Safety Pin ✘ a.f.i. ✘

28. Life Can't Get Much Better

VANESSA

Még így másfél hónappal később is alig hiszem el, hogy leérettségiztünk. Hogy december elején, a nyári szünet kezdetével, a kezünkben tarthattuk az érettségi bizonyítványunkat. Hihetetlen, hogy eljutottunk idáig. Ráadásul, két csodás évet tölthettem öt nagyszerű barát társaságában. Nem is tudom, mi lenne velem nélkülük. Valószínűleg nem lennék ennyire boldog, mint amilyen az utóbbi években voltam.

Az ünnepélyes ceremónián az igazgatón kívül még néhány tanárunk is mondott beszédet. Többek között Lady Violet, Mr. Edwards és Mr. Burge is. Mindannyian remek véleménnyel voltak az egész évfolyamról. Sőt Ashtont és engem még ki is emeltek, mint az évfolyam, valamint az iskola legjobb tanulói. Persze Cassie-től most is megkaptam a szokásos szúrós pillantását, de már magasról teszek erre a tökfejre. Ez pedig még jobban dühíti őt.

Mikor az évkönyvünket nézegettem picit meglepődtem, mivel Ashtont és engem neveztek ki a suli legcukibb párosának. Pedig rengeteg más cuki párocska sertepertél az iskolánkban. Plusz, ami még aranyos gesztus volt a készítőktől, hogy „squad goals" címet kapta a baráti körünk. Hah, nem is gondoltam volna, hogy valaha lesz ilyen kis bandám, akikre mások is irigykednek, vagy felnéznek. Így büszkén mutogattam anyuéknak az évkönyvet.

Délután öt felé mentünk közös családi vacsorára, az Irwinekkel. Nagyon klassz estét töltöttünk együtt, rengeteget nevettünk és tényleg jól éreztem magam velük. Anyu és Ann nagy barátnőkké váltak az évek során. Sőt, Ann apuval is jól kijön. Igaz, már a kómám óta jóban vannak, és azóta csak erősödött a két család közti kötelék. Harryre továbbra is úgy tekintek, mintha a kisöcsém lenne. Illetve Harry és az öcsém nagyszerű barátok lettek. Habár, van köztük néhány évnyi korkülönbség, de nagyon jóban vannak. Lauren pedig példaképének tart. Mondjuk, én meg a sminkelési technikája miatt tartom őt annak. Hihetetlen, hogy milyen tehetséges benne.

Aztán egy gyors átöltözés után eljött a várva várt pillanat. Vagyis ezen az estén beléphettünk a végzősök báljába. Mondanom sem kell, csodás estét töltöttem a szerelmem, a barátaim, az osztály- és évfolyamtársaim társaságában. Rengeteget táncoltam Ashtonnal, sőt még a banda többi tagja is felkért. Végig nevettük és buliztuk mondhatni az egész éjszakát. Ráadásul 5sos kis fellépése is fergeteges volt. Azt pedig még jobb érzés volt látni, hogy a tanáraink milyen büszkék erre a négy fiúra.

Aznap még az sem ronthatta el a boldogságom, hogy alig pár hét múlva életem szerelme, és három jó barátom nyolc hónapos turnéra indulnak. Teljes mértékkel támogatom őket ebben. Hisz végre elérkezett a pillanat, hogy megkaphassák azt a figyelmet és áttörő lehetőséget, ami kijár nekik. És remélhetőleg, ez meghozza számukra a hírnevet. Hisz ők az a banda, akiknek igenis megjár ez, mivel marhára tehetségesek. És tudom, képesek arra, hogy rövid időn belül a csúcsra törjenek. Hogy mindenhonnan az ő nevüket harsogják a tinik. Érzem, hogy ez fog történni.

Nagyon örültem, mikor Ashton közölte velem ezt a nagyszerű hírt. Ám néha látszik rajta, hogy picit bántja a dolog. Mintha félne a távolságtól. Fél attól, hogy a távkapcsolat mégsem fog összejönni nekünk, és emiatt elveszít. De fölösleges aggódnia, hisz a szerelmünk erős és mindent kibír. És különben is, először csak három hónapot lesznek távol. És májusban itthon lesznek velünk. Szóval, nem olyan rossz a helyzet.

Én pedig mindvégig biztattam abban, hogy emiatt nem kell rosszul éreznie magát. Hanem igenis élvezze ki a pillanatot, hogy a One Direction elő zenekaraként beutazhatják a világot. Emellett pedig, megmutathatják a nagyérdeműnek a tehetségüket. És persze, azt tehetik, amire már nagyon régóta várnak. Vagyis koncertezhetnek. És ez marha csodás dolog.