A rosszcsaj élete /BEFEJEZETT/

99.rész

Szombati programm

Pufogva léptem oda a fiú mellé aki a karját nyújtotta nekem. Kicsit sem barátságosan megragadtam, amit Mark készségesen megszorított.

-Én bízok benned.-lehelte végig a szemembe nézve, majd elkezdett hátra dőlni. Keményen tartottam a nálam nagyobb darab fiút, miközben ő könnyedén, mintha csak egy ágyban feküdne bámészkodott. Egy kis félelem sem látszott a tekintetén, hogy attól tartana, hogy hanyatt vágódik.-Látod? Ennyi az egész.-mondta, mire felment bennem a pumpa, amiért ő képes volt megcsinálni azt amit én nem. Így egy hirtelen gondolattól vezérelve egy kicsit engedtem Mark szorításán, mire ahogy terveztem, a fiú megijedt és kirántotta a kezeit az enyémek közül, úgy támasztotta meg magát velük, hogy ne üljön seggre.-Mi a...-kerekedett el a szeme, amint megtámaszkodott a padlón. Döbbenten meredt rám, mire csak egy ördögi vigyort villantottam.

-Mi az Mark? Mégse bízol bennem?-röhögtem ki a fiút, mire az csak mosolyogva rázta a fejét.

-Te nem vagy normális.-közölte, miközben felállt, és leporolva a tenyerét, felém nyújtotta.-Most te jössz.-mondta, mire kis híján felsóhajtottam, de azért a karomat nyújtottam. Mark megfogta és elkezdett hátra engedni, de csak nem akartam elengedni magam. Görcsösen kapaszkodtam a fiúba, aki végül nagyot sóhajtva visszahúzott.-Próbáld meg kizárni azt ami kettőnk között történt. Régen bíztál bennem...-akadt el a hangja a tekintetében olyan mély szomorúsággal, hogy majdnem megsajnáltam.

-Hiba volt.-vetettem oda gorombán, miközben távolabb húzódtam a fiútól elkapva a fejem. Félő volt, hogy elgyengülők és megérintem Mark arcát, hogy megnyugtassam.

-Az emberek hibáznak.-közölte keserűen, mire nagy levegőt kellett vennem. Elegem volt már. Csak haza akartam menni. Semmi kedvem nem volt ma már feldühíteni magam és ellenkezni vele.

-Csak csináljuk.-feleltem halkan, mire Mark már nyújtotta is a kezét. Kizártam a fejemben keringő gondolatokat és a fiúra próbáltam koncentrálni, akit kedveltem. Legalábbis régen. Erre az érzésekre fokuszáltam, miközben hagytam magam hátra engedni. Mark is így tett, míg végül egymásba kapaszkodva megcsináltuk a feladatot. Fel is sikerült vennünk a videót.

-Sikerült.-lehelte büszkén Mark, miközben láttam felcsillanni a szemében a reményt, hogy talán ismét tudok nyitni felé. De ebben ő nagyot tévedett. Sarkon fordultam és kiviharoztam a teremből.

***

Másnap már úgy tűnt Camy túl tette magát a kis összezörrenésünkön és végre hajlandó volt szóba állni velem. Épp a folyosón haladtunk a büfé felé szünetben, mikor barátnőm megtorpant az egyik parafa tábla előtt, és egy felfüggesztett posztert kezdett el bámulni. Kiváncsian léptem mellé, hogy mit is néz ennyire. Így figyelmesen elkezdtem olvasni az élénk lila színű lapot.

Gyertek el Ti is március 20.-án szombaton 18 órától tartandó jótékonysági bulira. Lesz élőzene zenekarral, Dj-vel és rengeteg egyéb finomsággal. Bulizz egy jót ezzel támogatva iskolánkat, ami összegéből további fejlesztésekben részesülhetünk.

Kaja, zene, tánc? Kell ennél több? Bulizz egy jót, a jó elérése érdekében!

Írta a plakát, a végén feltüntetve a belépő árával.

-Jól hangzik.-mondta Camy, még mindig a kiírást olvasgatva-Elmehetnénk.-javasolta vidáman.

-Komolyan elakarsz menni egy jótékonysági partyra?-vágtam egy grimaszt az ötletre, miközben továbbra is a plakátot bámultam.