Safety Pin ✘ a.f.i. ✘

6. Drives Me Crazy

VANESSA

  Miután Ashton elment, vigyorogva siettem fel a szobámba. Teljesen ledöbbentettem saját magam, hogyan voltam képes megpuszilni őt. Minden esetre nem bántam meg. Pláne az elégedett mosolyát látva. Melegség tölti el a szívem, ahogy beugranak az este emlékei. Hihetetlen mennyire édes egy srác. És mintha én is kezdeném érezni azt, amit a tanárnőim mondanak. A kémia meg van köztünk...
   Vigyorogva, laptopommal együtt ültem az ablakba, pontosan oda, ahol korábban Ash ült. Nem tudom mi vitt rá, de rákerestem pár 5sos videóra, hogy azért képben legyek velük. Bár Gaby már korábban is gondoskodott a reklámozással. Épp, Mike és Luke énekeltek valami Julietről, miközben jobbra az ajánlások között megakadt a szemem egy videón. Először azt hittem rosszul látok, így rákattintottam. Majdnem dobtam egy hátast, mikor beütött a felismerés. A videóban két srác ücsörgött, az egyiknél gitár, a másik pedig egy hangfalszerűn ülve dobolt. Szürke cipzáras-kapucnis pulcsiban feszengett Ashton, miközben dobolt. Itt is ki volt vasalva a haja, ahogy a mai napon. A karomon és a hátamon futkosni kezdett a hideg, mikor elkezdett énekelni. Istenem! Annyira cuki, és iszonyat jól énekel. Pislogni se mertem, nem akartam egyetlen másodpercről sem lemaradni. Banyeg, nem is mondta, hogy vannak feldolgozásai! Erről holnap biztosan számon kérem.
  Miután rá tudtam venni magam, hogy elszakadjak a videótól, gyorsan belinkeltem Gabynak is. Hasonló reakciójú válasz érkezett felőle. Ő sem tudta, hogy vannak ilyen videói. Plusz folyton kis szívszemű emojikkal bombázott. Jaj, te lány! Mindig túl dramatizálod a dolgokat.
  Az éjszaka folyamán még vagy két videót sikerült találnom tőle. Teljesen beleszerettem a hangjába. Többször is újrajátszottam a videókat, és csak olvadoztam rajtuk.
   Illetve, feltöltöttem a legjobban sikerült képet, amit Ash készített rólam. Gaby rögtön le is csapott rá. Egyből kiszúrta, hogy Ash szemüvege van rajtam. Részleteket követelt, miközben mindenféle elmélettel rukkolt elő, miként is került rám a szemüvege. Még mielőtt bármivel meggyanúsított volna, gyorsan leírtam neki, mi történt. Ismételten csak szívecskékkel bombázott. Már nem is reagáltam rájuk, mert tudtam, hogy ezzel még inkább csak azt érem el, hogy ezzel szívasson. Néhány dolgot még elmeséltem neki az est folyamán történtekből. De a búcsú puszit és a hosszas kézfogásokat nem említettem.

Reggel a suli folyosóján szinte zombiként haladtam. Fogalmam sincs mikor keveredtem ágyba. Arról meg pláne nem tudok semmit, miként is jöttem el otthonról. Hogyan vettem fel a fekete picit fodros szoknyám, meg a térdnél cicafül mintájú térdzoknimat. Vagy a bordó hosszú ujjú felsőm. Ehh, kellett nekem hajnalig videókat nézegetni és Gabyval trécselni?
- Na, hellóka! – vigyorogva ölelt át barátnőm.
- Mm... szió! – elnyomtam egy ásítást.
- Itt valaki nagyon álmos. – szélesedni kezdett a mosolya.
- Nem tudom, ki tartott fel?
- Szerintem, egy roppant cukker, világosbarna hajú és zöld szemű srácot kéne okolnod helyettem. – állával mögém bökött. Hátrapillantottam. Földbe gyökerezett a lábam, mikor észrevettem a tömegben. Jobbára a bandájával. Ma egy picivel göndörebb volt a haja, a tegnapinál. Kapucnis pulcsit viselt, melynek a kapucnija és az ujjai feketék voltak, a többi része szürke. A kapucnit a fejébe húzta, de elöl jól láthatóak maradtak a szemébe hulló tincsei. Lélegzetelállítóan fest!
