Safety Pin ✘ a.f.i. ✘

14. Hey Mom, Hey Dad

VANESSA

  Kéz a kézben álltunk meg a házunk előtt. Felnéztem Ashtonra. A nap sugarai glóriaként ragyogták körbe feje körvonalát. Olyan, mint egy angyal. Ráadásul aranyos mosolya is fokozta a gyönyörű látványt. Mély levegőt vettem, és ismét a házunkra néztem.
  - Készen állsz? – kérdezte.
  - Azt hiszem, inamba szállt a bátorság. Nem hiszem, hogy menni fog. – zöld szemeibe néztem.
  - Ugyan már, Ness. – szájához emelte összekulcsolt kezünket, és egy puszit nyomott a kézfejemre. – Menni fog. – bájos mosolyától kirajzolódtak a kis gödröcskéi.
  - Oké, menjünk, még mielőtt meggondolom magam. – kuncogott Ash. Miután beléptünk, körülnéztem, hogy merre vannak a szüleim. De egyelőre nem láttam őket sehol sem. A nappaliba érve ledobtuk a táskáinkat. Ebből a szobából nyíló hatalmas üvegajtók tárva-nyitva voltak. Tehát, anyuék kint vannak a teraszon. Átcaplattunk a nappalin, és megtorpantam a küszöbön. A padlóig érő, fehér függönyök picit meglebbentek a langyos szellőben.
  Gondolom, rémült fejet vághattam, mivel Ashy bátorításképpen megcsókolta a vállam. Szerencsére volt annyi eszem, hogy indulás előtt visszaöltöztem. Legalább, így pólón át nem volt annyira érzéki ez a vállra puszi, mintha abban a vékonypántos topban lettem volna. Másrészt, eléggé megleptem volna anyuékat abban a fekete és szexi szettben.
  A szüleim épp sütkéreztek a napozóágyon. Öcsém, pedig a hintaágyban tespedve nyomkodta a telefonját. A hintaágy a kertünk szélében van, onnan pedig jól rá lehet látni az ajtóra. Remélem, még nem akar felnézni a telefonjáról.
  Óvatosan indultam kifelé, magam mögött húztam Ashtont. Mivel apáék háttal ültek nekünk, így „könnyebben" tudtunk kilopózni. Legalábbis azt hittem, könnyebb. De nem, a szívem így is mindjárt kiszakad a helyéről. Az izgatottságtól és félelemtől gombóc nőtt a torkomban. Összességében, sík ideg vagyok.
  Ashre néztem, és elengedtem a kezét. Letátogtam neki, hogy várjon itt. Mosolyogva bólintott. Megkerültem a két ágyat, és a velük szemben levő kis asztalhoz léptem.
  - Sziasztok! – kedvesen köszöntem rájuk.
  - Ó, szia drágám! – vigyorgott anya.
  - Mi a helyzet? – nézett fel a filmes magazinja fölött apa.
  - Öh... - hirtelen nem tudtam megszólalni.
  - Milyen volt a verseny? – anya máris kérdésekkel kezdett bombázni.
  - Remek. – kis hezitálás után, sikerült megszólalnom. – Mi nyertük ezt a fordulót. – mosolyogtam rájuk. Végig éreztem, hogy Ash engem bámul, ami még inkább rondított a helyzetemen.
  - Igen? – előredőlt anya. – Kincsem, ez nagyszerű! – vigyorgott.
  - Mit adtatok elő? – érdeklődött apa.
  - Tudod, a Three Days Grace-től az...
  - 'I hate everything about you'-t. – fejezte be helyettem az öcsém. Ránéztem, de ekkor még a mobilját babrálta.
  - Igen, azt.  - de honnan tudod? - És nagyon bejött a zsűrinek és a nézőknek is. Plusz 5 Seconds Of Summer két tagja is közreműködött...
  - Tényleg? – szólt közbe anya. Bólintottam. – Külsősöket is be lehet vonni?
  - Szerencsére igen.
  - Nessa, egyébként tudtad, hogy... - mondat közben elakadt Aaron szava. Meglátta Asht. Öcsi, kérdőn nézett rám. Picit megráztam a fejem, hogy ne tegye szóvá. Aztán ismét barátomra nézett, aki csak mosolyogva intett neki. – Khm... készítettek erről egy videót? – akadozva fejezte be a mondatát.
  - Nem, nem tudtam. – tehát innen tudja.
  - Oh, majd megnézhetjük? Kíváncsi lennék ezekre a srácokra.
