7.rész

1.7K 58 0
                                    

Kulcsok hada


Már csak pár lépés választotta el tőlünk...

Beletörődve vártam, hogy vége legyen az egésznek. Kész, vége, lebuktunk, nincs mit tenni.

Mikor hirtelen Deni bukkant fel a folyosó végén velünk szemben . Egyből kiszúrta a bujkáló párosunkat Noahval, majd a szinte már mellettünk álló tanárra nézett. Kétségbe esve meredtem a legjobb barátomra, aki erre futni kezdett felénk. Nem tudtam mit akar vagy mit tervez . Csak reménykedni tudtam benne , hogy megment minket. Mert most tényleg tehetetlenek voltunk.

Majd a következő pillanatban Deni elfutott mellettünk, és megállította  a tanárt.

-Jó napot kívánok, tanárnő! - lépett a nőhöz, ezzel feltartva őt.

-Szerbusz Deniel ! Mondja maga mit keress ilyenkor a folyosón ? Nem órán kéne lenni-e? -kérdezte gyanakvóan . Habár nem láttam, de biztos voltam benne , hogy Mrs. Cox szúrós tekintettel vizslatta Denit. Magam előtt láttam a képét, amit sajnos jómagam is túl jól ismertem. Ugyanis ő volt a drága töri tanárom.

-De, csak tudja éppen óráról jövők . A tanáriba tartottam , hogy segítséget kérjek valakitől. Mrs. Cox segítene?- tetszett a terv, bármiről is volt pontosan szó.

-Mégis miben?

-Hát az egyik osztálytársam nagyon rosszul van.

-Na és mégis miért nem az órát tartó tanár segédkezik vagy miért nem az iskola orvoshoz mész le?-kérdezte kételkedve a szituációba. Oh Deni találj ki valami jót!

-Hát, mert tudja milyen rossz egy osztály vagyunk , és nem hagyhatja ott őket csak úgy a tanár úr. Abból nagy káosz lenne. Az iskola orvos pedig nem volt bent.

-Értem, akkor mutassa az utat Deniel, melyik teremben van órája?-kapta be a horgot Mrs. Cox, mire majdnem hangosan felsóhajtottam a megkönnyebbüléstől.

-Erre tessék. -indultak el a tanári felé. Mikor Deni újra megszólalt- A francba!

-Hogy mondod ?! -háborodott fel a tanárnő.

-Bocsánat! Kikötöd a cipőfűzöm , menjen tovább, le a lépcsőn. Mindjárt megyek én is. -Mrs. Cox csak sóhajtott egyet , és már hallottuk is lépteinek zaját.
Deni gyorsan odajött mellénk , leguggolt , és kötni kezdte a cipőfűzőjét. Majd halkan odasúgta. 

-Hova vigyem?-nézet rám tanácstalanul. Erre én csak belenyúltam a zsebembe , és kihalásztam a raktár kulcsát , és Deni felé nyújtottam.  A fiú elvette, majd gyorsan elolvasta a kis kulcson lévő felitatott.  A szó láttán rám mosolygott, majd egy szó nélkül sietősen a tanár után rohant.

Tudtam  én , hogy még jól fog jönni az a raktár kulcs.

Mikor mindketten eltűntek a szemünk elől , kibújtunk a szekrény mögül , és újra a tanárihoz vettük az irányt.

Ismét Noah őrködőt , én pedig egy mozdulattal bezártam a tanári ajtaját.
-Egy gonddal kevesebb!-gondoltam magamba.

Így már csak egy dolog volt hátra. A hangfal terem.

Noah kezeinket összekulcsolva indult el a tervezet helyre. Miközben halkan ballagtunk rám nézet, és egy szexi féloldalas mosoly után egy lágy puszit nyomott a fejemre, amit én egy halvány mosollyal díjaztam.

Ahogy a kihalt folyosón a termek előtt elhaladtunk , néhol kihallatszott a tanárok üvöltözése, magyarázása, vagy oktatása.
De hiába nem járkált egy lélek se a folyosón, nekünk résen kellet lennünk. Bármelyik percben kinyílhatott egy terem , ami akár könnyen lebuktathat minket. Így amilyennek gyorsan csak tudtunk, úgy haladtunk végig.

A rosszcsaj élete /BEFEJEZETT/Where stories live. Discover now