   Valamit erőteljesen magyarázott barátainak, miközben feljebb tolta a szemüvegét. A következő pillanatban Luke hangosan felnevetett. Majd a többiek is bekapcsolódtak. Aztán Ash egyenesen rám nézett a nevetéstől begörnyedő szöszke fölött. Mintha tudná, hogy figyeltem. Zavaromban elkaptam róla a tekintetem. Gabrielle kuncogni kezdett.
- Totál elvarázsolt, nemde? – vigyorgott barátnőm.
- Nem is tudom. – ökölbe szorított kézzel takartam az arcom, hogy ne látszódjon az elpirulásom.
- Vanessa... - oldalra billentett fejjel kezdte. – Látom rajtad, hogy epekedsz utána. És érzem, hogy az éjszaka nem mindent mondtál el. Miért titkolózol előttem?
- Én, nem is...
- Nem? Miért is a képről kellett megtudnom, hogy elcsórtad a szemüvegét?
- Nem tartottam eget rengetően fontosnak.
- Ühüm. Szóval, hadd halljam, miről maradtam még le?
- Beszélgettünk a hobbijainkról. – többek közt ez igaz is. – És rengeteget énekeltünk. Ennyi, nem valami izgalmas. Nem is értem, mit vársz. – hátamat a falnak támasztottam, így feltűnés nélkül tudtam stírölni cuki pofiját. Egy pillanatra megint találkozott a tekintetünk. Majd egy aranyos, féloldalas mosolyt villantott rám. A számba harapva babráltam fekete szoknyám szegélyével.
- Ja, ez a kis flörtölés sem arról árulkodik, hogy semmi sem történt előző este. Igaz?
- Miért, mire gondolsz, mi történt? – mondtam, anélkül, hogy ránéztem volna.
- Nálatok sosem lehet tudni.
- Megnyugtatlak, tényleg nem történt semmi különleges. – megszakítottam Ashtonnal való szemezést.
- Aha, látom mennyire. – furcsán méregetett. – Netán elcsattant egy csók?
- Butaságokat beszélsz! – legyintettem, és elindultam.
- Vanessa, komolyan kérdeztem! – loholt utánam.
- Én meg komolyan mondtam. Szerinted, nem ugrottam volna visítva a nyakadba, ha megtörtént volna? – megálltam, hogy beérjen.
- Jé, erre nem is gondoltam. – csücsörített. – Várjunk csak! – felmutatta az ujját. – Akkor bevallod, hogy...?
- Milyen ügyben is zajlik a vallatás? – érdeklődve nyújtogatta nyakát Michael. Ekkor tűnt fel, hogy a banda előtt álltunk meg. Basszus, Vanessa! Muszáj volt pont itt megállnod?
- Öh, nem fontos. – bájvigyort villantottam rá.
- Csak nem róla van szó? – átkarolta Ashton vállát, plusz a mellkasára tette a kezét.
- Dehogy! – picit magasabban jött ki, mint terveztem. Hiába, ez van, ha zavarban vagyok. Luke csak felvonta a szemöldökét és beszívta a száját. Látszott rajta, hogy mondani készül valamit, de inkább magában tartotta.
- Nem hinném, hogy rólam lenne szó. – mosolygott a kékhajúra, aztán rám az érintett.
- Nekem nagyon úgy tűnt. – kapcsolódott be Calum.
- Oké, mindenkit megnyugtatnék, nem Ashtonról volt szó. – előrébb lépett barátnőm. A fiúk csak hümmögtek.
- Ha már ilyen szépen összegyűltünk, akkor bemutatnálak egymásnak titeket! – Ash kihámozta magát Mike karja alól. – Gondolom, nem nagyon ismeritek egymást. – körbenézett a kis társaságunkon.
- Személyesen nem igazán. – motyogta Calum.
- Vanessa, Gaby! – közénk lépett. – Luke, Calum és Mikey. – egyesével mutatott rájuk. – Fiúk, ő Gabrielle. – felé bökött. – Ő pedig... - ujjai finoman súrolták a hátam.
