy felkapartak a földről és még félholtan itt áll,,,,

- mi van napsugár hosszú volt az este?

erre csak egy morcos pillantást kapott válaszul ami csak tovább mulattatta. leültem a pultra és próbáltam nem eldőlni annyira hasogatott a fejem. de kedves volt lerakott elém egy életet adó kávét és egy fájdalom csillapított amit sikeresen be is vettem és próbáltam összekaparni magam hogy haza juthassak. de a kíváncsiság mardosott hogy ez hogy is sikerült nekem össze hozni, hogy ki is ütöttem magam.

- öhm tegnap este hogy kerültem abba a szóbába és mit csináltam?

- nem emlékszel?

- ő kellene valamire ?

- ha tudnád

természetesen ezt is egy kacsintás követte na jó ez kezdet megrémíteni nagyon mosolygott és láttam rajta hogy nagyon élvezi a helyzetet

- de mit csináltam ?! mond már el ne legyél ilyen!

kezdtem el nyafogni amivel őt továbbra is mosolygásra késztettem és kiélvezte a helyzetet hogy próbálom összekaparni a tegnapi emlékeimet kevés sikerrel

- na ne csináld már ezt mondj valamit ne csak röhögj a nyomoromon!

- aranyos vagy mikor nyafogsz!

meglepődtem a válaszán amitől zavarba is kezdtem jönni mielőtt bármit is mondhattam volna vagy reagálhattam volna egy félig hallott Zach jött be aki hozzam hasonlóan a világát nem tudta Brian szintén kiröhögte öt is

- na mi van gyerekek kemény volt a parti ? az egyik a földön fetrengett és röhögött hogy forog a világ a másik meg kitalálja hogy melege van és elkezd vetkőzni a konyhapult közepén és bebizonyítja a tánc és ének tudását mindenkinek egy élő sztriptíz közbe nyugi sokan élvezték a kis előadásodat!

- MIIIII?! mond azt hogy viccelsz és nem csináltam ezt meg!!!!

- Hát én mondanám hogy nem hogy neked jobb legyen de sajnos ez a igazság de nyugi így már tuti lesz csajod a kis showd után bár ahogy láttam a srácok érdeklődését is felkelted én vigyáznék magamra jövő héten nehogy valaki letámadjon valahol.

- ilyet biztos nem csináltam ilyet ! és tuti kitaláltad az egészet! meg amúgy is azt mondtad vigyázol rám csak nem hagytad volna hogy ez történjen!

- én próbáltalak leszedni de nem hagytad magad. így vessen magára az aki nem bírja a piát de issza

- tuti kamuzol és ez csak egy újabb szívtatásod amire nem vagyok kíváncsi!

- hát te tudod cica! én szóltam.

Zach méregetve néz minket mintha próbálna megemészteni az imént hallottakat, míg végül meg nem szólalt

- most féltékeny lennék nagyon ha nem tudnám hogy Ethan nem meleg, és te nem engem szeretnél! mert úgy viselkedtek egymással mintha egy pár lennétek! nem is tudtam hogy ennyire jobba lettetek meg kellene köszönöm a magyar tanárnak hogy így összehozott titeket! annyira boldog vagyok hogy kijössztök egymással na gyertek ide egy nagy ölelésre naaa.

hirtelen nem tudtam erre hogyan kellene reagálnom és a legjobb választás a megfutamodás volt nem szerettem volna nagy baráti ölelkezéseket tartani mert frusztrált Zach előbbi érzelgős monológja,

- öhm Zach én ezt most passzolnám meghagyom nektek ezeket nekem már amúgy is mennem kellene

otthagytam őket mind a ketten kételkedve néztek engem de jobbnak láttam ha ezt a nagy baráti cuccot kihagyom. Zach szavai a fejemből nem akartak el tűnni. így elkezdtem futni egészen addig míg el nem értem az én rejtek helyemre amire oda értem már nem volt erőm és a lábamra támaszkodva próbáltam normalizálni a légzésemet. úgy látszik ki jöhettem a gyakorlatból régebben ezek a távok nem voltak megterhelőek de úgy néz ki a futás hiánya nem csak a lelkembe hanem a fizikumomba is meglátszott. szerettem elfutni régen a problémáim elöl is, de amióta egyedül éltem a problémák kezdtek megoldódni egészen idáig. miután normalizálódót a légzésem elkezdtem nézni a csillagokat és próbálni emlékezni a tegnap estére és végig gondolni Zach szavait hogy vajon valóban tényleg ilyeneknek látszunk kívülről Briannel? ezek és ezekhez kapcsolódó kérdések merültek fel bennem egészen addig míg meg nem rezzent a telefonom hogy újabb üzenetem van. amikor megláttam nagyon meglepődtem.

mikor megnyitottam majdnem szívrohamot kaptam.

Brian és én voltunk rajta ahogy ép csókolózunk.

lesokkolódva álltam és néztem a képet hogy ez hogy történhetett meg és én erre miért nem emlékszem?!

És Brian miért csinálta?! és miért nem mondta el?!

amikor feleszméltem a sokból megláttam hogy a képe alá valaki írt még valamit...

- „ vajon mit szólna Zach ehhez ha meglátná hogy a legjobb barátja és a pasija a háta mögött kavar? biztos nagyon értékelné hogy ilyen bensőséges kapcsolat alakult ki köztettek. de nyugodj meg a titkotok még egy ideig biztonságba lesz addig míg én jónak látom ;) kicsi-kicsi Ethan Zach egyszer az enyém lesz 2 évvel ezelőtt elveted tőlem de most én fogom tőled szóval készülj fel mert ez fájni fog! "

nem a kép fájt a legjobban és az üzenet hanem az aki küldte az nem más volt mint Amy,,,,