Safety Pin ✘ a.f.i. ✘

7. Fire In My Heart

Hi or hey!
Egy kis karácsonyi meglepetésként jelentkezem az új fejezettel. Remélem, tetszeni fog, és nem nagyon sülök fel vele! :)
Boldogságos Karácsonyt kívánok nektek, my sweethearts!
XX

VANESSA

  Reggel álmodozva keltem fel. Még mindig az előző este hatása alatt vagyok. Folyton a csókokon és az öleléseken pörög az agyam. Na, meg persze Ashton irtó cuki mosolyán és zöld szemein. Ajh, el se hiszem, hogy ez mind velem történt meg.
  Vigyorogva álltam a szekrényem elé, némi ruha után kutakodva. Egy sima világos, picit szakadt farmert és egy „univerzum" mintás pólót, illetve farmerkabátot vettem fel. Lábaimat egy narancssárga Conversbe bújtattam. Dúdolva ültem le a fésülködőasztalomhoz. Tekintetem megállapodott a boldogságtól majd kicsattanó arcomon. Az egyre csak szélesedő mosolyom levakarhatatlannak hatott. Nem csoda, hisz Ashtonnal közelebb kerültünk egymáshoz. Még mindig felfoghatatlan ez az egész.
  Megfésültem a derekamat verdeső hajam. Egy laza fonatba rendeztem, és baloldalra húztam az egészet. Smink gyanánt halványan kihúztam a szemeimet, és szempillaspirált dobtam fel az amúgy is hosszú pilláimra. Ennyi elég is!
Épp egy angyalszárnyakat formázó gyűrűt húztam fel az ujjamra, mikor tudatosult bennem, hogy ma délután lesz az előadás. Biztosan fel vagyunk készülve rá? Kissé elkapott a pánik. Uramisten! Előadás után pedig Ashtonnal randizom! Megszédültem, így megkapaszkodtam az asztal szélében. Muszáj ennyi sokkhatásnak érnie így kora reggel? Komolyan már előre félek ettől a naptól! Mély levegőt vettem, hogy nyugtassam magam.
Miután sikerült összeszednem magam, és a pánikot ismételten jókedv vette át, elindultam az ajtó felé. Amint kinyitottam az ajtót, öcsém zöldeskék szemeivel találtam szembe magam.
- Ah, jézusom! Aaron a frászt hozod rám. És minek állsz őrt a szobám előtt?
- Csak kíváncsi voltam, hogy van az én nővérkém eme szép, napsütéses reggelen. – sunyi mosolyt villantott.
- Mit érdekel az téged? – behúztam magam mögött az ajtót. Megvonta a vállát.
- Nem ma van az előadásotok? – kíváncsiskodva nézett.
- De, igen. Miért?
- Nem is izgulsz miatta?
- Még szép, hogy izgulok. De asszem még tartogatom az igazi pánikot, hisz csak délután lesz.
- Ühüm... - szinte úgy leste a szavaimat, mintha bármikor elszólhatnám magam Ashről. Elindultam a lépcső felé, persze megint az utamba állt.
- Mi van Öcsi, mit szeretnél? – unottan néztem rá.
- Mit fogtok énekelni, Ashtonnal? – borsódzni kezdett a bőröm Ash neve hallatán.
- Dream, az Imagine Dragonstól.
- Komolyan? Hűh, az klassz lehet. Szívesen megnéznélek titeket. – vigyorgott.
- Örülök, hogy ennyire érdeklődsz. – ismét elindultam, ő pedig loholt utánam, majd elém vágott. – Oké, mit akarsz? – széles vigyora lassan halványulni kezdett. Majd komollyá vált az arca.
- Merre voltál este?
- Gab...
- Mondtam, hogy engem nem etetsz be ezzel a szöveggel. Szóval?
- Aaron, komolyan vele tanultam. – összevonta szemöldökét. – Mégis, mire gondolsz, hol voltam?
- Mondjuk a duett társadnál? – elkerekedett a szemem.
- Én nem...
- Vanessa, ha nem nála voltál, akkor miért vörösödtél el?
- Ez csak pirosító, nagyokos!
- Szóval, Ashtonnál voltál? – még a szavam is elakadt.
- Természetesen, nem. Oké? – picit sértődött fejet vágott. Még neki áll feljebb! Hihetetlen ez a kölök. – Honnan jött ez egyáltalán?
- Nem is tudom? – ártatlan fejet vágott. – Rád kell csak nézni. Majd kicsattansz a boldogságtól.
- Csak örülök, hogy péntek van. Ennyi az egész.
- Ühüm, gondolom mennyire. – most ő nézett rám unottan. – Nyugodtan bevallhatod, hogy vele töltötted az estét. Én ezt már randinak nevezném.
- Mi van? – kicsit hangosabban jött ki. – Csak az előadásra készültünk fel!
- És bumm! – összecsapta tenyereit. – Pontosan, erre a reakcióra vártam! – ismét sunyin vigyorgott. Baszki Nessa! Sikerült elszólnod magad. – Az is megfelel egy randinak.
- Aaron, nem randiztunk, csak próbáltunk a mai...
- Ismét szuggerálni akarsz? – szavamba vágott. – Megint csak nem fog összejönni. Láttam, amit láttam, Nővérkém!
- Mi? Mégis mit láttál?
- Áh, igazad van, semmit. Csak halványan tudtam kivenni, ahogy cukin ölelkezve, smárolsz Ashtonnal. – lehunytam a szemem, hogy összeszedjem a gondolataim. Ezt nem hiszem el!
- Aaron, rosszul láttad. Beismerem, tényleg nála voltam, de csakis énekeltünk. Semmi egyéb nem történt. És igen, hazakísért. De nem csókolt meg, szimplán megölelt. Ennyi az egész.
- Háh, még hogy rosszul láttam? – meglepve nézett. – Vanessa, nem vagyok vak! Ráadásul, totál kivehető volt, ahogy smároltok. Örülj neki, hogy anyuék nem látták! Bár nem lennék meglepve, ha nem így lenne. Erre nem is gondoltatok? Áh, abban a pillanatban nem hiszem, hogy a sűrű, rózsaszín cukorszirupon át, láttatok bármit is. Nem igaz? – hadarta egy szuszra.
- Öcsi, ugye nem fogsz beárulni?
- Tehát beismered? – sóhajtva néztem le.
- Tudok mást tenni?
- Nem igazán! Szemtanúja voltam a búcsúcsókotoknak. – vigyorgott.
- Ugye tudod, hogy ezt még visszakapod?
- Semmivel sem tudsz megfogni! – nevetett.
- Azt még meglátjuk! – grimaszoltam. – Oké, megtudtad, amit akartál. Most már mehetek? Ne légy szívtelen, úgyhogy engedj utamra.
- Csak tessék, borulj nyugodtan duett partnered karjaiba. – tovább nevetett.
- Te kis... - felhúztam az orrom, aztán ott hagytam.
- Minden esetre, irtó cuki, mennyire le kell hajolnia hozzád. – fuldokolt a nevetéstől. Egy pillanatra megtorpantam, aztán letrappoltam a lépcsőn. Hát ezt rendesen elszúrtuk! Basszus, nem is figyeltem, hogy bárki megláthat minket. Ajh, ekkora égést!