- Porcelánbaba! – vihogott fel a punk.
- Én is örülök a találkozásnak, Kékhajú! – vigyorogtam rá. A többiek meg nevetésben törtek ki.
- Pontosabban, Vanessának hívják. – magyarázta Ash, aki még mindig a hátamon nyugtatta a kezét, miközben aranyos mosollyal az arcán nézett a szemembe. Még mielőtt elmerültem volna zöldes barna szemeiben, Calum hangja eloszlatta a rózsaszín ködöt.
- Nagyszerű Ashton, köszönjük, hogy bemutattad a kis barátnődet!
- Hogy kimet?
- Hogy kijét? – egyszerre kérdeztük Ashel.
- Ne is tagadjátok. Látom rajtatok, csupa szivárvány minden körülöttetek. – vigyorogva magyarázott.
- Köszi, Calum a hasznos infót. Örülök, hogy helyettünk is ilyen tisztán látod a dolgokat. – komoly arcot vágott Ashton. – Lehetnél valami szívszakértő, ha már ennyire belejöttél. Már el is tudom képzelni a kis standodat. A tetején ez a felirat állna: Dr. Calum, a Szerelem Doktor. – felemelt kezekkel mímelt egy bannert. Mike hangosan felröhögött. Aztán hasát fogva görnyedt a röhögéstől.
- Ashton, ez kegyetlen volt. – vigyorgott a szőke is, ahogy mindannyian. Calum sértődötten dugta zsebre kezeit.
- Pedig akkor is látszik a szivárvány. – motyogta.
- Hogy haladtok a próbával? – szólalt meg a punk, miután összeszedte magát. Összenéztünk Ashel.
- Sze... Szerintem egész jól. – Mike-ra néztem.
- Szerintem éneklés helyett, inkább randira kéne mennetek. – dünnyögte Calum, Luke csak unottan sóhajtott, és előkapta a telefonját.
- Calum... - felhúzta az orrát Ashton.
- Most miért, nem igazam van? – széttárta karjait.
- Inkább hagyjuk, Hood. – meglökte a punk. – És azt nem árulhatjátok el, hogy melyik dalt fogjátok nyomatni?
- Meglepi. – válaszoltam.
- Imádom a meglepiket! – Luke egy pillanatra rám nézett a telójáról.
- Kár, pedig szívesen meghallgattalak volna titeket. – folytatta barátnőm.
- Még te sem tudod? – csodálkozva nézett rá Michael. Gaby csak megrázta a fejét.
- Mostanában, túlságosan szeret titkolózni előttem. – sandán rám nézett.
- Én nem is...
- Nem-e? – felemelte a hangját. Mikey csak vigyorgott rajta. Feltűnt, hogy Luke bámulni kezdi Ashtont, aztán a mobilját. Utána megint Asht és újra a kijelzőt. Mi a fene?
- Ho-hó! – szólalt meg végül. – Haver, mivel magyarázod ezt? – Ash képébe nyomta szürke mobilját.
- Eh... - aranyosan felnevetett. – Meg tudom magyarázni. – kapucniját kezdte igazgatni a fején.
- Mégis micsodát? – érdeklődött a punk, és Ashton mögé állt, hogy meglesse a képernyőt.
- Ejha, igazán klassz lejtése van ennek a pulcsinak. – szinte nyál csorgatva bámulta a kijelzőt.
- Szóval, Ashton, hogy is volt ez? – felvonta szemöldökét a szöszke. – De te is nyugodtan megmagyarázhatod, hogyan került rád Irwin szemüvege. – felém fordította a telóját. Megharaptam a szám, mikor megláttam a tegnap este készült képet.
- Nem kell semmi durvára gondolni. – Calumra néztem.
- Miről van szó? – Luke mellé lépett, hogy megnézze a képet. – Kisanyám! – füttyentett, aztán hasonló nyál csorgató képet vágott, mint punk társa. – Nem semmi! De mit is kell nézni? Tán a csillagokat? – értetlenül nézett körbe.
