A rosszcsaj élete /BEFEJEZETT/

26.rész

Miért zavar?!

Hazasétàltunk Camyval. Majd amint beléptünk a hàzba nekivàgtunk  a készülödésnek.
Jó lenne ha fél óra alatt kész lennénk😕.

Camyval azt beszéltük meg, hogy én neki, ő pedig nekem csinàlja meg a sminkét, és a hajàt.
A hajjal kezdtünk. Én begöndöritett hajat kértem, amit a fodràsznőm meg is csinàlt. Majd én is úgyan ezt neki.

Most jön a smink. Én nekem egy szép közepes vastagsàgú tus vonalat húzott. Majd szemhéjamat egy fekete csillogó szemhéjpuderrel díszítette. Plusz jött még egy kis aprosàg. Alapozott nem kaptam, mert minek?! A bőröm szép. Szerencsére nem voltak patanàsaim, időnként jött ki egy-két darab. Amit esténként mindig kigyilkoltam a fürdőszobàba. Na meg egy hàzban, ahol van vagy 50 ember nincs hideg. Csak leizadnàm, főleg hogy még ugràlok is ... Tett fel egy kis pirositot, és rúzst. Egy szép vörös rúzst. Mint mindig...

Camy következett. A sminkelés mindig is az erősségem  volt, így mindent kisújból kiràztam. Camyra is szintén egy tus vonal került, rózsaszín szemhéjpuderrel. Rózsaszín rúzzsal, és pirositoval.
A végén megszemléltem a végeredményt. Gyönyörű volt az előttem ülő làny. Igaz amúgy is az volt , de most sminkel! Varàzslatos. Jól àllt neki a túlzott smink. Mondjuk kinek nem?!
Megfordult , és belenézett a tükörbe.
-Köszönöm! Nagyon szép lett! Jól sminkelsz!-ujjongott.
-Szivesen!
Anya nagyon szépen tud sminkelni . Tőle tanultam mindent , amit tudok. Én nem tudom honnan a büdös francból ilyen ügyes?! De örülök hogy megtanított.

Gyorsan felvettük magunkra a ruhàinkat.
A szoknyàk alà vettünk harisnyàt, mert azért nem volt màr olyan jó idő odakint. Eléggé közeledtünk a télhez. De mit akkarok?! Hiszen màr nagyban novemberben jàrunk.

Bepakoltunk tàskàinkba , majd kabàtunkat , és fekete magasarkuinkat felkapva,  kiléptünk a sötét utcàra.

Kicsikét szétfagytunk , így gyorsan szedtük làbainkat. Bekanyarodtunk az utcàba.
Màr ott hallani lehetett a zene dübörgését. A szomszédok örülhetnek😂😮.

A hàz elé érve rögtön szembe talàltuk magunkat a bagós tàrsasàggal. Én is cigiztem màr, vagyis kipróbáltam egyszer. Nem nagy cucc az egész, az íze is eléggé szar , úgyhogy nem hiszem, hogy ràszoknék. Persze jó lehet nyugtató hatàsként ,de nem akkarok függő lenni. Főleg nem 16 évesen. Ennyi eszem még nekem is van...talàn.
Na meg volt a màsik réteg. Az ittasok. Közülük is àlldogàlt kint pàr darab. Hangoskodtak, vagy valami hülyeséget csinàltak. Alap részegség. De ordibàlàsukat szinte alig lehetett hallani, elnyomta a hàzból kiszürödő hangok.

Belépve a hàz ajtajàn megcsapot az a különös „buli van” érzés. Hatalmas tömeg àll előted. Sötét van, csak a színes fények vilàgitanak. Az a tipikus alkohol szagú levegő. A zene jól esően hangos „zaja”. Amikor az embernek orditanod kell , hogy meghallja a hangodat. Ekkor szokott az előfordulni , hogy elmegy a buli végére a hangod.
Idebent màr nem fàztunk. Eléggé meleg, és levegőtlenség úralkodott . De mit vàrsz ennyi emberrel egy hàzban?!

Első lépésünk  a konyhàba vezetett. Nem ,nem alkoholt akkartunk inni!!! Ààà soha. Pfff. Miket gondoltok. Csak egy kis felpörgető üccsit , amitől nem fàradsz el , és jól érzed magad. Energia ital? Nem ez màs féle. Ez valami màs.
A konyhàba érve Camy elkezdett kutakodni (hisz ők pakoltak, tudjàk mi hol van) , és két pohàrba öntött valami „üccsit”. Nem érdekelt mit iszok.
Camy a kezembe adta a poharat .
-Egéségedre! -orditottuk túl a zenét, majd kocintàs utàn leguritottuk a pohàr tartalmàt. Élveztem ahogy az alkohol (sshhh) kicsit marja a torkomat.
Bedobtam valahovà a poharamat. Úgyis mindenki ezt csinálja, plusz mi takarítunk.