Reménytelen? [ BEFEJEZETT]

- 16 -

Percekig csak néztük egymást mind ketten nem tudtuk feldolgozni hogy egymást látjuk egyikünk se tudott elsőnek megszólalni. Brian amikor leszállt rólam és oda nézet ő is meglepődőt hogy kiket lát az ajtóban. Amy rikácsolva elkezdet mutogatni felénk.

- latod én megmondtam neked! már a legelején hinned kellet volna nekem- tette Zach vállára a kezét.

Mindenki Zachet nézte ő csak engem vizslatott a tekintetével majd egy sóhaj után megszólalt

- Undoritó vagy Ethan! te voltál az utolsó ember akiről hittem volna hogy ezt megteszi velem!-könnyek kezdtek el gyűlni a szemembe - Azt hittem benned bízhatok amikor Amy megkereset és megmutatta a képet nem akartam el hinni hogy tényleg képes vagy erre - kezdet el egyre jobban kiabálni - elsőnek azt hittem hogy csak azért történt mert részeg voltál és nem tartottam jelentősnek mert tudtam hogy te lennél az utolsó aki ezt tenné velem. De hiszed vagy sem vártam tőled hogy elém állj és elmond ezeket. mert azt hittem van benned ennyi hogy VELEM nem teszed ezt meg és ha mégis akkor elmondod! - nézet bele a szemembe - Egy elcseszett ember vagy, aki nem érdemli meg hogy legyen bárkije is! a szüleid is ezét nem törődnek veled mert ők is tudták hogy egy ilyenre nem érdemes időt száni!- ez volt az a pillanat ahogy könnyeim amit vissza tartottam eddig, utat engedtek maguknak és elkezdtek lefelé potyogni - Ha azt hiszed a sírás majd meghat tévedsz ez is azt mutatja hogy menyire szánalmas vagy és gyenge.

- az itt jelen lévők közül te vagy a legszánalmasabb és legundorítóbb- jegyezte meg Brian miközben egyik kezével letörölte a könnyeimet.

- nocsak megszólalt a másik is.-nevetett fel Zach- Tudod Ethan én kedves leszek és inkább megmondom most hogy milyen emberel feküdtél össze és mibe is keveredtél ha már most minden kiderül akkor hulljon le a kis drága közös barátunk álcája is!- Brian erre megfeszült mellettem, én nem értettem elsőnek hogy miről is van szó.

- Zach nem kell ezt csinálnod azért mert nem bírsz túl lépni a dolgokon és el akarod rontani mások boldogságát a faszságaiddal - jegyezte meg Brian aki közben farkas szemet nézet Zachel.

- Jaj Brian egyikőtök se érdemli meg azt hogy boldog legyen az egyik azért mert egy hazug dőg aki lefeküdt az állítólagos legjobb barátja exével! A másik meg alapból undorító hogy fogadást köt emberekre hogy elérje hogy oda adják magukat neki, és teljesen belé zúgjanak majd a végén eldobja őket mintha mi sem történt volna. Nem tudom kettőnk közül ki az undorítóbb! - elsőnek nem tudtam feldolgozni a hallottakat csak ültem az ágyon magam elé meredve. Brian eközben felpattant az ágyból és zachet a pólójánál fogva neki nyomta a falnak. - na mi van fáj hogy kiderült az igazság?! inkább örülnöd kéne elvégeztem a piszkos munkát helyetted legalább nem neked kell elmondanod és összetörni a kis szívét! Én mondtam hogy fájdalmat fogok neked okozni.- nevette el magát Zach. Brian erre belevert egyet a falba majd kifakadt - Most takarodj el a szemem elől -ordított rá Zachre

A szobába megfagyott a levegő én még mindig próbáltam meg emészteni az imént hallottakat. Brian elengedte Zachet aki még mielőtt kilépet volna oda szólt hozzám.

- csak hogy tud megérdemelted hogy igy kihasználjanak! most komolyan ki szeretne egy ilyen embert?! Sajnálom hogy a barátod voltam ennyi idegig!- ez után nevetve ki lépet az ajtón Amy meg utána futva hagyta el a szobát amire rá telepedet a kínos csönd. Még mindig magam elé meredtem míg Brian közelebb nem jött és rá nem tette a kezét a kezemre és meg nem szorította de én elhúztam tőle a sajátjaimat. könnyes szemekkel néztem fel rá.

- Igaz ez? tényleg csak kihasználtál?!- láttam az arcán hogy át fut a megbánás és nem tudja hogy erre mit is válaszoljon ekkor már tudtam hogy igaz. szét néztem a szobában hogy hol vannak a ruháim mikor megtaláltam őket, kapkodva szedtem őket magamra hogy minél előbb elhagyhassam a helyet. Már ép ki léptem volna mikor Brian megölelt hátulról. leheletét éreztem a nyakamon amire a testem megfeszült.

- Kérlek hagy magyarázzam meg- miközben fejét a vállamra hajtotta- tudom hogy most nem akarsz látni és hallani és egy utolsó fasznak tartasz de nem minden úgy van ahogy Zach elmondta. időközben megváltoztak az érzéseim...- nem bírtam tovább hallgatni le löktem magamról a kezét és szembe fordultam vele, a szemeiben könnyek csillogtak de megacéloztam magam. még egyszer nem fog átverni semmivel se.

- Nem érdekelnek a magyarázataid undoritó vagy! remélem boldog vagy hogy megnyerted azt a kibaszot fogadást! - csattantam fel - gyűlölek hogy ezt tetted velem és elérted hogy lefeküdjek veled és hogy érezek irántad valamit! miattad tönkre ment az életem! nincs senkim már érted?!- fakadtam ki amit ő lehajtott fejjel hallgatott-egyszerűen nem tudom elhinni hogy ezért képes voltál nem csak engem de Zachet is tönkre tenni! - folyt le egy könnycsepp az arcomon de letöröltem- remélem boldog vagy sikerült tönkre tenned engem!

Mielőtt kiléptem volna az ajtón még utoljára vettem egy pillantást Brianre soha se láttam még ennyire megtörtnek ha jól láttam még egy könnycsepp és végig folyt az arcán. amitől újabb fájdalmat éreztem a szívembe és újra késztetést éreztem hogy megöleljem. De nem! egy ilyen ember aki csak kihasznált testileg és lelkileg is nem érdemli meg hogy sajnáljam. lefelé rohanva a lépcsőn láttam hogy még mindig tart a buli szinte fel löktem az embereket akik az utamba kerültek és akadályoztak hogy minél később juthassak ki a házból. Amint kiértem futásnak eredtem hogy minél távolabb legyek az emberektől a háztól és az érzéseimtől is. Futás közbe pillanatok villantak be először Zachel ahogy ülünk nálam és nevetünk valami teljesen random dolgon. A következőben már Briannel vagyok és az első csók emléke kúszik be a fejembe utána a ma éjszaka amikor a falnak nyomot és meg csókolt és az összes pillanat ami köztünk történt. érzem ahogy könnyeim utat törnek maguknak a látásom egyre homályosabb lesz. de letörlőm őket és tovább futtok mint valami idióta aki azt hiszi el tudd futni a saját érzései elöl és mindentől. Mint mindig ugyan ott kötöttem ki ahol a menedék helyem van. Már sajnos ehhez is Brian emlékét kötöm így szomorúan ülök le a földre és folyik le egy újabb könnycsepp az arcomon ahogy az érzéseim és a gondolataim utol érnek és fel emésztenek...