Reménytelen? [ BEFEJEZETT]

-3-

Sötétség és magány pont erre volt szükségem hogy végre senki se zaklasson és bele merülhessek a gondolataimba. Hajnal 3 fele rájöttem hogy ideje lassan távoznom kedvenc helyemről ami mindig menedék helyként szolgált az évek során. Hogy miért nem mondtam el Zachnak egyszerű nem értené meg és nem látna benne ugyan azt a szépséget mint én.

Miután haza értem rájöttem hogy itt nem lesz alvás és bíztam az életet adó kávéba amire szerintem az elmúlt 3 évbe mar immunis lettem...

De hat mindig a remény hall meg utoljára.

A nap öröme az volt hogy nem késtem el és ez feldobott hogy nem kell se kerítést mászni se élet halál harcot vívni a tanárokkal és a portasokkal h bemehessek ha mar eljöttem ide...

egész addig jól telt a napom amíg a a magyar tanárom nem talált meg hogy hol is tengettem a tegnapi délutánomat mert az elzáráson se engem se Briant nem látta.

Magyarázkodhattam volna de le tudtam annyival hogy nem volt kedvem és jogtalanul nem fogok beülni egy ilyenre amikor én nem csináltam semmit se.

Nyilván nem erre számított mert fújtatva elviharzott olyanokat kiabálva " hogy milyen szemtelenek a mai fiatalok és majd ő megtanítja velünk mi a felelősség vállalás"

Ezután folytattam volna az utamat ha Zach nem állta el volna az utamat.

- hol voltál tegnap?! Hívtalak! És nálatok is voltam és senki nem nyitott ajtót! Baj van?
- Csak egyedül akartam lenni de minden ok
- Na nekem ne ad be hogy minden ok 2 napja ilyen "depressziós ne szólj hozzam mert elküldelek a picsába" hangulatod van! Meg mindig az a bajod hogy nem mondtam el hogy meleg vagyok?! Vagy azt hogy kivel járok ép?!
- Hát jó lett volna ha a gyerekkori bestem megosztotta volna velem ezt az apró infót hogy figyi mar ne szervez be nekem annyi csajt mert semmit nem érzek irántuk mert a másik csapatra játszok! Arról meg ne is beszéljük hányszor ráztál le miatta!

nem voltam kíváncsi a válaszára és rá sem. ezért jobbnak láttam távozni meg szerencse hogy nincs sok közös óránk és kőnyű el kerülni.

Az utolsó órám irodalom volt...

Kíváncsi voltam mit talált ki a magyar tanár hogy tanuljunk "felelősség vállalást"

Amikor bejött nagyon mosolygott Brianre és rám óra végén meg szólalt

- Brian és Ethan mivel tegnap egyikőtöket se láttam elzáráson ami meg mindig vonatkozik rátok de most el tekintek ettől

itt kezdtem el érezni hogy ebből baj lesz

- nos amint látom nem szívlelitek egymást nagyon, ezen könnyen segíthetünk! mind a kettőtöktől beadandókat várok. 3-at kell közösen megírnotok határ időre! az elsőre kaptok egy hetet a témát ti választjátok. Remélem a közösen eltöltött idő mind kettőtök hasznára válik és meg tanultok normálisan viselkedni!

neee csak ezt ne! közös munka ezzel?!

- tanárnő most ugye csak szívat én nem vagyok hajlandó vele együtt írni beadandókat! akkor inkább az elzárás egész évben mint ezzel egy légtérben közösen dolgozni!
- Kivételesen támogatom Ethant! nekem sincs kedvem törpékkel beadandókat írni! Most komolyan tanárnő miről írnék vele ? A magasság problémával küszködő emberekről hogy alacsonyan is szép az élet?! Mert más értelmes témát nem tudna mondani csak nézzen rá!
- Hm azt hiszem mind kettőtöknek jót fog tenni a másikkal töltött idő. ezt a nagy ellenszenvet egymás iránt írjatok bele és akkor meg a végeredmény is jó lesz! Egy hét múlva reggel várom az elsőt minimum 5 oldalas legyen és elgondolkodtató!

Ezt nem hiszem el. Ez szerintem az év szívatása felém.

Brian előbb feleszmélt a sokból és beállt elem unottan.

- na jó Ethan nincs kedvem a hisztidhez. Tudjuk le hamar adjuk be ezeket és felejtsük el egymást!
-Mi az hogy nincs kedved a hisztimhez?! Nem hisztizek! én csak elmondanám hogy meg kora egy szar alak vagy! miattad lett ez az egész és te szopattál meg!
- Nyugi tőrpicsek! Nekem sincs sok kedvem ahhoz hogy veled töltsek ennyi időt de hat ez van! Na szóval hol írjuk nálad vagy nálam?
-Hat hozzam biztos be nem jössz! Seggfejeket nem láttok szívesen a házamban! És én is offolnám a te otthonodat meg a végén el kapnék valamit és ilyen nyomorék lennék mint te!
-Hát cicám ha tudnád mit hagysz ki.

Rám kacsintott és ettől hányingerem lett.

-Egy: nem vagyok a cicád!
Kettő: hidd el tudom mit hagyok ki a fertőzést amit tőled kapnék el
És három ha meg egyszer rám kacsintasz megütlek

- Oksika cicu! ( természetesen megint kacsintott erre a válaszom egy szemforgatás volt) Na de ha nem nálad és nálam akkor hol akarod megírni ezt a romi beadandót? - - Legyen a könyvtárban mondjuk holnap 16:00-kor ne kés!
- Nyugi nem fogom én mindig időbe érkezek a randikra ( megint rám kacsintott és ott hagyott)

lefagyva álltam ott hogy ez most komolyan randinak fogja fel na ne szívasson!

Ezek után végre haza mehettem elég volt a mai napból is!

nem vagyok túl boldog hogy a drága szabad időmet vele kell el töltenem!

Remélem ki bírunk egymás mellet 2-3 órát úgy hogy ne fojtsuk és verjük a másikat halálra bár elég sok késztetést érzek hozzá hogy megüthessem! Az érzés hogy az egész az ő hibájából van csak jobban felidegesít...

mar előre látom hogy a közösen eltöltött idő fantasztikus lesz mind kettőnk számára ...