Safety Pin ✘ a.f.i. ✘

8. Addicted To You

VANESSA

  Miután hazaértem a suliból gyorsan felcaplattam az emeletre. Ügyelve arra, hogy egyik családtagomba se fussak bele. Nagyot sóhajtva zártam magamra a szobám ajtaját. Oké, alig egy órám van, hogy elkészüljek a randira. Annyira izgatott vagyok!
  Vettem egy gyors fürdőt, és még a hajamat is megmostam. Felvettem a barackszínű köntösöm, hajamat törölközőbe turbánoztam a fejem tetejére. Majd a gardróbom elé álltam.
- Oké, mit vegyek fel? – mivel nagyon szépen süt a nap... Elvégre nyár vége van, az istenit! Így kereshetnék valami egybe ruhát is, akár. A nagy kutakodás után, megakadt a szemem egy pánt nélküli, citromsárga ruhán, amit apró fekete virágminták díszítettek. Kivettem a szekrényből, és az ágyamra fektettem. Combközépig ért, derekát egy ízléses, csillogó öv ölelte körbe. Szoknyarésze kissé fodros, amiben jól lehetett pörögni. Finom kis dekoltázsa volt, ami nem mutatott sokat.
  Magamra kapkodtam a fehérneműt, aztán felöltöttem a csini ruhát. Jól megnéztem magam az egészalakos tükrömben. Hm, egész jó. A fésülködőasztalomhoz ültem. Hajszárítás közben, elgondolkodtam, hogy milyen frizurát kreáljak magamnak. Oldalt fogtam egy tetszőleges tincset, amit befontam, és fent áthúztam a másik oldalra. Egy fonott „hajpánt" féle lett az eredmény. Frissen mosott állapotban a hajam enyhén hullámos hatású. Így olyan, mintha be lett volna csavarva. Tetszetős.
   Ezt követően jöhetett a smink. Picit füstösebb sminket kreáltam magamnak. Majd jöhetett az elmaradhatatlan tus és szempillaspirál. Végezetül sötétebb rózsaszín rúzzsal emeltem ki ajkaim. Azt hiszem, nem estem túlzásokba sminket illetően. Legalábbis remélem.
   Nyakamba akasztottam egy hosszabb láncon lógó, nyitott könyvmedálú nyakláncot. Néhány ujjamra felhúztam egy-egy gyűrűt. Befújtam magam a kellemesen édeskés parfümömmel.
   Ahogy közeledett az indulás ideje, egyre inkább rám tört az izgulás. Gyomromban, megint pillangók hada kezdett őrült táncba. Lábaimat egy csini fekete platform magas sarkúba bújtattam. Biztonság kedvéért felvettem egy tört fehér bőrkabátot. Felkaptam a kis szütyőmet, és a mobilom, aztán az ajtóhoz léptem.
   - Oké, indulhatunk! – mély levegőt vettem, aztán lenyomtam a kilincset. Sietősen körbenéztem, de szerencsére, egy lélek sem tartózkodott a házban. Lesiettem az emeletről, végig azon imádkozva, hogy senki ne vegyen észre. Kiléptem az utcára, és sietősen elindultam.
- Szia, Vanessa! Hova tartasz? – megtorpantam az ismerős hang hallatán.
- Aaron, hát hazaértél? – nagyot nyelve fordultam meg.
- Nagyon úgy néz ki. Szóval, merre mész? – nagy szemekkel nézett rám.
- Öh, sétálni. – összevonta szemöldökét.
- Ilyen cuccban?
- Öcsi, nagyszerű idő van. Miért ne lehetnék ebben?
- Túlságosan flancos egy egyszerű sétához. – ujjaival dobolni kezdett a biciklije kormányán. – A cipőd meg túl kényelmetlen egy hosszabb gyalogláshoz.
- Most ehhez volt kedvem. Nem mindegy?
- A dobosoddal találkozol? – ledöbbentem a kérdése hallatán. Holott nagyon is éreztem, hogy szóba fog jönni Ashton. – Ezt igennek veszem. – szólalt meg, miután pár percig csak bámultuk egymást, válaszomra várva.
- Kérlek, Öcsi, ne árulj be anyuéknak! – szinte könyörgő volt a hangom. Meglepettség tükröződött szemeiben. – Még nem... Nem tudom, hogyan reagálnának, szóval. Kérlek, most az egyszer, ne legyél gonosz, és... - elharaptam a mondat végét. – Ha megkérhetlek, mondd azt, hogy még az előadáson vagyok, vagy beraktak délutánra valami programot a suliban...
- Jól van, Vanessa, értek a szóból! És ne könyörögj már ennyire kétségbeesetten. – vigyorgott.
- Akkor számíthatok rád, Aaron?
- Még meglátom. – megrántotta a vállát.
- Egy angyal vagy! – átöleltem, és egy cuppanóst nyomtam arcára.
- Na, Nessa, azért vegyél vissza! – eltolt magától.
- Köszi, Öcsi! Imádlak! – elköszöntem tőle, és otthagytam. Út közben elővettem a telefonom, és bedugtam a fülhallgatót a fülembe. Szerettem zenét hallgatni, bárhol is vagyok. Most viszont még jobban átjár a zene, hisz csodálatos idő van. A nap melegen süt, langyos szél lengedezik.