Reménytelen? [ BEFEJEZETT]

- 8 -

Reggel amikor felkeltem délben egy érdekes dolgot fedeztem fel nem csak azt hogy bevillant a csók hanem azt is hogy én írtam egy Sms-t Briannek. még az elött mielőtt elnyomott volna az álom.

- „ egy hazudós dőg vagy! tudom hogy te kezdeményeztél miért hazudtál?! "

- „csak a képzeleted játszik veled és csak szereted volna hogy én tegyem meg."- a válasza irritált mert most már tisztán emlékeztem hogy ő volt.

- „szerintem kettönk közül te jobban akartad! ha annyira megterhelő volt simán le lökhettél volna magadról! „

- „ próbáltalak de túl kövér vagy még ekkora magasággal is :/ itt én vagyok az áldozat ki lapítottál és még a hátamon is cipeltelek most is elmondom szörnyű vagy hogy ilyen terheket kellet át élnem miattad :/ „

- „ milyen terheket kellet át élned?! te mondtad hogy maradjak! igy viseld a következményeit hogy ez lett!"

- „ igen is hölgyem ;) legjobb tanulság hogy legközelebb nem ajánlok fel ilyet. nyugalmasabb lesz legalább az életem ;) „

- „ meny az anyádba,,, és csak mondom nem vagyok a hölgyed!"

- „még nem cicu ;)"- idegesen csaptam le a telefonomat a szekrényre tudja ki lesz neki a csaja,,,, és hogy mindenből viccet kell csinálnia egyre jobban kezdet felidegesíteni,,,

próbáltam magamat össze szedni a nap hátra levő részében hogy mit és hogy fogok csinálni holnap és hogy Amy-t hogyan is fogom meggyőzni hogy törölje a képet és felejtse el amit látott..

írtam neki egy üzenetet.

- „holnap találkozhatnánk suli elött szeretnék veled beszélni a képről meg a bulin történtekről"

nem kaptam tőle semmilyen választ rá de tudtam hogy úgy is ott lesz nem hagyná ki hogy ne lásson ennyire kiszolgáltatott helyzetben.

próbáltam el aludni de sehogy sem sikerült féltem hogy Amy bosszú hadjárata felém holnap új szintre fog lépni.

reggel le gyötörten keltem fel, semmit nem aludtam egész este forgolódtam és idegeskedtem hogy mi fog történi. ez a kinézetemen is látszott hogy csak felkapkodtam magamra a ruhákat és a hajam is szerte szét ált. ráadásául ezen az sem segített hogy futva tettem meg a suli-otthonom közötti távot.

a suliban senki nem volt ahogy elnéztem a parkolót még az ott dolgozok sem sietek ilyen korán be érni. vegyülis ki akarna ide időben beérni?! egyszer csak valaki hirtelen hátulról megbökött tudtam egyből hogy ki lehet az mikor hátra fordultam amy ált mögöttem

- csak nem engem vártál? jaj de ideges valaki, talán nem aludtál jól a hétvégén?

- ugorjuk át a felesleges köröket. mi volt az a üzenet ? és honnan van meg a kép?

- szerintem érhető volt. az maradjon az én titkom hogy honnan van meg- közelebb lépet hozzám -nyugodj meg még egy ideig biztonságba vagytok de csak tud a napjaitok megvannak számolva. hatalmas botrányok lesznek itt ha nem vigyázol- ez volt az utolsó szava már ép ott hagyott volna mikor utána szóltam

- miért gyűlölsz ennyire? mivel ártottam neked?

- te tényleg semmire nem emlékszel ezért is érdemled meg azt hogy minden tönkre menyen körülötted!

- mit akarsz tenni?

- Azt majd időben megtudod!

nem tudtam erre mit mondani csak álltam a folyosón és próbáltam megemészteni a dolgokat és felidézni hogy mivel is válthattam ki ennek a lánynak az utálatát.

- 2 ével ezelőtt-

Amyt érdekesen ismertem meg ép Zach unszolására elrángatott egy buliba mivel nem vonzott annyira a tömeg és az hogy senkit nem ismerek igy én egy kevésbé csendes helyen próbáltam meghúzni magam. ép néztem az ablakból a kertben való őrjöngést és partyt mikor valaki meg szólított.