- Jézusom, a szemüveget. – magyarázta Gaby.
- Ja, hogy van rajta szemüveg is? – ismét a képre sandított Cal. – Jé, most, hogy mondod. Ez Irwiné?
- Ühhüm. – csücsörítve bólintott barátnőm.
- Mondtam én, hogy járnak. – vigyorgott a basszusgitáros.
- Mi nem is... - egyszerre tiltakoztunk, mire barátnőm felnevetett.
- Drágáim, nincs mit tenni! Ketten vagytok négy ellen. – vigyorogva lépett a srácok mellé, így mi egymás mellett maradtunk Ashel.
- Na, meséljétek már el, mi történt! – türelmetlenkedett Luke. Úgy tűnik, tényleg nagyon érdekli a téma. Ash rám nézett, jelezvén, kezdhetem a beszédet. Gyorsan felvázoltam, mi történt Wright tanárnő óráján. Michael megint nevetésben tört ki, mikor Evelyn magyarázatához értem. Calumnak leesett, hogy Evelyn ígérte be neki a videót. Megkért, hogy kérjem el a videót, mert ő nem akarja megfűzni a csajt. Legalábbis erről. Ezt követően Ashton folytatta tovább a próba fejleményeivel.
Mire Ashton a sztori végére ért, addigra mindhárom srác csak sejtetősen bólogatott. Luke pedig húzogatta a szemöldökét.
- Reménytelen eset vagytok. – megrázta fejét duett társam.
- Nem jobban, mint ti. – tette hozzá Calum. Nem sokra rá megszólalt a csengő, így szétszéledtünk. Illetve Gaby a másik irányba ment, a három srác együtt lécelt le. Ismételten kettesben maradtam Ashtonnal.
- Hát, nem ártana órára menni. – felpillantottam rá. Bólintott, én pedig mosolyogva elindultam, hátrahagyva őt. – Nem jössz? – a vállam fölött néztem vissza.
- De, persze. – leblokkolva indult meg. – Eh, remélem, nem haragszol a srácokra.
- Jaj, hagyd csak! – legyintettem. – A kamasz fiúk már csak ilyenek. – rámosolyogtam. – Nagyon jól tudtam mire számítsak, mikor feltettem a képet. Biztos voltam benne, hogy a bandatársaid hasonlóképpen fogják lereagálni a szemüveg dolgot. Szóval... Különösebben, nem zavar. – szembefordultam vele. – Téged?
- Egyáltalán nem izgat, mit gondolnak. – szemei barnábban csillogtak.
- Ennek örülök. – beleharaptam a számba. Ismételten elkapott egy különös érzés, amitől meg akartam érinteni az arcát. Vagy leginkább az arcába hulló szőkésbarna tincseit. Nem bírtam ellenállni a kísértésnek, ezért úgy tettem, mintha csak egy szempillát vennék le róla. Lassan felé nyújtottam a kezem. – Öh, egy szempilla... - közelebb léptem hozzá. Majd finoman megérintettem a pofiját, és picit végighúztam rajta az ujjam. Egy pillanatra lehunyta szemeit. Aztán halk sóhaj hagyta el ajkait. Mély levegőt vettem, hogy nyugtassam magam. Ekkor tűnt fel, hogy az arcáról az ajkai szélét érintve, az állára siklott a kezem. Ajkaink alig pár milliméterre voltak egymástól. Magamon éreztem a leheletét, amitől kirázott a hideg. Ha egy leheletnyit megmozdítom a fejem, könnyedén megcsókolhattam volna.
   A mögötte levő ajtón átszűrődő, hangos puffanás és a vele együtt érkező nevetés zökkentett vissza a valóságba. Így automatikusan szétrebbentünk. Elpirulva hajtottam le a fejem. Az ajtóhoz lépve, előreengedett. Talán öt perc telt el az órából, így nyugodt szívvel léptem be rajta. Tudván, hogy Edwards még nem ért ide. Elfoglaltam a szokásos helyem, így Ashtontól két padsor választott el. Viszont gond nélkül legeltethettem rajta a szemem, hisz simán ráláttam. Ahogy ő is rám.