  - Apa, persze, hogy megnézheted. – uramisten! Szerintem, nagyon nem kellene látnotok. Ashton vállával az ajtókeretnek dőlt. Nyilván arra vár, hogy bemutassam. – Viszont, fontosabb dolgot szeretnék mondani. A versennyel, és a duettel lenne kapcsolatos.
  - Csakugyan, Nővérkém? – öcsém zöldeskék szemeibe néztem. Kissé gonosz félmosoly ült ki arcára. Apu közben mellém lépett, hogy töltsön magának a limonádéból. Szerencsére nem fordult meg.
  - Igen, Aaron. – mordultam rá, aztán anyuékra néztem. – Anya, Apa... - kicsit megremegett a hangom, ahogy kikerekedett szemekkel meredtek rám. Nem fog ez nekem menni. – Szeretném, bemutatni nektek Ashton Irwint... - az említetthez léptem. Megfogtam a kezét, és szüleim elé húztam. – A duett társamat, aki egyben a barátom is. – mondatom végén kifújtam a levegőt. Ha apa épp most kortyolt volna a limonádéjából, biztosan kiköpte volna azt.
  - Hogy mid? – leesett az álluk. Ismét belém fagyott a szó.
  - Ashton, ő... izé... a barátom. – dadogtam. Aaron is közelebb jött hozzánk.
  - Üdv, Mr. és Mrs. O'Connell... - vigyorgott rájuk Ash.
  - Szóval, te lennél az az Ashton. – apa kritikus szemmel méregetni kezdte őt. Picit elhúzta a száját, mikor meglátta a bandanát a homlokán.
  - Személyesen, Mister. – Ash illedelmesen apa felé nyújtotta a kezét. Apa pár másodpercig hezitált, majd kezet rázott vele.
  - Ácsi! Mi ez az egész, édes lányom? – anya felpattant az ágyról.
  - Ne kapd fel a vizet...
  - Mrs. O'Connell, már egy ideje találkozgatunk Vanessával. – folytatta helyettem Ash.
  - Nessa, pár napja még azt mondtad, hogy semmi sincs köztetek. Hogy is van ez? – anya keresztbe fonta karjait.
  - Igen, tudom, hogy ezt mondtam. Hiba volt. Csak...
  - Nem tudta, hogyan is reagálnának kettőnkre. – fejezte be Ash.
  - Mégis, mióta tart ez köztetek? – anya kérdése hallatán egymásra néztünk.
  - Majdnem három hete. – lehajtottam a fejem.
  - Már három hete? – anya felemelte a hangját. Csak bólintottam, Ash összekulcsolta az ujjainkat. – Ügyesen titokban tudtátok tartani. – morcosan nézett ránk. – Aaron, te sem tudtál róla?
  - Csak sejtettem. – meglepve néztem rá. Azt hittem, mindent el fog árulni, hogy bemárthasson engem. – Arról viszont nem tudtam, hogy a próbákon kívül is találkoznak.
  - Érdekes. De miért titkoltátok ennyire? – zsebre vágta kezeit apa.
  - Tudom, hogy nem néztek valami jó szemmel a 5sos-os srácokra, de... Nem olyan rosszak, mint ahogy azt híresztelik róluk. – Ashre néztem, aprót bólintott, hogy folytassam. – Nézzetek csak rá. – barátomra mutattam. – Rosszfiúnak néz ki?
  - Ami azt illeti, Nessa, ezzel a fejkendővel és izompólóval, nagyon is punkos. – nevetett öcsi. – Miért, apa szerinted, nem így van?
  - Gondolom, ezeket csak az előadáshoz vetted fel. – apa ismét tetőtől talpig felmérte őt.
  - Mondhatni. – ingatta a fejét.
  - Ezt hogy érted? – kis vonallá húzta szemeit anya.
  - Hasonló stílusa van ehhez. – vágtam rá. Apa csak lebiggyesztette a száját. – De szerintem, most nem ez a lényeg.
  - Igazad van. – bólintott anya. – Miért nem mondtátok el? Vagy legalább csak jelezhetted volna, hogy tetszik egy fiú.
  - Tudom, hogy el kellett volna mondanom. De... mivel Ash tagja a 5sos-nak...
  - Ha jól tudom, nemrég vagy ott is tag. Igaz? – apa kíváncsiskodva mustrálta zöld szemeivel.
  - A suli első hetén vettek be.
  - Gondolom, már nagyon összerázódtatok. – Ash csak bólintott.
  - Tehát, Nessa is közétek tartozik? Mármint, nem a bandába, hanem csak a „csapatba"? – Ash felvont szemöldökkel nézett öcsémre.