- te nem táncolsz?-hallatszódott mellőlem egy hang mikor oldalra néztem meg láttam ezt a lány ahogy ott ált szőke hajával fehér ruhájában egyedül, ami először eszembe jutott róla hogy olyan mint egy angyal.

- nem. nem vagyok valami nagy bulizós típus és amúgy sem ismerek innen szinte senkit. és te hogy hogy itt álldogálsz mikor lent mindenki partyzik?

- hát az úgy van hogy-mielőtt bármit is mondhatott volna Zach jelent meg mellettünk

- nyugodj meg Amy elintéztem azt a gyereket aki zargatott! ó látom megtaláltad a legjobb barátomat- meglepődve néztünk egymásra majd egy bemutatkozás után elmesélte Zach hogy ép zargatták szegény lányt és ő mentette ki onnan ezután egész este beszélgettünk és együtt voltunk hárman ekkor még nem tudhattam hogy néha miért nézet hosszan Amy engem és méregetve.

igy ismertem meg ezt a boszorkányt bár el se mentem volna akkor erre a bulira és megtudtam volna győzni Zachet hogy maradjunk nálunk és tartsunk egy filmes estét. akkor talán nem történt volna ez meg...

Nem vártam a nap további részét főleg azért mert csak jobban megerősítette bennem Amy az érzést hogy ki vagyok szolgáltatva neki. az utolsó órám irodalom volt az egyetlen közös órám Briannel amikor beléptem és leültem hátra a szokásos helyemre, reménykedtem benne hogy ő ezt az órát el fogja lógni mert semmi kedvem nem volt öt nézni és a közelembe tudni a hétvégén történtek miatt.

Sajnos pont be eset az órára és természetesen a mellettem lévő helyet foglalta el. minél jobban nézet és minél közelebb próbált hozzám húzódni én annál jobban közeledtem az ablak felé hogy még véletlenül se keljen hozzá érnem ezt nyilván ő is észrevette.

- miért vagy ilyen távolság tartó. mi a bajod?

- semmi ne szólj hozzám-fordultam el tőle hogy még véletlenül se lássa az arcomat

egész órán bámult és próbálkozott hogy rá figyeljek alig vártam hogy vége legyen az órának és eltűnhessek mellőle. Amint kicsengettek fogtam a cuccaimat és besöpörtem a táskámba és már a menekülési útvonalamat néztem amikor meg szólított minket a tanár megakadályozva engem a távozásban.

- fiuk gyertek ide egy pillanatra - erre a mondatra egymásra néztünk Briannel és megálltunk a tanár elött hogy mit akar nekünk már megint mondani.- egyszerűen imádtam a beadandótokat remek téma választás és a felépítése is tökéletes volt. de a legjobban még is az tetszik benne hogy mind a kettőtök nézeteit tartalmazza és mind ketten más nézőpontból közelítettétek meg szeretném ha a többi is ilyen lenne! és a végén felolvasnátok a többieknek. mert igazán tanulságos lehet mindenki számára. És fiúk erre igazán büszkék lehetek és ahogy látom nektek is jót tett a közös munka most végre kezdtek összhangba kerülni!

még hogy összhangba kerülni ugyan ez csak viccnek szánhatta?! próbáltam eltűnni gyorsan míg Brian nem figyel. ez egészen a suli kapujáig tartott míg nem Brian utol nem ért és a karomnál fogva rántott vissza magához.

- addig innen el nem mész míg el nem mondod mi a bajod!- nézet a szemembe próbáltam lerázni magamról a kezeit de nem hagyta.

- nincs bajom! és hagyjál nem kellene itt lenned és velem foglalkoznod!

- szerintem meg de. ugyanis levegőnek néztél egész órán és addig innen el nem mész míg el nem mondod hogy mivan és ha ahhoz ribanchoz van köze mert megzsarolt megint akkor csak tud ez nem csak a te problémád. szóval jobban jársz ha elmondod hogy mi is történt ma.- megadóan sóhajtottam egyet és csak annyit válaszoltam

- jólvan na! csak ne itt!