Alexander

Nyugodt élet, boldog élet?

Négy hónap telet el az a bizonyos nap óta. Az elhatározásom mellett maradtam ezért harmadnap elvitettem a lányt. Egy biztonságos helyre amolyan kertvárosi paradicsomban. Na persze a fél szemem mindig rajta tartom ilyen könnyen esélytelen, hogy kiessen a látóhatáromból. Vigyázok, rá bármi történjen. Ez a pár hónap egyedül lét munka szempontjából jót tett nekem azon kívül mást kizártam. Semmi sem érdekelt. Szinte a klubba költöztem. Vagy a pénzt szedtem és a kisebb bandákat olvasztottam az enyémek közé. Akinek külön véleménye volt az golyót kapott. Ellenvetésnek nem volt helye legalábbis az új tagoknak, akik régóta velem vannak azokat meg hallgatom. De ennyi. Ha otthon vagyok, komába iszom magam. Ruth és Marlon Nem Yorkba költöztek a kezükbe adtam a teljes irányítást. Négy hónappal ezelőtt megmondtam az öcsémnek mi fog rá várni az arcára fagyott a mosolya. Azt hitte viccelek. Aztán felvilágosítottam. Amikor felfogta, amit mondtam dührohamot kapott, nekem támadt. Szétvertük egymás képét utána a részletekbe is beavattam. Tudnia kellet, mi miért történik. Szó nélkül összepakolt és kilépet egy más világba. Nem hallottam felőle semmit, Connie tartja a kapcsoltatott vele mindennap órákat beszélnek. Április lévén a hőmérséklet elérte a húsz fokot, ha kinézek az ablakon szinte hihetetlen, hogy milyen gyorsan telt el ez a pár hónap. Robot üzemmódban eleve gyorsabban pörög, az idő a nappal az éjjel egybe olvad számomra. Ráadásul két hónap, azaz Júniusban esküvő. Ezzel véglegesítjük a megállapodásunkat az öreggel. Ebbe a batár házban már csak hárman maradtunk. Connie,Jim és jó magam néha a takarítóval vagyunk négyen. Sokat gondolkodtam a költözésen, de itt hagyni mindent nehezen menne, és azt hiszem ezzel más is így van. Bár, hogy is van bármi történt vezér vagyok. Gyengeségnek nincs helye. Utat mutatok és vezetem az embereimet.

Ma buli van, a negyedben az összes klubban dübörög a zene. Fülledt levegő alkohol, drog mámorban vonagló testek. Akinek pénze van, az itt van. Körülbelül két hónapja pattant ki a fejemből az ötlet. Miért ne lehetne egy-két nap csapatás. Ráadásul ilyen hely nem minden sarkon van. Az elején éppen csak voltak egy hónap múlva már özönlöttek a gazdagabbnál gazdagabbak. Most háromszor annyit keresek, mint eddig. Reggel mocskos szar állapotban érek haza, muszáj pár órára ledőlnöm az ágyamban. A szobában rögtön megszabadulok a már kényelmetlen öltönyömtől a fürdő felé veszem, az irányt hideg vizel, veretem magam ettől kitisztul valamennyire bódult agyam. A mosdókagyló szélbe támaszkodom, a tükörben nézem az arcképem. Felhorkanok majd meg rázom a fejem. Ha valaki régen azt mondja nekem egy nő miatt felborul, minden tuti kiröhögöm. Erre tessék az egykori énemnek szikrája maradt, hogy a többi hova tűnt fogalmam sincs. Visszapillantok, a tükörre ekkor tűnik fel az én arcomon kívül másik is van. Hirtelen hátra fordulok, majdnem fellököm a mögöttem állót. Elkáromkodom magam, de sikerül a karjánál fogva magamhoz rántanom. Döbbenten lesem az előttem álló délibábnak hit személyt. Halkan köszönünk mintha semmi sem történt volna. - Szép vagy. - Meg kellet állapítanom jót tett neki a külön lét. Teltebb az arca egyszerűen ragyog. Talán fel is szedet pár kilót. Csillogó szemmel, félénk mosollyal köszöni meg a bókomat. - Miért jöttél vissza? Azt hiszem tisztáztuk ezt a dolgot. Sosem kellet volna ide jönnöd.

- A kezemért nyúlt, kivezetett a fürdőből. - Ülj le az ágyra.

- Minek? - De ahogy feltettem a kérdést mentem az ágy széléhez.

- Majdnem négy hónapos terhes vagyok. Előbb akartam jönni, de nem volt hozzá merszem. Azt hittem kibírom. Connieval, Jimmel és Marlonnal folyamatosan beszélgettem. Ők mondták jöjjek és mondjam neked el. Hát... ezért vagyok most itt. Én csak... Én csak meg akartam veled osztani. - Sírva fakadt. Én meg ültem az ágy szélén, mint egy szerencsétlen. Ez jobb volt, mint a hideg zuhany. - Mikor jöttél? - Összeszedte magát.

- Este. Addig vártam ameddig bealudtam. Amikor bejöttél és fürödni mentél fel sem tűnt, hogy itt vagyok ezért utánad mentem.

- Sajnálom. Gyere ide. - Felé nyújtom a tenyerem. Szó nélkül bele teszi az apró kacsóját a méretes kezembe. Az ölembe ültettem. Erősen magamhoz ölelem. Rettenetes hiányzott. Ráadásul terhes az én gyerekemmel. - Előbb is szólhattál volna. Mondjuk, amikor kiderült.

- Tudom. Akartam, de inkább hagytam leülepedni a dolgokat. Időre volt nekem is szükségem.

- Akkor ma haza hozzuk az összes cuccodat. Visszaköltözöl. Nem engedlek el még egyszer. Valahogy megoldjuk a dolgokat. Két hónap múlva pedig esküvőre vagyunk hivatalosak.

- Igen, tudom mondták a tesóid. - Mosolyogva arcon puszilt. - Mondjuk ez elég köcsöghúzás volt láthatatlanban össze adni őket. Még akkor is ha most együtt élnek. Marlon teljesen ki volt akadva miattad. De azért tetszik neki Ruth.

- Igen? És ezt honnan tudod?

- Múltkor véletlenül elszólta magát.

- Ennek örülök. Felöltözök és már is indulunk a cuccaidért. Ma ünnepelünk. - Azt hiszem, ennél boldogabb már nem lehetek. Szép lassan sínre kerülnek a dolgok. Ahogy a nagy könyvben meg van írva.