  - Igen, azáltal, hogy a srácokkal lógok, így a nővérednek is köze van hozzájuk.
  - Nem nagyon tetszik nekem ez a dolog. – motyogta anya. Ledöbbenve meredtünk rá.
  - De anya! Mondom, hogy nem...
  - Hogy nem veszélyesek, Nessa?
  - Hogy nem vandálok, ahogy azt mondják. Szimpla tini fiúk, akik néha heccből csinálnak dolgokat.
  - Ühüm, épp ez az.
  - Anya... - sóhajtottam.
  - Mrs. O'Connell, nem tudom pontosan, mit hallott róluk, de egyáltalán nem olyan rosszak, mint hiszi. Igaz, régebben volt komolyabb ügyük, de már kiheverték azokat.
  - Nem hinném, hogy egyik napról a másikra ki lehetne heverni egy rendőrségi ügyet. – magyarázta apa.
  - Jó, ez már egy éve volt. Utóbbi időben nem csináltak semmi komolyabbat.
  - Nem tudhatod, hogy sulin kívül miként viselkednek.
  - Képzeld anya, tudom milyenek. Amióta együtt vagyok Ashtonnal, azóta jobban megismertem őket. Igazán aranyos és vicces srácok. Attól, hogy Mikeynak és Calumnak van pár tetkójuk, plusz Luke-nak piercingje, attól még semmivel sem rosszabbak, mint az átlagos tinik.
  - Így gondolod? – apa is megszólalt.
  - Igen, így. – határozottan mondtam. – Adhatnátok egy esélyt nekik. Vagy ha nekik nem is rögtön, akkor legalább csak Ashnek. – belekapaszkodtam a bal karjába.
  - Te is ilyen keményen tolod a punkot, mint a bandatársaid? – apu összevonta a szemöldökét.
  - Nem igazán mondhatom a srácokra sem, hogy punkok lennének. Igaz, mind a négyen szeretjük a punk-rockot, de ettől még nem leszünk gengszter punkok. – aranyos mosolyt villantott a mondata végén.
  - Ha az számít, mindhárman jeleskednek a zeneórákon. Ebből kiindulva nem lehetnek rosszak, igaz? Mármint, az órákra is figyelnek. Ha van valami, ami érdekli őket, az a zene. Már most nagyszerűek, és a mai előadásukkal is lenyűgözték a tanárokat. Ahogy már többször is megdicsérték őket.
  - Nem nagyzolásból, de tényleg így van. – helyeselt Ash. – Luke-nak pedig nagyszerű érzéke van a zenéhez.
  - Gondolom, egy dobossal kiegészülve még jobbak, nem? – mintha apának megenyhült volna a szíve.
  - Pontosan. Így sokkal többet ki lehet hozni a bandából.
  - Már korábban pedzegettük, hogy megnéznénk titeket egy próbán. Vagy valami.
  - És mivel együtt vagytok – mutatott ránk Aaron. – így könnyebb lesz bejutni a kulisszák mögé, mint egy külsősnek. – vigyorgott.
  - Komolyan erről akartok dumálni? – anya értetlenül pislogott. – Inkább arra kéne hangsúlyt fektetni, hogy megismerjük Ashtont.
  - De anya, mi is épp azon vagyunk. – értetlenül pislogott öcsi. Ash csak kuncogott.
  - Mondj magadról pár dolgot. – jézusom, mint valami állásinterjún.
  - Anya, ez most komoly? Totál úgy néz ki, mintha állásinterjún lenne. Nem ülhetnénk le beszélgetni? – hadartam.
  - Igaza van, Nessának. Ha nem akarod őrületbe kergetni szerencsétlen srácot, akkor legalább engedd leülni. – mutatott rá apa.
  - Jól van. – bólintott anya, és leült az egyik napozóágyra. Ash és én leültünk a másikra, anyával szemben. Öcsi pedig törökülésben ült le a fűbe. – Szóval? – anya kék szemeit Ashre szegezte.
  - Öh, mit is mondhatnék? – mosolygott. – Tizennyolc leszek júliusban. Nemrég költöztünk a kertvárosba. Van egy húgom és egy öcsém. Eddigi zene sulimat, ahova jártam, le kellett váltanom a költözés miatt.
  - Érthető. – bólogatott apu. – Sporttal hogy állsz? – ezt mindig benyögi, mivel ő ennyi idősen nagy focista volt. Ezért focizik az öcsém is.
  - Régebben tagja voltam egy úszócsapatnak.
