Alexander

Éjjeli látogató

Nesztelenül besurrant mellém, hozzám bújt. Éreztem reszket minden porcikája, ezért magamra húztam remélve lecsillapodik. Nem ellenkezett, a kezem a hátát simogatta. Kis idő múlva a légzése egyenletes lett. - Alex?- Szerencsére a függöny el volt húzva így majdnem tökéletesen láttam a lányt. - Mondjad.

- Csak azért jöttem át, mert félek a vihartól és furcsa hangot ad ki az ablak, amikor hozzá csapódik a faág.

- Semmi baj. Örülök neki,hogy át jöttél még akkor is ha csak félelemből.

Észrevette a karomon a heget, amit még tíz éve szereztem. - Mi ez a heg?

- Ez csak egy emlék, amit még régen kaptam. Nem voltam elég óvatos és ez volt az ára.

- Véletlenül nem New Yorkban voltál?- Gyanakodva néztem rá. Honnan tudhatja talán a nővéremtől, amikor elmentek vásárolni a régi időkről fecsegett neki vagy mi?!- De igen. Viszont honnan tudod? Talán a nővéremtől? - Valamiért kezdtem óvatos lenni, mert mi van, ha ez egy csapda, amit az egyik jó akarom eszelt ki. Gyorsan pózt váltottam így én kerültem felülre, kezeit a feje fölé nyomtam. - Alex ez fáj!- Próbálta kiszabadítani magát sikertelenül. Amint rájött esélytelen a menekülés abba hagyta a vergődést. - Ki küldött? Ha meg mondod, életben hagylak. Tehát?- Hangomon én is meglepődtem mennyire nyugodt és hideg volt semmi érzelem.

- Senki sem küldött. Kérlek, engedj el!

- Ameddig rendesen nem válaszolsz így maradunk. - Könnyes szemekkel nézet fel, de most essem hatott meg. Tudnom kell az igazat. - Én...szóval én...vagy is,hogy mi már találkoztunk. Csak te elfelejtetted régen volt akkor még csak tizenhárom éves voltam. Egy este a szemetet vittem ki, amikor megláttalak. Csupa vér mindenhol. Idegen voltál még is megsajnáltalak és úgy gondoltam segítek neked. Apám akkor szokás szerint részegen, fetrengett valamelyik kocsmában vagy játékbarlangban. Tudod rögtön felismertelek, ahogy volt egy tiszta pillanatom ennyi idő után is majdnem úgy nézel ki, mint akkor, de a szemed...soha nem láttam még egy ilyet. Káprázatos. Lehet, gyerekesen hangzik, a levelet, amit írtál mindig magamnál tartottam. - Döbbenten hallgattam. A szavak a torkomra égtek. Igaza van teljesen elfelejtettem, hiszen miért foglalkoztam volna vele. Az sem meglepő, hogy nem ismertem meg sok idő eltelt a lányból nővé cseperedett. - Alex, mondjál valamit. - Elengedtem a szorításból majd visszafeküdtem a hátamra. - Szép ez a piros selyem hálóing, gondolom Connie választotta. Ki is ment a fejemből meg dicsérni a ruhákat, amiket vettettek és bocsánatot kérek a tegnapi miatt. Kissé feszült voltam. Az indulás meg egyéb dolgok az idegemre mentek. Én meg szinte rajtad töltöttem ki a feszültséget. - Semmi baj. Miért váltottál témát?

- Mit mondjak?

- Nem tudom.

- Hát én sem.

- Hogy szerezted?

- Jobb, ha nem mesélem el.

- Kérlek hallani, szeretném az elejétől a végéig - Most ő ült rám így lovagló pózban volt.

- Jól van. - aztán elmeséltem az elejétől. A végén haboztam ugyan is elég undorító volt, amit nem biztos, hogy hallania kellene. De persze addig nyaggatót ameddig mesélni nem kezdtem. - Szóval Jacki házához mentünk be rontottunk majd az embereit lelőttük, nálunk is kaptak golyót. Aztán elmentem keresni őt annyi gerinc nem volt benne, hogy kiálljon ő is. Meg találtam a kamera szobában az asztal alatt bújt el a rohadék. Még a családja sem érdekelte...Kirángattam csak ő és a felesége meg a kölykük marad őket utoljára hagytuk. Tudod a tanács, amikor hírt kapott az eseményekről engedélyt adtak a megölésre olyan módon, ahogy szeretnénk. Szabad kezet kaptunk a halál nem kiválasztására. Először a feleséggel kezdték. Megerőszakolták majd a jobb kezét és a bal lábát levágták. Hogy ne vérezzen el felhevített vasat nyomtak rá...és nem csak oda. Azt csináltak, amit akartak.

A fiút is megdugták utána ki kapták a bal szemét. - Láttam rajta az undor a félelem és még sok más érzést, ami átfutott rajta. Ez az a téma, amiről soha nem kellene hallania. De hallani akarta az elejétől a végéig hát meg adom neki, amire vágyik. - Jacki pedig végig nézte az egészet. A fiút és a nőt életben hagytuk. Őt pedig szép lassan kínoztuk meg. Levágtunk mindent, amit lehetett. Ordított, mint egy szopós malac, amitől még jobban begerjedtek. Három óra múlva vérzett el. Utána levágtam a fejét és kiraktam a város közepére, tudják meg az emberek, ha szórakoznak így járnak a levágott darabokat is elküldtük Jacki haverjainak, a hősködés elkerülése érdekében. A fiút és az asszonyt Mexikó egyik legelhagyatottabb helyén dobtuk, ki ha el is érnek valameddig az a legszegényebb város vagy falu legyen. Gyakorlatilag az életben maradásnak nulla volt az esélye. A házat felrobbantottuk semmi sem maradt. Visszatérve a két szerencsétlenre, ha valami csoda folytán életben maradtak engedély van a megölésükre, ahogy átlépik a határt. Bárki végezhet velük.

Szünetet tartottam a történet megemésztésére. Biztos undorítónak talál, és inkább visszamegy a szobájába, mint, hogy velem maradjon. Csak nézet rám a csontomig hatolva fürkészett bennem vagy legalább is ezt éreztem, de levenni a szemem sem tudtam róla. Egyszerűen fogva tartott az ártatlan hatalmas mogyoró barna szempár. Hát hagytam neki had kutakodjon a lelkem bugyrában.