   Épphogy leültünk, máris nyílt az ajtó és Edwards jelent meg. Uramisten! Tutira látott minket a folyosón! A tanár sunyi mosollyal az arcán foglalta el a helyét. Most már biztos vagyok benne, hogy látta a majdnem csókot. Hát ezt nem hiszem el! A tanáriban egész nap rajtunk fognak csámcsogni. Basszus, Nessa!
  - Szép jó reggelt a fiatalságnak! – nézett át az asztalán tornyosodó könyvek között. – Remélem, mindannyian kipihenték magukat, hogy újult energiával csaphassunk bele a mai kihívásba! – hosszasan ecsetelte, hogy milyen feladat vár ránk. De képtelen voltam figyelni a szavaira. Csakis Ashton arca lebegett a szemem előtt, mikor csókra készen hajoltam hozzá.
  Ismételten rásiklott a tekintetem. A kapucni már lekerült a fejéről, így szabaddá téve göndörödő, rövid fürtjeit. Feljebb tolta a szemüvegét, miközben erőteljesen figyelt a tanárra. Tollát megint ujjai között forgatta. Nahát, ugyanezt csinálja a dob ütőkkel is. De cuki. Teljesen belemerültem a bámulásába, vagy jobbára az álmodozásba. Felvillant néhány emlék az estéről. Mikor megfogta a kezeimet és mélyen a szemeimbe fúrta az övéit. Vagy, ahogy eltűrte a hajam, és ahogy majdnem megcsókolt. Aztán, mikor megpusziltam az arcát. Az édes mosolyai és göndör kacajai. Teljesen rabul ejtett ez a srác...
  - Khm, O'Connell kisasszony – megborzongtam a nevem hallatán. – úgy látom ma nagyon elkalandozott a figyelmed. – Ash felé pillantott a tanár. – Bár meg tudom érteni, Napsugaram, de azért ne vidd túlzásba a rajongást! – páran felnevettek. Én pedig elpirulva lesüllyedtem a széken. Ashre néztem, arcán egy féloldalas mosoly jelent meg. Tehát tudja, hogy a tanár rá célzott. Nagyszerű!
Halk sutyorgást hallottam a hátam mögött. Ha jól vettem ki, épp azt tárgyalta két lány, hogy ki vonhatta el a figyelmem. Majd egy másik csaj cincogó hangon odasúgott nekik, amit tökéletesen értettem.
- Egyértelmű, hogy Ashton. Ki másért epekedne? – tényleg ennyire nyilvánvaló? Visszább kell vennem az indulataimból.
- Ó, mondasz valamit, Kris! – válaszolta Serena. Az ő hangját legalább felismerem.
- Úgyis duett társak, nyilván jobban megismerték már egymást. Ha értitek, mire gondolok? – kacéran nevetett fel. Ez most komolyan azt hiszi, hogy...
- Mi számít jobbannak? – fordultam hátra. Mindhárman meglepve néztek rám.
- Öh, hát... - hebegett Serena.
- Azt, hogy... - folytatta Kristen.
- Csak a hobbijait és a kedvenc filmjeire céloztam.
- Reméltem is, Trisha. – vágtam egy grimaszt. – Már kezdtem megijedni, hogy azt hiszitek, kikezdtem vele.
- Á, mi nem... Dehogy! Még csak nem is céloztam erre. Pff... - segítségkérőn nézett Serenára.
- Talán ne mindig magadból indulj ki, drágám. – leesett az álla. Én meg nyomtam egy 100 wattos bájvigyort, és visszafordultam. Hát ezt nem hiszem el! Attól, hogy csapattársam, nem jelenti azt, hogy rögtön ki kell kezdenem vele. Jézusom!
Egy darabig mérgelődve szorongattam a tollam. Közben, azért párszor, lopva rápillantottam Ashre. Ahogy most is. Találkozott a tekintetünk, aztán bájosan elmosolyodott. Én pedig zavaromban a hajammal kezdtem babrálni, mire még szélesebb lett a mosolya. Na, jó, beismerem! Tényleg félreérthető jeleket küldünk a kívülállók számára, azzal, hogy bájologunk egymásnak.