  - Komolyan? – csodálkozott.
  - Igen, csak egy sérülés miatt letettem róla.
  - Sajnálatos. És ez a sérülés nem akadályoz a dobolásban?
  - Szerencsére, nem igazán. – kuncogott.
  - Tehát, azt mondjátok, hogy három hete tart a dolog. – vágott közbe anya.
  - Anya, mire vagy kíváncsi?
  - Hogy sikerült nem leleplezni magad?
  - Hát pedig volt rá párszor példa. – rötyögött Aaron.
  - Mire gondolsz? – szüleink egyszerre néztek rá.
  - Öh... - elszólta magát! – Valószínű, sokszor Ash miatt maradhatott ki esténként. Nem? – ránk nézett.
  - Igaz ez, Vanessa? – apa felvonta a szemöldökét.
  - Igaz. – válaszolt helyettem Ash. – Mivel a banda főhadiszállása az én garázsomban van, ezért Nessával is megbeszéltük, hogy a versenyre ott fogunk próbálni.
  - Csakugyan? – apa bevetette a szigorú tekintetét. Remélem, nem akar megint patáliát csapni, mint a múltkor.
  - Apa, nem kell rosszra gondolni. Nem történt köztünk semmi különös. A csókot leszámítva, persze. – Ash hozzám nyomta a vállát, hogy nyugtasson. – A múltkor is mondtam, hogy ő nem olyan srác.
  - Eszembe sem jutna kihasználni Nesst. – rám mosolygott, és hosszú ujjait az enyémekre fonta. Hatalmas tenyerében szinte elveszett a kezem. – Én, ténylegesen szeretem Nessát. – apura nézett, és állta apám szigorú tekintetét. Apró puszit nyomott a kézfejemre.
  - Ha már ilyen őszinte vagy, akár azt is megmondhatnátok, a múlt éjszakát kinél is töltötted, édeslányom? De tényleg őszintén. Gabynál, vagy Ashtonnal? – még az ütő is megállt bennem. Ashre néztem, aki csak megnyalta ajkát. Öcsém is izgatottan várta a választ, ahogy apa tekintete kezdett elsötétedni. Nagyot nyeltem, és szólásra nyitottam a szám. De Ashton megelőzött.
  - Tényleg őszinte leszek. Nálunk töltötte az éjszakát.
  - Hogy mit csinált? Ugye nem azt akarod mondani, hogy egy ágyban volt veled? – kissé hisztérikusan fakadt ki anya.
  - Nem, dehogyis! – tagadtam. – Laurennel aludtam.
  - A húgom. – pontosított Ash. Apa megkönnyebbülve fújta ki a levegőt.
  - És mi volt az oka, hogy nem jöttél haza?
  - Mondtam, hogy délután elhúzódott a tanítás, utána elmentünk Ash-hez próbálni. És mire végeztünk, addigra elmúlt tizenegy is. És...
  - Ne hadarj, mert dadogni fogsz. – nevetett fel öcsi.
  - Nem vicces, Aaron. – mordult rá anya. – És inkább úgy döntöttetek, hogy együtt éjszakáztok?
  - Mrs. O'Connell, tényleg nem velem aludt Ness. Bármily hihetetlen, de nem így történt. Mellesleg, haza szerettem volna kísérni, de anyám nem engedte, hogy éjszaka az utcát rójuk.
  - Igen, az anyukája nem engedett haza, mert veszélyes. Így hát maradtam. Viszont, tudom, fel kellett volna hívjalak, de...
  - Tudjuk, le voltál merülve. – kuncogott apa.
  - Jól van. Tegyük fel, elhiszem, hogy nem töltöttétek egy ágyban azt az éjszakát. – pedig ha tudnád, hogy valóban Ash ágyában aludtunk. – De ezentúl jelentést kérek, merre vagytok.
  - Ígérem, beszámolok róla. – anyára mosolyogtam.
  - Volt még valami kis hazugságotok, hogy leplezzétek a románcot?
  - Maximum az első randink. – Ashre néztem. Zöld szemei nyugodtságot sugároztak.
  - Másfél hete hívtam el vacsorázni, hozzánk.
  - Hozzátok?
  - Igen, hozzájuk. Ash egy vacsival lepett meg, amit ő készített.
  - Tudsz főzni? – döbbentségének adott hangot öcsi.
  - Tudok pár trükköt. – rákacsintott.
  - Otthonosan mozog a konyhában, és irtó finoman főz. – mosolyogva magyaráztam.
  - Mi a fene? – csodálkozott apa.