Alexander

Liza elrablása

Liza reggel mielőtt haza ment volna a városba akart körül nézni, amivel semmi baj nem lenne viszont egyedül, amit igen csak elleneztem figyelmen kívül hagyta végül beadtam a derekam. Megint. Ha ez így fog folytatódni teljesen nudli leszek. Viszont abba belement ebédig minden képen haza kell érnie különben magam, keresem meg. Felhívtam az otthoniakat mindenképpen szóljanak nekem. Tíz órakor büszkén dőltem hátra a bőrszékben, sikerült az összes lemaradást, számlát, rendelést, rendbe tennem, kategorizálni idő és név szerint. Tökéletes rend uralkodott a szobában. A tükörben tűnt fel mennyire megnőtt a borostám. Emberi formát próbáltam ölteni fél sikerrel. Sajnos öltönyhiány történt ezért az előző napi maradt rajtam. Összepakoltam a cuccaimat az óra negyed tizenkettőt mutatott a Mustanghoz siettem a hátsó ülésre dobáltam mindent. Éppen csak beültem a vezető ülésre, amikor rezegni kezdet a zsebemben a mobil. Elhúztam a csíkot a telefonon, ami a zöld kis karikában ér véget jelezve beszélgetési szándékom. Éles kiabálás ütötte meg a fülem Connie hangja azt jelentette kurva nagy a baj. Hadarni kezdet, amiből nem tudtam sok mindent kivenni. Próbáltam nyugtatni, muszáj tudnom mi történhetett.

- Alex! Elrabolták!- A mondat vége sírásba fulladt.

- Kit?! Ugye nem Lizát?!- A szívem hevesen kezdet verni.

- De. – Félre dobtam a telefont azonnal a gázra léptem Connie a telefonból még kiabált nekem, de vörös köd borult az agyamra. Tízperc alatt a házhoz értem kipattantam az autóból a többiek rohantak felém a nővérem zokogott. – Maradj, itthon ha jelentkezik, valaki rögtön értesíts minket megértetted?- Átöleltem vigasztalni próbáltam de, hogyan arról fogalmam se volt forrt bennem a düh. –Connie? Érted?- Igennel bólogatott. –Jól van, elintézzük a fiúkkal. Oké? – Hüvelykujjammal letöröltem arcáról a könnycseppeket, ében fekete haját hátra simítottam a füle mögé. Elszakadtunk egymástól.- Indulás! Útközben mondjatok el mindent. Találkozunk a kedves rendőrfőnökkel. – Jim részletesen beszámolt az eseményekről. A Grand parkból tartott, kifelé amikor hirtelen megállt egy fekete furgon vélhetőleg GMC Vandura volt. Két fekete ruhás hátulról elkapta majd betuszkolták és eltűntek... Leparkoltam a rendőrséggel szemben. Hátra néztem Jimre érzelem mentesen viszonozta pillantásom. – Nem találjátok ezt kicsit furcsának? – Töprengeni kezdtem. Valami nem stimmelt. Marlon kettőnket figyelt rövid szünet után szólalt meg.- De, és az a leg furcsább összesen két ember látta a másik honnan tudták, hogy nekünk kell szólni? Mért nem a kopókat hívták?

- Ez az. Mondjuk, nekem van pár érdekes részlet, amire sehogy sem találom a választ.

- Szerintem az emberrablók voltak, akik a vezetékest hívták. Valszeg valamelyik banda tagjai lehetek, akiknek szálka vagy a szemükben. Tudták kivel lehet sakkban tartani. Az alkalmas pillanatra vártak. Könnyelműen kezeltük az utóbbi időben.

- Igazad lehet Jim. Bassza meg– a kormányra csapta párszor ettől valamelyes lehiggadtam. – Mondtam neki felhívlak, hogy vidd haza de..- Megakadtam - de annyira erősködött. Többet a házból sem teheti, ki a lábát arról gondoskodom.

- Elég szélsőséges megoldás.

- Héj, akkor most megyünk, vagy traccs partit tartunk? – A hideg decemberi szél jót tett az idegeimnek. Mélyen a tüdőmbe szippantottam a friss levegőt, amire átértünk a túl oldalra a sárga rendőrkapitányság épülete elé ismét önmagamra találtam.